Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

'A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. évi november hó 21-én, szerdán. 7; pasztaltuk, hogy a kormány komoly javaslatokat a nemzetgyűlés elé voltaképen nem is hoz. A költségvetés hiánya, az a sok válasz nélkül hagyott interpelláció mind azt jelenti, hogy a kormány a törvényhozó testületet megfelelő mértékben, ugy amint az egy alkotmányos országban szükséges, nem respektálja. Csodálkoznom kell ezen annyival is inkább, mert ennek a nemzetgyűlésnek, e nemzetgyűlés többségének igazán ez a kormány adott életet, tehát nem tudom, hogy a kormány a mai törvényhozó szervezetet voltaképen miért nem szereti. Különben is, ha a belügyin inister ur komolyan fogta volna fel a közigazgatási reform kérdését, ha igazán meg akart volna birkózni azzal, akkor már márciusban hoznia kellett volna ezt a javaslatot, mert ilyen nagy kérdés elintézésénél igazán nem obstrukeió, ha az egypár hónapi bizottsági tárgyalás egy hosszabb nemzetgyűlési tárgyalást vesz az igénybe. Mikor tehát a belügyminister ur már készült a közigazgatási reformra, tulajdonképen már akkor elkésett. De maradjunk a következő Ígéreténél : a belügyminister urnák szeptember 6-án Nagy Ernő képviselőtársamnak adott válaszában ki méltóztatott jelenteni, hogy párszakaszos törvénnyel rendezni fogja a törvényhatósági választások kérdését. Én a belügyminister ur kiváló képességeit respektálom. Nagyon jól tudom, hogy olyan munkatársai is vannak, hogy ha a belügyminister ur komolyan akarja azt a javaslatot idehozni, akkor az pár nap múlva itt lehet e törvényhozás előtt. Ma november 21-ike van ; még a belügyminister urnák javaslatát idevonatkozólag nem kaptuk. Hallottuk azt, hogy a belügyminister ur kizárólag a fővárosi törvényre vonatkozólag egyes liberális politikusokkal tárgyalásokat méltóztatik folytatni. De ugy veszem észre, hogy ezek a tárgyalások nem oda tendálnak, hogy a törvényhatósági választási törvényt hozzák, hanem akörül forognak, hogy miként lehetne a fővárosban egy olyan városi pártot csinálni, amely a kormánynak kedvező. Ellenben hogy a vidéki törvényhatóságokra, a vármegyei és városi törvényhatóságokra vonatkozólag a belügyminister ur javaslatot méltóztatna hozni, arról nem tudok. Epen ezért kénytelen vagyok ezt a kérdést most idehozni a nemzetgyűlés elé, annyival is inkább, mert arról a merényletről van ma már tudomásom, hogy a belügyminister ur az indemnitási törvényben egy szakasszal kivánja a maga részéről ezeknek a törvényhatóságoknak életét meghosszabbítani. Nem tudom, hogy ebben a tekintetben értesüléseim helyesek-e vagy nem, azonban ha ez igaz, a nemzetgyűlés minden tagjának, aki a magyar nép érdekeit óhajtja szolgálni, erkölcsi kötelessége ez ellen tiltakozni, mert a régi helyzet fentartása az összes lakosság és különösen a gyengébb társadalmi rétegek érdekeinek rovására megy. Hogy ezek a javaslatok ide nem jöttek, ebből hármas kollizió következett. A földmivelésügyi minister ur hozta a maga javaslatát és bizonyára becsülettel állani fogja azt az igéretét is, hogy a novella tárgyalásának lemaradását nem engedi. A háztartás egyensúlyának fentartása érdekében feltétlenül szükségünk volna költségvetésre, ez nem fog jönni, de jön az indemnitás és az indemnitás tárgyalásának szintén itt az ideje. Kérdem a belügyminister urat : mi lesz a törvényhatósági választásokkal ? Hiszen a fővárosi törvény megáilapitja azt, hogy 1923. év végével annak a törvényhatóságnak, amelyik ott ül, nincs létjogosultsága. A vármegyei és városi tisztviselők illetményeit rendező törvény pedig megáilapitja azt, — szinte szószerint egyforma mindkettő, azért csak egyszer olvasom fel — hogy a vármegyékben a törvényhatósági bizottsági tagok választása a közigazgatásnak küszöbön álló újjászervezésére való tekintettel a törvényhozás további intézkedéséig — itt a törvényhozásnak is gát van szabva, mert ezt mondja — »de legfeljebb 1923. év végéig nem tartható meg.« Tehát a belügyminister urnák engedelmeskednie kell e törvény parancsszavának és a törvényhozás elé csakis olyan javaslatokat hozhat, amelyek a választásoknak 1923. év végén való megtartását biztosítják, illetve ilyeneket kellett hozni. Meg vagyok győződve arról, hogy ma máiigazi magyar és nemzeti érdek a törvényhatóságok felfrissülése. Az ország nem egy osztályért áll fenn, hanem az összesség érdekében. E szempontból kell a törvényes intézkedéseket is megtenni, mert az élet dönget, a kispolgári társadalom követeli a maga bevonulását. Nem kell ettől félni, nem kell azt megakadályozni. Nem kell megakadályozni a falvakban sem, mert ha az a földmivelő nép abba a magyar kálvinista egyházba be tudott menni és ott tudott együttműködni az urakkal egyetértésben, megértésben, fog tudni a vármegyei törvényhatóságokban is. Ugyancsak a munkásosztály, az a kispolgári társadalom fog tudni együttműködni a városi törvényhatóságokban. Különben pedig azoknak is, akik konzervatív alapon állanak, legkonzervatívabb érdekük az, hogy a munkásosztály jóléte és érdeke biztosittassék, és a szabad polgár jogai részükre megadassanak. Ezeknek a gondolatoknak jegyében a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur gondoskodni, hogy a törvényhatóságokban a választások ez év végén, a tisztujitások pedig mielőbb megtartassanak ?« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Hegymegi-Kiss Pál képviselő urnák teljesen igaza van abban, hogy a jelenleg működő törvényhatósági bizottságok, amelyek tagjainak egy részét még 1910-ben választották, egyáltalán nincsenek abban a kapcsolatban a vármegye népével és a választóközönséggel, amely az autonómia elvének megfelelne. Kénytelen vagyok azonban visszautasitani a képviselő urnák azt a vádját, hogy ez épen a jelenlegi kormány bűne lenne, mert hiszen, amint méltóztatik tudni, 1910-től kezdve egészen a múlt évig, évről-évre hosszabb időre is a törvények, tehát a törvényhozás halasztotta el a törvényhatósági bizottsági tagválasztásokat és ha 13 esztendeig törvényes intézkedésekkel történt ez az elhalasztás, igazán nem tudom, miért épen ez a kormány legyen felelős érte, hogy technikai nehézségek folytán ehhez a 13 esztendőhöz még egy további esztendőt volt kénytelen hozzáadni. Legkevésbbé érzem magamat bűnösnek ebben a kérdésben én, aki azonnal hivatalba lépésem után, érezvén a helyzetnek tarthatatlanságát, igen erős támadások ellenében is forszíroztam, hogy a közigazgatás ezen kérdéseiben is, az autonómia kérdésében is, rendet teremtsünk és minden ellenzés, minden támadás dacára törekedtem, ennek a gyökeres rendezésnek szükséges voltát a közvéleménnyel általában megértetni. A képviselő ur maga is jelen voltés felszólalt egy ankéten, ahol épen a politikai élet tényezőit, a politikai pártok képviselőit, a nemzetgyűlésnek közigazgatással foglalkozó tagjait igyekeztem megnyerni ennek a gondolatnak és a képviselő ur maga volt tanuja annak, hogy, ha nem is egyhangúlag, de legalább is igen tekintélyes oldalról