Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

té A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. és elsősorbari épen a nemzetgyűlésen befolyással bíró urak részéről azt a tanácsot kaptam, majd­nem az a követelés állíttatott fel velem szemben, hogy ne álljak most elő ezzel a kérdéssel, várjak addig, amig erre alkalmasabb idő fog mutatkozni. Ha tehát a képviselő ur diktatúráról vagy arról beszél, hogy a kormány többek között ebben a kérdésben a nemzetgyűlés óhajtását nem veszi tekintetbe, akkor épen hamisan következtet, mert hiszen én ezzel a reformtervezettel igenis elké­szültem, azon dolgoztam, azon dolgozom ma is tovább, mert remélem, el fog jönni az az idő, amikor végeredményben megérik a politikai élet arra, hogy ilyen mélyreható reformot is keresz­tül lehessen vinni. Mondom, erre a jövendőre való tekintettel dolgozom ma is tovább ezen a reformtervezeten. Hogy azzal nem jöttem a Ház elé, hogy nem erőltetem tovább ennek a reformtervezetnek le­tárgyalását és elfogadását, azt épen azért teszem, mert politikai részről a nemzetgyűlés tagjainak és pártjainak részéről olyan elemi erővel állítot­ták föl velem szemben azt a követelést, hogy vár­jak a kérdés megoldásával, hogy ezt az erővel megnyilatkozó akaratot kénytelen voltam respek­tálni, (Helyeslés jobbfelől.) épen azért, mert dik­tatórikus hajlamaim nincsenek. Ami már most a praktikus kérdést illeti, hogy mit szándékozom csinálni ebben a kérdésben a közel jövőben, ezt nagyon egyszerűen elintéz­hetjük. Ha a képviselő ur röviden azt kérdezte volna tőlem, hogy be fogom-e nyújtani a törvény­hatósági választásokra vonatkozó javaslatot ebben az esztendőben, igen vagy nem, nagyon röviden egy igennel feleltem volna. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur téved abban, ha azt hiszi, hogy csak a székesfővárosra vonatkozólag készí­tünk elő ilyen törvénytervezetet. Erről a törvény­tervezetről, minthogy sokkal több tárgyalást tett szükségessé, többet irnak a lapok, a közvélemény többet foglalkozott vele, nehezebb kérdés, előttem ismeretlen terrénumon kell dolgoznom, tehát több tanulmányt kellett végeznem és több véleményt kellett meghallgatnom. E mellett a munka mellett azonban párhuza­mosan elkészült a vármegyei és a vidéki városi törvényhatóságokra vonatkozó törvényjavaslat is, elkészült olyan alapon, hogy azt hiszem, az nagyobb vitára okot szolgáltatni nem fog, mert lényeges változásokat nem tervezek ; lehetőleg a mai kere­teken belül, csak a választójog terén r közben mu­tatkozott kiterjesztés figyelembe vételével készítet­tem el a javaslatot. Néhány formai dolog van még hátra: ugy a székesfővárosi, mint a többi törvényhatóságokra vonatkozó javaslatokat még minisztertanács elé kell vinnem és a kormányzó ur előzetes szankcióját kell megnyernem. Mihelyt ez megtörtént, mind a két javaslatot be fogom nyújtani. (Helyeslés jobbfelől.) Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy az indemnitási törvényjavaslatba egy erre vonatkozó szakaszt akarok felvenni. A dolgok okszerű rendje az volna, hogy a földnovella tárgyalásának befe­jezése után elsősorban a székesfővárosi javaslatot tárgyaljuk le és csak azután térjünk át a várme­gyékre vonatkozó javaslatra. Ezt indokolom egy­szerűen azzal a praktikus ténnyel, hogy a székes­fővárosi törvényhatósággal szemben a törvény­hatóság közönségének közvéleménye sokkai na­gyobb animozitással viseltetik és sokkai éleseb­ben kritizál, mintsem amilyen a vármegyékben a helyzet. Amellett pedig indokolom egy a törvényen alapuló ténnyel is : a székesfővárosra vonatkozó törvény ugyanis kimondja, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának mandátuma a folyó évben letelik, a vármegyékre vonatkozó törvény évi november hó 21-én, szerdán. azonban csak azt mondja ki, hogy a választások a folyó év végéig nem tarthatók meg. Nekem tehát arra kell törekednem, hogy amennyiben a törvényhozás munkabeosztása ezt megengedi, a székesfővárosi törvényhatóságban még az idén, a vármegyékben pedig a jövő év elején tartsuk meg a választásokat. Minthogy azonban könnyen megeshetik az, hogy a javaslatok tárgyalása el­húzódik és ugy a székesfővárosban, mint a vár­megyei törvényhatóságokban a választások semmi esetre sem hosszas elhúzódás után, de csak a jövő év elején lesznek megtarthatók, valamilyen törvényes intézkedést erre a közbenső időre is kell tenni. Hogy tehát bármilyen oldalról táma­dásnak ne lehessek kitéve, hogy nem törvényes alapon, vagy a törvényhozás utasításának kikérése nélkül intézkedtem erre a bizonyos átmeneti időre, ezért tartom szükségesnek, hogy az indemnitás­ban, de csakis erre a rövid átmeneti időre vo­natkozóan a belügyminister megkapja a maga törvényes utasítását. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket akartam elmondani és kérem, mél­tóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Hegymegi-Kiss Pál : A választ tudomásul veszem. A magam részéről csak annyit akarok megjegyezni, hogy a mai helyzetért azért tettem a jelenlegi kormányt és a belügyminister urat felelőssé, mert igen természetes dolog az, hogy eddig az elhúzódásoknak mindig az volt az okuk, hogy az anyag megfelelően előkészítve és elké­szítve nem volt. Ennélfogva ha nekem valakit felelősségre kell vonnom, akkor a kormányt és a belügyminister urat kell felelősségre vonnom. De megjegyeztem azt is, hogy ezekért a mostani mulasztásokért egyszersmind a jelenlegi rendszer is felelős, amelyben tehát az előző kormányok is benne vannak. A háború előtti kormányokat azért nem tehetem felelőssekké, _ mert helyesnek tar­tottam, hogy a háború ideje alatt a közjogosit­ványok gyakorlása szüneteljen. Ami pedig azt illeti, hogy én ezt a belügy­minister úrtól egyszerűen megkérdezhettem volna, a magam részéről egész jóleső érzéssel állapi torn meg azt, hogy helyes volt és kötelességem volt az, hogy ezt a nemzetgyűlés szine elé hozzam és ennek a kérdésnek végleges megoldását sürges­sem. (Helyeslés.) Elnök : Kérem a t. Nemzetgyűlést : méltóz­tat! k-e a belügyminister ur válaszát Hegymegi­Kiss Pál képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A választ a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés ! Mél­tóztassék megengedni, hogy még egy kérdéssel foglalkozhassam. (Egy hang jobbfelől : Csak rö­viden 1) Ma a nyilatkozatok korát éljük ; úgy­szólván mindenki nyilatkozik, s ez nagyon elő­nyös a sajtóra, mert van miből táplálkoznia. Ujabban azonban azok is kezdenek nyilatkozni, akiknek feladata az volna, hogy a köz szempontját pártatlanul, minden melléktekintetek nélkül szol­gálják. Parlamentáris államban az volna a he­lyes dolog, ha az igazgatási ág képviselete és egyáltalában a politikai irányzat érvényesítése a kormány és egyes ministerek kötelessége lenne, mert hiszen ezeknek van politikai felelőssége. A Magyarország november 6-iki számában megjelent egy nyilatkozat báró Petricsevich­Horváth Emil népjóléti államtitkár úrtól. Az államtitkár ur ugyanis fogadta a háztulajdonosok, építőmesterek stb. küldöttségét és az üdvözlésre

Next

/
Thumbnails
Contents