Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. A következő interpelláló Fábián Béla képviselő ur. Fábián Béla : Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását (Helyeslés a jobboldalon./ Elnök : Méltóztatik megadni a halasztást a képviselő urnák! (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Elnök : A következő interpelláló Kéthly Anna képviselő. Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! A munkásproblémák gordiuszi csomóját a hatalom, kardjával elvágni nálunk egyáltalán nem újság, és ha ezeket a választváró interpellációkat nézzük, látjuk, hogy azok közül, amelyeket a szociáldemokrata képviselők terjesztettek elő, a legtöbb ilyen hatalmi kardcsapásról szól. Azt is tudjuk, — Esztergályos képviselő ur járt lenn Zalaegerszegen — hogy oda is vittek le embereket, akik ilyen munkásproblémákat feszegettek. Tudjuk, hogy ezek a dolgok nálunk egyáltalán nem jöhetnek újságszámba. Ezt az ügyet, amelyről most akarok szólani, különösen azért kell felhoznom, mert most már olyan sorozata mutatkozik a zaklatásoknak és sérelmeknek, amelyeket egyik munkáskategóriának, a háztartási alkalmazottaknak rovására a budapesti rendőrhatóságok elkövetnek, hogy ezt már valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Ez a munkáskategória, ezek a szerencsétlen lányok, a háztartási alkalmazottak, akiknek védelmére az 1884-ben megalkotott cselédtörvény óta semmi sem történt, akiknek támogatására senki sem siet, akiknek ügyével senki sem törődik, olyan elhagyatottságban vannak, hogy ma már valóban mindenki bátorságot vesz magának arra, hogy ezt a szerencsétlen munkáskategóriát ugy kezelje, ahogy a budapesti rendőrhatóság. Ez nagyon súlyos kérdés s itt sok ezerféle olyan dolog van, amit mind elmondani egy interpelláció keretében nem is lehet. Az utóbbi esztendőkben ennek a kérdésnek elmérgesedése szorosan összefügg a magyar középosztály leromlásával, azzal, hogy az a középosztály, amely eddig háztartási alkalmazottat többet is tarthatott és jobban is fizethetett, most ebben a nagy leromlásban elbocsátja háztartási alkalmazottait, vagy legalább is redukálja azok létszámát, azt pedig, akit megtart, természetesen képtelen ugy fizetni, hogy az a háztartási alkalmazott abból a pénzből tudjon is magának valamit szerezni. Kapcsolatban van ezzel a kérdéssel az ő munkanélküliségük, ami nem csökkenthető, mert nem tudják őket szolgálatba fogadni, s mert azok is, akik háztartási alkalmazottat akarnak tartani, olyan alacsony fizetéseket kinálnak nekik ezért a szolgálatba lépésért, amelyért ők szolgálatba állani nem hajlandók. Ezeken a bajokon, t. Nemzetgyűlés, a budapesti rendőrkapitányság ugy óhajt segiteni, hogy az ilyen munkanélküli háztartási alkalmazottakat egyszerűen szolgálatba akarja terrorizálni, még pedig nagyon furcsa módon. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Most már hetek óta hétről-hétre ismétlődően összejárják azokat a helyeket, — a helyszerzőket és az u. n. cselédszállásokat — ahol ezek a munkanélküli háztartási alkalmazottak tartózkodnak, és azokat, akiket ott találnak, minden vizsgálat és felszólítás nélkül összeszedik és a toloncházba viszik. Nemes Bertalan : A foglalkozásnélküli egyén menjen illetősége helyére ! Pikler Emil : Ez egyszerű és olcsó Î Rakovszky Iván belügyminister : De nem igaz ! Peyer Károly : Valóságos Balkán ! Kéthly Anna : Én azt hiszem, ez a csodaszer nem lesz alkalmas arra sem, hogy ezeket a NAPLÓ XVII. évi november hó 21-én, szerdán. 73 leányokat olyan fizetésért kényszeritsék munkába állni, amelyért nem képesek és nem hajlandók dolgozni. Utóvégre is az mindenkinek személyes joga, hogy munkaerejét annyi fizetésért bocsássa rendelkezésre, amennyire ő maga taksálja. Ezek után ez a csodaszer bizonyára nem fog segiteni ezeken a bajokon. Peyer Károly : Miért nem mennek a Ritzszállodába Î Ott is vannak munkanélküliek ! Egyenlő jog ! Pikler Emii : Vagy a tőzsde körül, a Szabadság-téren mennyi van ! Mit dolgoznak azok az urak ? (Zaj.) Kéthly Anna : Tessék meggondolni, amikor ilyen intézkedéseket életbeléptetnek, hogy kikről van szó. Legtöbbször tanulatlan, tudatlan falusi lányokról, akik. ha. olyan környezetbe kerülnek, ahová becsukják őket, egy-két napra, vagy hoszszabb időre is — prostituált nők közé azokat a fiatal tudatlan falusi lányokat — micsoda erkölcsi következménye van ennek. Ezenfelül e szerencsétlenek szemében a legnagyobb megalázás az, ha ők ilyen helyre kerülnek. Soha életükben nem tudják lerázni magukról sem saját maguk, sem mások előtt annak bélyegét, hogy ők toloncházban voltak. Vanczák János : Rendőrorvosi eljárás alá vonják őket. Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Ahelyett, hogy a dolgot olyan oldaláról fognák meg, ahol a kérdés tulaj donképeni méregfoga van,— ezeket a védelem nélkül álló szerencsétlen leányokat egész egyszerűen rendőri eljárások tömegével zaklatják. A helyszerzőkhöz mennek, holott a helyszerzőkről már ezerszer és ezerszer elmondottuk nemcsak mi, hanem más társadalmi egyesületek, polgári egyesületek is, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy a kérdés legnagyobb veszedelme épen a helyszerzőkben van, akik ezeket a szerencsétlen lányokat elcsalják egyik helyről és viszik a másik helyre, napokig, sőt hetekig munka nélkül hagyva őket csak azért, hogy a munkaközvetítés díját minél többször és mennél sűrűbben felvehessék. Nemes Bertalan : Ezért mondottam, hogy a helyszerzőkkel is a toloncházba Î Pikler Emil : A tisztességes falusi lányokat demoralizálják. Kéthly Anna : Ezzel szemben természetesen nem a helyszerzőket csukják be, hanem azokat a lányokat, sőt vannak információim arról is, hogy, ha ilyen helyszerzőhöz egy razziázó detektiycsoport bemegy, épen attól a helyszerzőtől kér információt, a jelenlevő lányokra vonatkozólag. Itt Budapesten volt egy altruista intézmény, a Márta-egyesület, amely ugy-ahogy elvégezte ezt a dolgot. Ezt az egyesületet kilakoltatták .. . Rakovszky Iván belügyminister : Nem lakoltatták ki. Megakadályoztuk ! Kéthly Anna : . . . ellenben a dolognak másik részével, a helyszerzőknek megrendszabályozásával nem törődnek. A razzia tényével szoros összefüggésben van az a bánásmód, az a durva hang, amelyet ezekkel a szerencsétlen lányokkal szemben használnak. Ez a durva hang, nem újdonság. Amióta csak visszaemlékezem, amióta csak módom van ezekkel a dolgokkal foglalkozni, ez a panasz folyton és folyton ismétlődött. Legutóbb, mikor ebben az ügyben a főkapitány urnái jártain, ezt fel is emiitettem neki s akkor ő maga is elismerte, hogy ez az állapot fennáll . . . Rothenstein Mór: Ismeri az embereit! (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. I Kéthly Anna:... megigérte, hogy legalább ebben a kérdésben, a tegeződés és durva bánásmód kérdésébea megfelelő intézkedéseket fog U