Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

74 A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. életbe léptetni. Ez az ígéret azonban, bár közel egy hete elhangzott már, még mindig csak Ígéret maradt. A durvaság és tegeződés még most is megvan ezeken a razziákon és minden egyéb esetben is, amikor háztartási alkalmazottat a rendőrhatóság elé visznek. Ez különben nem csoda, hiszen megszoktuk már, hogy a rendőrségen egyes tisztviselők és alkalmazottak ilyen hangon beszéljenek munkásnőkkel. Nem kell egyébre rámutatnom, mint arra a cikkre, amely az egyik hétfő reggeli lapban megjelent s amely tudósítást adott arról, hogy egy rendőrtisztviselő az utcán, a Nyugatitól egészen a Vadász-utcai kapitányságig milyen rettenetes, durva módon és durva szavakkal inzultált egy olyan munkásasszonyt, akinek semmiféle bűne vagy vétke nem volt. Ezt a módszert látjuk folyton-folyvást ismétlődni és ez ellen a módszer ellen mentünk tiltakozni a rendőrfőkapitány úrhoz, eredmény nélkül, így most már nem mehetek máshova tiltakozni, mint a belügyminister úrhoz és a nemzetgyűlés elé. Rothenstein Mór: Akkor jól néz ki! (Derültség.) Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Meg kell szüntetni ezt az állapotot, és én arra kérem a belügyminister urat, hogy intézkedjék ennek az állapotnak megszüntetése iránt. Peyer Károly: Ugy látszik, ez Tomcsányinak a legújabb intézkedése. Most ott grasszál. Az egyik osztályból elteszik, a másikban ront megint. (Zaj.) Miért nem teszik a jégre valahova! (Derültség és zaj a szélsőhaloldalon..! Kéthly Anna: Nem is tudom, milyen alapon csinálják ezt; milyen rendelet vagy törvény alapján fosztanak meg szabadságuktól embereket, akik semmiféle bűncselekményt el nem követtek. Interpellációm a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a budapesti rendőrfőkapitányság a háztartási alkalmazottakkal szemben olyan rendőri intézkedéseket foganatositott, amelyek csak annak tulaj donithatók, hogy ez a munkáskategória teljesen védelem nélkül áll? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy ezen rendőri intézkedések a szóban forgó munkáskategóriát emberi önérzetében mélyen sértik és személyes szabadságukat törvénytelen módon korlátozzák? Hajlandó-e a belügyminister ur ezen rendőri intézkedéseket visszavonatni? (Helyeslés a szélsöbaloldalonj Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. A belügyminister ur kivan szólani. /'Halljuk 1 Halljuk !) Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Kéthly Anna képviselőtársam azon interpellációjára, hogy a budapesti rendőrfőkapitányság a háztartási alkalmazottakkal szemben rendőri intézkedéseket foganatositott, van szerencsém tisztelettel azt válaszolni, hogy ezek az intézkedések nem a háztartási alkalmazottak, mint munkáskategória ellen történtek meg, ellenben megtörténtek abból az okból, hogy épen, — amint t. képviselőtársain maga is emiitette, — a helyszerzőknél és a különböző cselédtanyákon olyan elemek gyűltek össze, amelyek egyáltalában nem azonosíthatók a háztartásbeli alkalmazottak nagy tömegével, amelyek azonban magaviseletüknél és állandó munkanélküliségüknél fogva a közrendre és a közerkölcsiségre aggályosaknak mutatkoztak. A helyzet t. i. az volt, hogy mind több és több panasz merült fel abból a szempontból hogy különböző ilyen nők munkakönyvvel, cselédkönyvvei a kezükben szolgálatba évi november hó 21-én, szerdán, állottak, anélkül, hogy előéletük bármikóp ellenőriztetett volna, szolgálati helyükön azután munkaadójukat meglopták, vagy bűncselekményeket követtek el. Sok olyan eset is fordult elő, hogy ilyen munka- és helynélküii háztartásbeli alkalmazottak a közerkölcsiségbe ütköző életmódot folytattak, mások ismét bűncselekményeket követtek el, betöréseken, lopásokon érték rajta őket. Akkor tehát, amikor a rendőrkapitányság elhatározta, hogy bizonyos helyeken, ahol csupa háztartásbeli alkalmazott szokott tartózkodni, razziákat tart, ezt nem azért tette, hogy — mint mondani méltóztatott — általában elkeserítse a háztartásbeli alkalmazottak életét, hanem tette azért, hogy ezeken a helyeken kikeresse azokat . . . Kabók Lajos: Válogatás nélkül szedik össze őket! Rakovszky Iván belügyminister:.... akiknek a fővárosban való tartózkodása a közrend, a közerkölcsiség szempontjából nem kívánatos. Ezek a razziák azzal az eredménnyel jártak, hogy előállíttatott mindössze — ha jól emlékszem — 205 ilyen háztartásbeli alkalmazott ; magának a számnak a csekélysége is igazolja azt, hogy itt nem valami tömegei járásról volt szó, hanem a különböző helyeken, ahol ezek a cselédek tartózkodni szoktak, kiválogatták azokat, akik vagy nagyon huzamos idő óta voltak hely nélkül, tehát életfentartásuk kétséges volt, vagy büntetett előéletűek voltak. A 205 közül 38, tehát Ve részük valóban körözött és rovottmultu volt. Ezek közül az igy előállított háztartásbeli alkalmazottak közül azokat, akik a főváros területén nem tudták megélhetésüket igazolni, eltoloncolták, azokat azonban, -akiknek itt exisztenciá juk volt, természetesen a fővárosban hagyták anélkül, hogy ennek az intézkedésnek büntető jellege volna. Kabók Lajos: Miért kellett addig a toloncházban tartani az ártatlanokat ? Rakovszky Iván belügyminister : T. képviselőtársam azt mondja, hogy ez az intézkedés azt célozza, hogy ezeket a munkanélküli háztartásbeli alkalmazottakat szolgálatba terrorizálják. Még csak ilyen mellékize sem volt a dolognak, mert az alkalmazottakat senki sem kényszeritette arra, hogy szolgálatba lépjenek, vagy hogy kevesebbet kérjenek, mint amennyi addig az igényük volt. Itt mindössze arról volt szó, hogy azok, akik itt vannak a fővárosban és vagy nem akarnak állást vállalni, vagy hajlandók ugyan állást vállalni, de a körülmények összejátszása folytán ilyen álláshoz nem juthatnak, és itt existenciájuk nincs, eljuthassanak oda, ahol megélhetnek, tehát illetőségi falujukba, vagy szüleikhez _ toloncoltatnak vissza, mert épen az ő erkölcsi fejlődésük szempontjából nem kívánatos az, hogy itt állás és kereset nélkül az utcákon csatangoljanak. Esztergályos János : Inkább a toloncliázban ! Rakovszky Iván belügyminister : Mint mondottam, nem minden válogatás nélkül szedték össze ezeket a háztartásbeli alkalmazottakat, ugy amint razziák alkalmával szokás, hanem megállapittatott, hogy az illetőknek van-e keresetforrásuk és csak akkor állíttattak elő, ha már olyan huzamos ideig nem voltak állásban, hogy megmagyarázhatatlan volt, hogy miből élnek. Épen azon tudatlan leányok érdekében, akikre t. képviselőtársam hivatkozott, szükséges, hogy ezeket a cselédtanyákat, a cselédszerzők várószobáit megtisztítsuk azoktól az elemektől, amelyek a romlatlan erkölccsel, becsületes munkaszándékkal Budapestre összesereglett leányokat rossz példájukkal és a példaadáson kivül talán célzatos szóval is az erkölcstelen életre, a komoly munkától való tartózkodásra csábítják. T. képviselőtársam felszólalásában két megi jegyzést fartok okvetlenül megszívlelendőnek. Az