Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

72 . A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. évi november hó 21-én, szerdán. dás, hanem azért, mert a magyar hadifoglyok hazaszállítása az 1921. és 1922. év folyamán felületesen és csak bizonyos központokból történt ; csak azokat a magyar hadifoglyokat szállították haza, akik vagy Moszkvában, vagy Péterváron, vagy Novonikolajevszkben összegyűltek, azzal azonban senki sem törődött, mi lesz vájjon azokkal a hadifoglyokkal, akik kenyérkereset végett kénytelenek voltak kimenni a tundrákra, vagy kénytelenek voltak elmenni Turkesztánba, vagy pedig a tél idején Magyarországra hazajövő transzportok gyüjtőállomásaira, épen az idő viszontagságai miatt nem mehettek el. Ezekkel nem törődött senki, most sem törődik senki, és a hadifoglyok hozzátartozói — tudom — kétségbeesetten járnak kerületük képviselőjéhez, járnak a lapok szerkesztőségeihez és a külügyministeriumhoz, ahol — végtelenül sajnálom, hogy ezt meg kell állapitanom — immár hivatalos nyilatkozatban is azt a választ kapják, hogy a külügyministerium a transzportok kérdését, a hazaszállítás kérdését befejezettnek tekinti. Aki kint maradt, jöjjön haza akkor, amikor tud; az országnak és a kormánynak nincs pénze arra, hogy ezek hazaszállításával törődjék. E mellett meg kell állapítanom, hogy az orosz kormányzat sem nagyon törődik a hadifoglyokkal, akik ott természetszerűen majdnem valamennyien állásokban helyezkedtek el. Sőt nemcsak hogy nem törődik velük, de hazajövetelüket — lévén ezek legnagyobbrészt szakmunkások vagy állásokban elhelyezkedett emberek — akép akadályozza meg, hogy Magyarországra haza csak az a volt hadifogoly jöhet, akinek útlevele van, s akinek megvan a határ átlépéséhez szükséges és a hadifogoly által lefizetendő pénze, amely nem szovjetrnbelben, hanem aranyrubelben fizetendő le. Erre a külügyministerium, amely erről tudomást szerzett, ahelyett hogy megkezdené a tárgyalásokat és megáll api tana, hogy a revali egyezmény értelmében az orosz szovjetkormánynak ez az eljárása teljesen egyezményellenes, s megállapítaná, hogy az orosz szovjetkormánnyal kötött revali egyezmény értelmében minden hadifogolynak joga van hazajönni hazájába : ahelyett itt utasításokat ad az Oroszországban tartózkodó magyar hadifoglyok hozzátartozóinak arra nézve, hogy mikép lehet távollévő hadifogoly részére útlevelet szerezni, mikép lehetséges a személyazonosságot megállapitani és mikép kell az útleveleket odaküldeni. Az az érzésem, hogy ez a kérdés is megérdemli, hogy legalább ugyanolyan érdeklődéssel viseltessenek iránta, mint a magyar politika kevésbé aktuális kérdései iránt. Azok az emberek, akik ma Oroszországban tengődnek, kétségbeesett leveleket írnak haza, melyben azt irják, hogy itt senki sem törődik velük, hogy amikor kimentek a frontra, akkor az ország határait védeni mentek el, és elvárhatják ennek az országnak a nemzetgyűléstől, hogy itt a hadifoglyok ügye legalább néha szóba kerüljön, és hogy a nemzetgyűlés utasitsa az ország kormányát és a külügyministeriumot arra, hogy igenis szedje elő az anyagi eszközöket — ha kell, a társadalom közadakozásából, ha már a kormánynak erre nincs pénze — azért, hogy azok az emberek, akik innét kimentek, nem a saját passziójukra, nem azért, hogy kéj utazásokat tegyenek Oroszországban, hanem mert kiküldték őket az ország határainak fegyveres védelmére, hogy ezek az emberek, igenis, az ország részéről, az ország törvényes kormánya részéről védelemben részesüljenek, s ha haza akarnak jönni családjaikhoz, ez az ország igenis adjon nekik módot arra, hogy haza jöhessenek. Azok a nyilatkozatok, amelyek a külügyministerium egyik osztálytanácsosa részéről elhangzottak, nagyon cinikus és elitélendő nyilatkozatok. Azt hiszem, hogy ilyen nyilatkozatokat csak az tehet, aki maga nem érezte soha a szenvedéseket, akinek magának nem voltak hozzátartozói künn nyomorúságban, aki nem tudja, hogy mit jelent odakünn kinlódni, nyomorogni, szenvedni Turkesztán és Szibéria komisz éghajlata alatt és nem tudja, hogy idehaza mi történik a hozzátartozókkal ; csak olyan ember tehet ilyen nyilatkozatot, aki nem tudja, hogy mit jelent az, mikor valaki idehaza immár tiz esztendő óta várja haza az apját, férjét vagy fiát, hogy mit jelent az, amikor valaki odakünn dolgozik az orosz szovjetgyárban, vagy szovjethivatalban és kénytelen olvasni odakünn annak a szovjetnek az újságjaiból, amely nem akarja hazaengedni ezeket az embereket, hogy miért törekedtek haza arra a Magyarországra, hiszen ott a kutya sem törődik veletek, ott a kormánynak egyik hivatalos tényezője nyilatkozatot tesz közzé, amelynél fogva benneteket már nem tekintenek az ország katonáinak, vagy az ország hadifoglyainak, hanem egyszerűen kéjutazó polgároknak. Nekem az a véleményem, hogy igenis, a nemzetgyűlés egyhangú és sürgős határozatára van szükség abban az irányban, hogy a t. kormány, igenis, vegs^e a kezébe ezeknek az embereknek az ügyét és sürgősen intézkedjék abban az irányban, hogy szovjet Oroszországot figyelmeztesse a revali egyezmény betartására, idebaza pedig a hatóságok legyenek olyan kegyesek, és ne utasítsák a hadifoglyok hozzátartozóit Pontiustól Pilátusig, a külügyministeriumból a közigazgatási hatósághoz, a rendőrségnél az utlevélosztályhoz, az utlevélosztály viszont mindenkit haza a saját falujába, ne tegyenek ugy, hogy a végén meg az útleveleket sem akarják kiszolgáltatni azon az alapon, hogy hogyan tudják ők megállapitani, hogy az a fénykép, amelyet itt most becsatolnak, azonos-e annak a hadifogolynak fényképével, aki Oroszországban van és egyszersmind ha innen ma küldik valamelyik hadifogolynak az útlevelet tiz esztendővel ezelőtti fényképével, egészen biztos, hogy a határon le fogják tartóztatni az illetőt azon az alapon, hogy nem azonos azzal, akinek a fényképes igazolványt kiállították. Remélem, hogy a kormány meg fogja találni sürgősen a módot arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és abban az esetben, ha nem így történnék, én is állandósítani fogom ezirányu felszólalásaimat és remélem, hogy lesznek még képviselőtársaim között többen is olyanok, akik ezzel a kérdéssel foglalkozni fognak. Mi igenis a magunk ügyének és a nemzeti becsület kérdésének tartjuk ezeknek az embereknek megmentését. Azt tartjuk, hogy a nemzet nem hagyhatja el bajban, bujdosásban és szomorúságban azokat a katonáit, akiket határainak védelmére küldött ki. (Ugy van! a jobboldalon.) A következő interpellációt intézem a ministerelnök úrhoz és a népjóléti minister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy Oroszországban még ezrével vannak magyar hadifoglyok, akik saját hibájukon kívül kinn maradtak és hazajönni nem tudnak ! 2. Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy az oroszok a hazatérni akaróktól magyar útlevelet és arany rubeleket követelnek, a határ átlépése ellenében 1 3. Hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy az Oroszországban tartózkodó magyar hadifoglyok a legsürgősebben hazakerüljenek ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák és a népjóléti és munkaügyi minister urnák.