Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. törvény 13. §-ának 1. bekezdése, hogy a közszállításokból eredő tartozások 30 nap alatt és csak kivételesen 60 nap alatt fizetendők. Mindenki tisztában van azzal, hogy békebeli időben a 30 napos fizetés, amelyet ez a törvényszakasz normalizál, nem hitelezés volt, mert hiszen békeidőben a 30 nap alatt való fizetés jelentette tulajdonképen általános gyakorlat szerint a készpénzben való fizetést- E paragrafus második bekezdése kivételes esetekben felhatalmazta a kormányt, illetőleg az egyes minister urakat arra, hogy kivételes esetekben e készpénzfizetésektől eltérhessenek. Szabó István (öttevényi közbeszól. Zai a középen). Elnök : Csendet kérek ! Biró Pál : . . . illetőleg, hogy hosszabb fizetési határidőt állapithassanak meg. Én tehát azt hiszem, hogy a közszállitási törvénynek erre a szakaszára való hivatkozás egészen helytelen, mert hiszen a közszállitási törvény épen a készpénzfizetést és a gyoríizetést akarta védeni, nem pedig védelmet nyújtani, mint ezen uj szövegezésben szándékoltatik, a nemfizetésnek. Mindezek alapján bátor vagyok azt javasolni, hogy tartassék meg a kodifikátor eredeti intenciója, hogy ne méltóztassanak elfogadni az igazságügyi bizottság által való szövegezésben ezt a 8. §-t, illetve precizitás szempontjából az az első bekezdés elfogadható, azonban a 2. bekezdés hagyassák el. Ezen inditványomat bátor vagyok beterjeszteni. Kérem a t. igazságügyminister urat, méltóztassék ezt elfogadni. Elnök : Wolff Károly képviselő urat illeti a szó. Wolff Károly: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A t. előttem szóló képviselő ur indokaival épen ellentétes indokok alapján kérem az eredeti rendelkezésnek elfogadását és azon indítványnak, amelyet Biró Pál képviselő ur beterjesztett, mellőzését. Voltaképen nem lehet érdek az, hogj

T a közületek terhét indokolatlanul szaporítsuk. Ugyanis azt látjuk, hogy magában az államháztartásban az adórendszer maga nagy krizisben szenved. Majd méltóztatnak látni az indemnitással kapcsolatban, hogy mennyire igazam van akkor, amikor ezt állítom. Az egyenes adók voltaképen nem alkalmasak arra, hogy az államháztartás terheit fedezzék, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Pláne, ha ugy kezelik, mint ebben as országban.) úgyhogy ujabb időben az egyenes adókkal szemben a fogyasztási adókat kívánják az államháztartás céljaira igénybe venni, holott azt gondolták az összes elméleti közgazdászok, hogy a fogyasztási adórendszer nem fog annyira fejlődni és az egyenes adórendszert lehet majd az államháztartás szempontjából kiépíteni. Ez nagyon szép teóriának. Nekem semmi kifogásom nincsen az ellen, hogy ez a gyakorlati életben megvalósuljon, de a gyakorlati élet ennek épen ellenkezőjét bizonyítja. Pikler Emil : Készben bevált a gyakorlatban is ! Wolff Károly : Bármennyire is emeljék, az egyenes adóból származó bevételek nem elegendők a terhek fedezésére. Biró Pál : Az adókat is valorizálják ! Wolff Károly : Bocsánatot kérek, én meghallgattam a képviselő urat, én is indokaimat akarom előterjeszteni. Nem^ lehet indok az, hogy olyan törvényes intézkedést vegyünk be a törvénybe, amellyel a közületek terheit indok nélkül szaporítjuk. Mert hiszen ha az államnak a közszállitásokból kifolyólag emeljük a terheit, ez kétségtelenül az adóbevételeket fogja emelni. Voltaképen tehát a közületeknek kell majd viselniök ezeket a terlieNAPLÚ XVII. évi november hó 21-én, szerdán. 57 ket, nem lehet tehát indokolatlanul az állam terhére ezekből a közszállitásokból származó kötelezettségeket emelni olyan rendelkezéssel, hogy az általános valorizációs szakasz nyerjen az államra nézve is alkalmazást. Méltóztatnak tudni, hogy a közület, a közszállitásokból folyó kötelezettségeit nem tudja olyan gyorsan effektuálni és kifizetni, mint egy magánegyén, mert bizonyos államháztartásban megállapított és különösen a zárszámadásból kifolyólag szabatosan előirt szabályoknak megfelelően el kell könyvelni, számfejteni, kollaudálni és igy teljes lehetetlenség, hogy itt a közületek terhére oly óriási kötelezettségeket hárítsunk azon idő figyelmen kívül hagyása nélkül, amely okvetlenül szükséges a kollaudálásra és a követelés fenforgásá:«ak megállapítására. Nagyon helyesen rendelkezik az itt beterjesztett törvényjavaslat olyan értelemben, mint ahogyan rendelkezik, hogy csak »az 1907 : III. te. 13. ^-ának második bekezdésében meghatározott határidő elteltével«, vagyis ez vonatkozik a 30 és 60 napos záros határidőre. Ennél rövidebb határidőn belül közületnél lehetetlen megállapitani a kötelezettséget. Először a műszaki hivatalok nem tudják elvégezni a munkákat, a számfejtőségek nem tudják számfejteni. Ha ezen 30 és 60 napos határidőket röviditeni fogjuk, ebből az fog előállani, hogy az állani és a közületek a közszállitásokból folyólag sokkal magasabb összegeket lesznek kénytelenek fizetni, mint amennyit méltányosság szerint fizetniök kellene, Ezen 30 és 60 napos határidőt feltétlenül meg kell hagyni a közszállitásoknál és azért nagyon helyesen in tendálta az előző 1907:111. te, hogy ezen záros határidő vétessék tekintetbe és csak amennyiben ezen határidőket nem tartanák be, arra az esetre vonatkozzék ez a valorizálásra való kötelezettség. Én ezeket a szempontokat a gyakorlati életből veszem, mert ha a 60 és a 30 napot be fogják tartani, és kétségtelen, hogy be fogják tartani, akkor a közszállitásokban nem is lesz fennakadás. Ne méltóztassanak félteni a vállalkozókat ezen kérdésnél, mert a vállalkozó már belekalkulálja azt, hogy 30 nap után kapja meg. (Felkiáltások jobbfelől : Ez a baj épen ! Itt van a drágítás !) Bocsánatot kérek, lehetetlen azonban hamarább; nem lehet kollaudálni. Akkor nem méltóztatnak a gyakorlati élet követelményeit ismerni. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: A főváros évekig nem űzeti! A kisiparos tönkremegy, a főváros nein fizet.) A 30 és a 60 nap olyan határidő, amelynél hamarább lehetetlen a közszállitás kérdését méltányosan megoldani. Az nem lehetséges, hogy ha egy közületnél példának okáért óriási épitkezés van, 30 napnál rövidebb határidőn belül csinálják meg a kollaudálást. Ha méltóztatik ezen határidőket megszüntetni, illetőleg a törvényjavaslatból kivenni, ebből roppant veszedelmek fognak az egyes közületek háztartásában előállani. Ha belekalkulálják méltányosan a kamatveszteséget, azt nem tartom olyan hátrányosnak, mint amely hátrány fog keletkezni a közületekre nézve ezen tartozások valorizálásából. Azért nagyon méltányosak ezek az indokok és én tisztelettel kérem ezen nagyon jól átgondolt és a kormány által előterjesztett javaslatnak változatlan elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Zsitvay Tibor! Zsitvay Tibor : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről szintén kérem, méltóztassék az eredeti bizottsági jelentésben foglalt szöveget elfogadni, elsősorban azért is, amit nem emiitett Wolff Károly t. képviselőtársam, hogy magán ezen a törvényjavaslaton keresztülvonul az az elv, hogy a késedelmes adós tulajdonképen jogtalanul sazda9