Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

56 A nemzetgyűlés 191. ülése 1923, bíróságok, elfogadott gyakorlatuknál fogva bizonyos esetekben a valorizálást is kimondják; az esetek legnagyobb részére azonban általánosságban ezeket a szempontokat lesz kénytelen a bíróság a jövőben alkalmazni. Már most is megállapítható, hogy sem Ausztriában, sem Németországban nem valósult meg a teljesen általános valorizálás, sőt a joggyakorlat azt minden tekintetben visszafejleszti. Épen ezért helyes ennek a törvényjavaslatnak az az intenciója, amely a két álláspont között védelmet akar biztosítani a hitelezőnek. A törvényjavaslat szövegéből is kitűnik, hogy késedelmes teljesítés esetére jár ez a kártérítés és olyan kártérítés jár, amelynek mérvét a törvényjavaslat értelmében a ministerium állapítja meg. Az összministerium ugyanis figyelemmel kell hogy kisérje a gazdasági viszonyok fejlődését, a korona változásait és ennek alapján fogja állandóan megállapítani annak a kamatnak az összegét, amely kamat a késedelmes adós által fizetendő lesz. A törvényjavaslat kétféle kamatot állapit meg, és pedig megállapítja a maximális, a nagyobb kamatot, amely csak a késedelmes, vétkes adóst akarja sújtani ; míg azokat az adósokat, akiknél a nehéz gazdasági viszonyok, egyéni momentumok és egyéb körülmények kizárják azt, hogy ők szándékosan megakarják károsítani a hitelezőt, mérsékelt kamattal fogja terhelni. Épen ezért a törvényjavaslat kétféle kártérítési összeget konstituál. Az egyiket arra az esetre, amikor nyilvánvaló az adós vétkessége, mig a második esetben joga van az adósnak magát exkulpálnia, joga van kijelentenie és bizonyítani azt, hogy őt ezek a szubjektív momentumok gátolták meg kötelezettségének teljesítésében. Természetszerűleg, ha már egyszer valorizálva van a követelés és a kamatláb késedelem esetén ilyen valorizált összegben van megállapítva, a kártérítési összeg nem állapittatik meg a kamat összegében és a hitelező károsodást nem szenved. Megengedi, mondom, a törvényjavaslat a, magasabb kártérítési összegnek # bíróság utján való megállapítását és ez nem zárja ki azt, hogy bizonyos esetekben a teljes követelés értékét állapítja meg a bíróság. Ezeket voltam bátor tisztelettel előterjeszteni és kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Kíván valaki szólani! (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat : méltóztatnak-e a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésekről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni! (Igen !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörtétlik.) Többség. Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint 1—7. ,§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 8. §-t). Elnök: Biró Pál képviselő ur akar szólani. Bíró Pál: T. Nemzetgyűlés! Igen sajnálom, hogy ez a törvényjavaslat, amelynek intenciójával ennek a Háznak, azt hiszem, minden tagja egyetért, kizárólag az igazságügyi bizottságban került megvitatás alá és így nem volt alkalma a pénzügyi és a közgazdasági bizottságnak e javaslat közgazdasági és pénzügyi általános vonatkozásait tüzetes vizsgálat tárgyává tenni. Ha ez megtörtént volna, azt hiszem, elmaradt volna a 8. §-nak az igazságügyi bizottság jelentése szerint való megváltoztatása, mert szerény nézetem szerint ez rosszabbitását jelenti a kodifikáció eredeti évi november hó 21-én, szerdán. intenciójának és ellentétben áll a hazai gazdasági és pénzügyi érdekekkel. Az eredeti javaslat ugyanis az állam állami üzemek magánjogi tartozásait nem veszi ki a javaslat hatálya alól. Az igazságügyi bizottság uj kodifikációja azonban kiváltságos helyzetbe akarja sorozni az állami és hatósági üzemeknek magánjogi tartozásait és mint ahogy a bizottság indokolásából kitűnik, a kincstárral szemben érvényesíthető kártérités mérsékelt mérvét az állam péüzügyi helyzetével indokolja. Az én nézetem szerint épen ellenkezőleg áll a helyzet. Ha ez a paragrafus az igazságügyi bizottság szövegezésében szavaztatnék meg, ugy meggyőződésem szerint épen a közgazdasági és pénzügyi érdekek nem lesznek kellőképen megvédve. Mert ha az állam pénzügyi helyzetére gondolunk, akkor elsősorban a budgethiányra és a budgethiánynak legnagyobb tételére: az állami üzemek passzivitására kell gondolnunk. Már most kétségtelen, hogy az állami üzemek passzivitása és elsősorban az államvasuti üzemek passzivitásának egy része onnan ered,... Esztergályos János: Rossz az igazgatás! Biró Pál: ...hogy a pénzügyi helyzetből kifolyólag a pénzügyi kormányzat az államvasuti üzemeket nem látta el a megfelelő forgótőkével, minek következtében, különösen az anyagbeszerzés terén, elismerten is igen sok milliárdos kár érte közvetlenül az államvasutat és közvetve az állam pénzügyeit, illetőleg a budgetet. A helyzet az, hogy olyan időben, amikor az ország közgazdasági állapotára a legsúlyosabban nehezedett rá a megfelelő forgótőkehiány, akkor az államvasutak gazdálkodása tetézte e forgótőkehiányt azzal, hogy a szállitóinak késedelmesen, hosszú hónapok múlva fizetett, vagy évekig nem fizetett. Volt olyan idő, amikor az államvasutak szállításaiból vagy rendeléseiből eredő fizetési hátralékok milliárdokra rúgtak, milliárdokkal károsította az állani az ő tisztességes szállítóit, anélkül azonban, hogy ebből haszna lett volna, mert az a vélt haszon, amely ebből eredt, többszörösen és sokszorosan ellentételt nyert azáltal, hogy az utolsó esztendőkben az állam megbizható szállítókhoz már úgyszólván nem jutott (Ugy van ! a középen.), mert senki sem volt hajlandó állami üzemnek szállítani csak azért, hogy e szállításokban fekvő tőkéje a nemfizetés követ keztében leromoljék. (Ugy van! a középen.) A kodifikáció igen helyesen a hitelezőt akarja védeni, az adós nemfizetésével szemben. Általános szempontból azonban nem tartom helyesnek, hogy az állami üzemekre vonatkozólag ez a kivétel megtétessék, mert ez nem fogja javítani az állami üzemek pénzügyi helyzetét, hanem továbbmenőleg rontani fogja, épen azokra a szempontokra való tekintettel, amelyeket előadni bátor voltam. Esztergályos János: Kérünk kormánybiztost az állami üzemekhez! Biró Pál: Amint látom, itt a közszállitásokról szóló 1907 : III. t.-cikkre, e törvénycikk 13. §-ának 2. bekezdésére történik hivatkozás. Meg kell állapi tanom, hogy én jogi tréfának tartom azt, hogy olyan rendelkezésre történjék hivatkozás és azon a réven éressék el itt egy vélt előny, — amit én állampénzügyi és általános gazdasági szempontból helytelennek tartok, — amely épen az ellenkezőjét intendálta annak, mint ami itt intendálva van. A közszállitási törvény 13. §-a, — amennyiben nem tévedek, mert hiszen csak hirtelen vettem elő ezt a törvényjavaslatot, de emlékezetből is tudom, — a fizetésekre vonatkozik. A közszállitási törvény e paragrafusának az volt az intenciója, hogy az állami szállitások készpénzzel fizettessenek ki; azért mondja ki e