Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

À nemzetgyűlés 191. ülése 1923. leg körvonalozzák azokat a módozatokat, ahogyan a teljesítés időpontjában az egyenértéket ki kell számitanunk. Ennek a kívánságnak teljesen megfelel és jogászi szempontból is kielégitő a törvényjavaslat 1. §-ába foglalt fogalmazás, amely szerint abban az okiratban, amely telekkönyvi bejegyzés alapjául fog szolgálni, már eleve bele kell foglalni a kiszámitás időpontjának megjelölését és — ami ennél sokkal fontosabb — a kiszámitás módozatainak szigorúan körülirt formáját Ilyen körülmények között aztán nem leszünk abban a helyzetben, hogy a telekkönyvbe bejegyzett követelés mennyisége még ismeretlen tényezők közrehatásától függjön a teljesítés időpontjában. Rá kell mutatnom még arra is, hogy e törvényes intézkedéssel véleményem szerint nem hogy áttörnők a telekkönyvi rendtartásban kifejezésre jutó azt az elvet, hogy a telekkönyvi tartozás egy állandó és minden időben ugyanazon összeget reprezentáló tartozás legyen, hamen még inkább megvalósítjuk ezt az elvet a gyakorlati életnek megfelelően, mert hiszen az eddigi készpénzben bejegyzett összeg csak számra és szemre volt ugyanaz és állandó, ellenben épen a telekkönyvi rendtartásban kifejezett elvvel ellentétben, annak állandó csökkenése állott be. Ennek következtében az 1823. évi CVII. tc.-ben már kifejezésre jutó telekkönyvi értékállandóság elvét a törvényhozás ezzel az uj intézkedéssel — szerény nézetem szerint — nemhogy áttörné, hanem épen helyre fogja állítani. Még rá kell mutatnom arra, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában egy szükségszerű intézkedés foglaltatik, amely a végrehajtható közjegyzői közokiratok tekintetében ugyanolyan intézkedést tesz, mint amilyen intézkedéseket az 1. § a magánokiratokba vagy egyéb okiratokba foglalt tartozások bekebelezése tekintetében szükségesnek látott. Az előadottak alapján tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Kiván-e valaki szólni ? (Nem.) Ha senki sem kivan szólni, akkor a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : Méltóztatik-e a termény egyenértékében meghatározott jelzálogos összeg telekkönyvi bejegyzéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen.) A Ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. r Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Elnök : Kiván-e valaki a címhez szólani 1 Östör József : T. Nemzetgyűlés ! A címnél indítványozom, hogy »a helyettesíthető ingóságokra vonatkozó jelzálog bejegyzéséről« szavak helyett »a helyettesíthető ingóságokra vonatkozó jelzálogjog bejegyzéséről« szavak Írassanak, minthogy jelzálogjog bejegyzéséről van szó s ez bizonyára csak tévedésből maradt ki a _ címből. A törvényjavaslat 1. és 2. §-ában már jelzálogjogról van szó. Elnök : A törvényjavaslat eredeti címével szemben Östör József képviselő ur módosító indítványt tett. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslat címét eredeti szövegében fogadják el, szemben Östör képviselő urnák indítványával, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a javaslatot Östör képviselő urnák módosító szövegével fogadta el. Következik az 1. %. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. évi november hó 21-én, szerdán. 55 Forgács Miklós jegyző (olvassa az 1. §4). Elnök : Östör József képviselő ur kivan szólni. Östör József : T. Nemzetgyűlés ! Az 1. §-nál szintén csak stiláris módosítást indítványozok, egyszerűen csak abból az okból, hogy ez az 1. §, amely a bizottsági tárgyalás során, különböző hozzászólások folytán, kissé hosszura nyúlt és igy az első olvasásra talán nem elég világos, világosabb és igy magyarosabb legyen. Az indemnités alkalmával erre vonatkozólag már kifejtettem, hogy különösen az ujabb időben a törvényjavaslataink és rendeleteink ebből a szempontból rendkívül sok kifogás alá esnek. Az 1. §-nál tehát indítványozom: méltóztassék kihagyni a »nemcsak számszerűleg meghatározott pénzösszegre nézve, hanem a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban« szavakat, mert hiszen ez úgyis természetes. Ezenkívül indítványozom, hogy az utolsó mondatban a »bejegyezhető ez a jelzálogjog a járulékokra nézve is« szavak töröltessenek. Egyébként a szakaszt elfogadom. Elnök: Kiván-e még valaki szólani 1 Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzet gyűlés! Östör József képviselő ur annak idején ott volt az igazságügyi bizottságnál; jobb lett volna, ha ott hozta volna fel ezt a stiláris módosítást. A jó dolog azonban sohasem késő és igy, minthogy a képviselő urnák igaza van, a rnódositásboz a magam részéről is hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök: A törvényjavaslat 1. §-ával _ szemben Östör József képviselő ur nj szöveget ajánlott. A törvényjavaslat eredeti szövegét szembe fogom állítani Östör képviselő ur módositó szövegével. Amennyiben az eredeti szakaszt nem méltóztat" nak elfogadni, akkor az 1. §-t Östör képviselő ur módositó szövegével jelentem ki elfogadottnak. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek fel" állani. (Megtörténik.) A Ház a szakaszt Östör képviselő ur szövegezésében fogadta el. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 2. és 3. £-t. amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok indítványt tenni. Következik a napirend 3. pontja, a »Pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről« az igazságügyminister ur törvényjavaslata. Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó : T. Nemzetgyűlés ! A pénz vásárlóerejének nagymértékű csökkenése vetette fel azt a kérdést, hogy a hitelezőt a teljesítés késedelme folytán ért kárának megtérítésében biztosítani kell. Köztudomású, hogy a pénz vásárlóerejének csökkenése előidézte azt a körülményt, hogy immár nem. az adós került nehezebb helyzetbe, hanem egyenesen a hitelező került olyan lehetetlen szituációba, hogy most már arról beszélhetünk, hogy a hitelezőt kell védelemben részesíteni. Ezek a gondolatok voltak azok, amelyek mindenütt a követelések valorizálásának eszméjét vetették fel. Ez fontes és nehéz gazdasági probléma, amely összefügg ugy a magángazdaságoknak, mint az államgazdaságoknak különböző kérdéseivel, úgyhogy e tekintetben egységes^ állásfoglalás a gazdasági életben sehol nem létesült. Ez a mostani törvényjavaslat bizonyos kompromisszum a két álláspont között. Nem mondja ki általánosságban a valorizációt, de megvédi a hitelezőt azoktól a károktól, amelyek őt annak folytán érték, hogy az adós késedelmesen teljesít. Nem zárja ki ez a törvényjavaslat azt, hogy a