Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

434 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. Ez jó lenne akkor is, ha az állam részére kellene fizetni a föld árát, mert az államnak mindig szüksége van természetbeni járulékokra. A természetben való lerovással kétszeres előnyt érünk el. Elérjük azt, hogy azok a nincstelenek, meg azok a törpebirtokosok törekedni fognak arra, hogy termeljenek és igy a termelés révén lassan-lassan 10—15—20 év alatt lefizethessék annak a néhány hold földnek az árát, viszont az eladó — legyen az magántulajdonos, vagy legyen az az állam — mindenkor biztositva van a tekintetben, hogy megkapja a föld árát, ha a vételárat buzavalutában állapítjuk meg. Erről a kérdésről ez volna szerény véleményem ; igy a valutáris eltolódások sohasem esnének latba sem az egyik, sem a másik félnél. T. Nemzetgyűlés ! Én óva intek mindenkit, hogy el akarjon gáncsolni egy törvényt, amely már törvény, amelyet már ugy sem lehet levenni a napirendről, amelyről tudjuk azt, hogy a szociális nyugalmat, a szociális békét akarja szolgálni ebben az országban. Óva intek mindenkit, hogy ne verjen éket a társadalmi ellentétek közé, hogy azok szétfeszitsenek bennünket, hanem hozzon áldozatot mindenki. Én kisgazda vagyok, de ha a szükség azt kivánta volna, a községemben magam is önként felajánlottam volna 45 holdamból 4—5 katasztrális holdat házhelyeknek vagy bármilyen ilyen célokra. Nagyon szivesen megtettem volna. Ha már törvényt hoztunk, igyekezzünk arra, hogy az a törvény meg is legyen valósitva a béke, a nyugalom érdekében. Mert ha. azt a polgári társadalmat, azt a kisgazdatársadalmat, azt a törpebirtokostársadalmat, amelyet leginkább igénybevett a legközelebb múlt világháború is, mert nekik nem volt módjukban mint a mesterembereknek, hogy egyik vagy másik helyütt valamely gyárba elmenjenek, hanem a golyók elé kellett állaniok, mondom, ha ezt a kisgazdatársadalmat tudtuk igénybevenni, akkor, tegyünk most is valamit az érdekében. Hogy itt is példát hozzak fel, az én 850 lakosú községemben 40 kocsit és 30 pár lovat tudtunk felajánlani háborús célokra, a mellettünk fekvő nagy uradalom pedig, amely még egyszer akkora területtel rendelkezik, csak 4 kocsit és 5 pár lovat adott oda. Ha tehát akkor igénybe tudtuk venni a kisgazdatársadalmat, nekünk törvényhozóknak tudnunk kell most az országnak ezt a legnagyobb társadalmát valamiben részesiteni is, mert hiszen agrárország vagyunk, nekünk a kísgazdatársadalmat kell erősitenünk, tenyésztenünk és a kisgazdákból kell minél többet teremtenünk. Nem akarunk mi diktatúrát, nem akarunk mi semmi olyat, ami ebben az országban valakinek a hátrányára lenne, de majd eljön még az az idő, hogy ez a szerencsétlen ország megint arra lesz utalva, hogy legnagyobb társadalmi osztályát, legnagyobb társadalmi rétegét oda állithassa, ahol meg kell mutatni, hogyan kell megállni a helyüket a megbízható embereknek. Nagyon kérek mindenkit, hogy akkor, amikor egy a törvény kiegészitése szempontjából több tekintetben üdvös törvényről van szó, a novelláról, ezt ne ellenezzük, hanem mihamarább csináljuk meg és igyekezzünk azon, hogy ez a törvény mihamarább a köztudatban is olyan törvénnyé váljék, amely megnyugvást és mindent hoz, amire ezután szükség van. Propper Sándor: Még kér a nép, most adjatok neki ! (Zaj.) Renczes János: Nem értett t. képviselőtársam ! Mayer János: Önök tököt adtak nekik! Maguk 90°/o-ban az ipari munkásságot képviselik! Renczes János: Megmondtam, hogy ez nem érdekli a szociáldemokratákat! évi december hó 12-én, szerdán. Propper Sándor: Honnan tudja, hogy hány szocialista földmunkás van? Renczes János: Nagyon kérek mindenkit, szálljunk magunkba és igyekezzünk hivatásunk magaslatára emelkedni, tekintsünk el saját érdekeinktől és csak az ország egyetemes érdekeit nézzük. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Pallavicini György! Őrgr. Paüavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Én teljesen egyetértek előttem szóló t. képviselőtársam azon megállapításával, hogy Magyarországon a földbirtok reform évtizedekkel elkésett Bárcsak meglett volna ez a belátásuk az akkori kormányoknak is. amikor ez a kérdés felvetődött és erről az oldalról is szorgalmazva lett, hogy a földbirtokreformot annak idején hozták volna törvénybe, amikor az ellenzék részéről ez fel lett vetve. Sőt törvényjavaslatunk is volt már 1910ben, melyet Darányi Ignác nyújtott be, s amely törvényjavaslatot ha elfogadta volna a képviselőház, akkor ma bizony ezzel a kérdéssel nem foglalkoznánk. Sajnos, az akkori liberális kormány nem helyezkedett erre az álláspontra, és nem vette át Darányinak földbirtokreformjavaslatát. De én ugyanarra a konklúzióra nem tudok jutni, mint igen t. képviselőtársam, s ezt a novellát nem tudom helyeselni. Mielőtt azonban magára a törvényjavaslatra, amely előttem fekszik, rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy három kijelentést tegyek ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy én igenis földbirtokos vagyok, de ezt a tényt egyáltalában nem szégyenlem, sőt büszke is vagyok rá... Propper Sándor: És örül neki! Horváth Zoltán: Jóleső érzés! Őrgr. Pallavicini György: , . . mert nagyon jól tudom, hogy mi volt a magyar földbirtokosságnak a szerepe nemcsak a történeti múltban, hanem abban is, hogy a magyar mezőgazdasági kultúrát igenis a közép- és nagybirtokosságnak köszönhetjük. Távol vagyok attól, hogy én ne helyezzek nagy súlyt és ne legyek nagy elismeréssel a magyar kisbirtokosság nemzetientartó szerepével szemben ugy a múltban, mint a jövőben is; de hogy a jövőben ez az ő helyét elfoglalhassa és betölthesse, ugy mint a múltban betöltötte, ezt nemcsak földbirtokreformokkal és novellákkal fogjuk elérhetni, hanem akkor is, ha kultúráját emeljük. Sajnos, ebben a törvényjavaslatban ez iránt való törekvéseket, vagy intézményeket nem látunk. Azt is meg akarom emliteni, hogy ennek következtében engem semmiféle közbeszólás, vagy olyan tendenciózus zavarás nem fog bánthatni, mintha én érdekelt fél volnék ma, amikor errő a tárgyról beszélek. Én csak egy érdekelt felet ismerek, és pedig az országot. (Helyeslés balfelől.) Én itt mint képviselő beszélek és nem mint érdekelt fél. De ha volnának érdekelt felek, ugy nemcsak azok érdekeltek, akiktől elvesznek és azok, akik kapnak, de főleg érdekelt felek azok, akik politikai tőkét kovácsolnak ebből és ennek gyümölcseit akarják élvezni. Azt a jogomat sem hagyom elvitatni, hogy én az én földemet épugy szerethessem, mint az a 30 holdas kisgazda és épugy védhessem azt, mint ahogy védelmezi ő, és csak akkor legyek ebből hajlandó önként leadni, ha ez meggyőződésem szerint tényleg az ország érdekében van. (Helyeslés a baloldalon.) Ez volt az én álláspontom az összes forradalmak alatt. Ezt az álláspontot foglaltam el régen is, amikor^ sürgettem a földbirtokreformot még a régi képviselőházban és ezt az álláspontot foglaltam el a Búza Barna-féle és az összes más javaslatokkal szemben is.