Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. mondják: »Hiszen a biró ur kiszállt már ide háromszor is, de elment a közellevő földbirtokos úrhoz, ott elbeszélgettek, elvadászgattak, azután elutazott!« (Mozgás.) Hát, t Nemzetgyűlés, igy nem lehet egy törvényt végrehajtani! Gr. Hoyos Miksa: Ugy van! Renczes János: Ha nincs meg a jóakarat azok­ban a szervekben, amelyek hivatták ezt végrehaj­tani, akkor sohasem lesz ebből a törvényből rend és szociális nyugalom. T. Nemzetgyűlés! Egy olyan kerületben for­dultam meg, amely nem is az én kerületem, de meghívtak a polgárok. Láttam, hogy ott miként történt a földbirtokelosztás. Sajnos, ott egy her­cegi birtokról van szó, amelyet körülbelül 1200 holdnyi kisbériéiben 60—80 kisember birt. Mi tör­ténik a földbirtok elosztásnál? Kihasítanak ott egy nagyobb középbirtokot és akkor azok között körül­belül, — mert csak azok voltak az igénylők, akik eddig is birták azt a birtokot, — felosztják azt a birtokot, úgyhogy egy hold, másfél hold és Jiét hold jut mindegyiknek, mig azelőtt 5—6, sőt 8 holdjuk is volt nekik fejenkint. Tehát sokkal rosz­szabb helyzetet teremtettek, mint amilyen volt. Nézem egy másik biró működését. Az pedig mit csinál? Egy nagy, közvetlen a háború előtti szerzeményű, 2300 kataszteri holdas birtokról volt szó. Elhatároztuk, hogy itt majd helyes eloszlást csinálunk, mert ez olyan kezekben van, — nem mondom, hogy zsidóéban, mert én a zsidót is kellő értékére megtisztelem, (Derültség.) sohasem voltam antiszemita . .. Rothenstein Mór: Szép magától! (Felkiáltások jobbfelől: Hát, még ez sem tetszik!) Renczes János: ... de ez olyan birtok, amely­ben egy gyermektelen özvegy van és amelynek földje rettenetesen rosszul van művelve, úgyhogy fele bogáncsot terem. És mi történik az elosztás­nál! A birtokot négy oldalról kisemberek földje környezi, és amikor a biró nagy kegyesen oda­ítél a száz jelentkezőnek 115 holdat, megteszi a javaslatát, hogy birtoktól észak felé, 6—7 kilométernyire hasittassék ki, holott ez a birtok közvetlenül a község mellett fekszik, úgyhogy azok a szegény emberek önként jelentkezzenek, hogy lemondanak arról, mert nem tudnak az olyan messzire, a másik oldalon kiutalt földhöz hozzáférni. Jönnek a másik, harmadik község igénylői, s valamennyinek az északi oldalon jelöli ki az odaitélt földet biró. így nem lehet a törvényből valóságot csinálni, ez nem eredményez semmi egyebet, mint csak elégedetlenséget és meg nem nyugvást. Mondok egy nagyon érdekes esetet. (JI álljuk!) Szintén a kerületem székhelyén Tolnán van egy Tolnasziget nevű hely, és ott egy háborús szerze­mény, valami Heisler-féle birtok, amely 470 kataszt­rális holdat tesz ki. Erre 63 jelentkező volt, törpebir­tokosok. Az Országos Földbirtokrendező Biróság már tavaly kimondta erre a birtokra a meg­váltást. Azok a szegény emberek még tavaly ősszel, most egy esztendeje előre lefizettek 650.000 koro­nát a költségekre és ezen a tavaszon, amikor az Országos Földbirtokrendező Biróság elrendeli, hogy most pedig be kell vezetni őket, és kiküldi a birót a mérnökkel, azon a napon kap a biró egy sürgönyt az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól, hogy azonnal hagyja félbe a föld szétosztását, mert diplomáciai bai jött közbe. Megjegyzem, ez a sziget, ez a puszta a demarkációs vonaltól több mint 55 kilométerrel van beljebb. Mi lehet ez a diplomáciai akadály? Feljövök az Országos Földbirtokrendező Birósághoz s ott megtudom, hogy annak a Heisler-féle birtoknak a tulajdonosa Szabadkán lakik, a szabadkai bank igazgatója, szerb ember... évi december hó 12-én, szerdán. 433 Meskó Zoltán: Most lett szerb állampolgár! Renczes János: ... s mivel ez a birtok szerb tulajdon, Szerbia diplomáciai utón megtiltotta, hogy a birtokot felosszák. Kérdezem az Országos Földbirtokrendező Biróságnál, hogyan lehetséges az, hogy Szerbia diplomáciai utón rendelkezik 60 km-rel a mi országunk testében fekvő birtokkal? Szijj Bálint: A határon túl megosztja a magyar birtokokat. Renczes János: És kibujt a szeg a zsákból. Azt mondták: rendben van, azért ezt megoldjuk ám, képviselő ur. — Hogyan, mondom, kiváncsi lennék. — Ugy, hogy mivel egy magyar tábor­noknak két birtokát Szerbiában ingyen elvették a szerbek, az illető szerb embernek itteni birtokát a tábornoknak adjuk. A tábornoknak? Hát itt Magyarországon akarják honorálni azt, hogy Szerbiában ingyen elvették tőle a birtokait? Hát mi lesz avval a 63 szegény emberrel, akik instruk­cióujukat már megszerezték, akik minden pilla­natban várják, hogy beállhassanak a birtokba, mert itt van a tavaszi munka, hogy megművel­hessék azt, és akik előre lefizették a költségeket? — Mi történt erre? Az Országos Földbirtokrendező Biróság nagy kegyesen tizenöt nincstelennek adott két-két holdat feles művelésbe, a többi még ma is várja, hogy a 650.000 koronáját meg­kapja valahol, de azt sem tudja, hogy hol. így nem lehet törvényt végrehajtani. Ha mi itt alkotmányozó szerv vagyunk, ha a nemzet­gyűlésnek joga volt 1920-ban megcsinálni az alap­törvényt, ha ez a nemzetgyűlés most jogosultarra, hogy ezt a törvényt sürgető novellával lássa el újból, hogy hamarább menjen ez végbe, akkor nekünk erőt is kell mutatnunk kifelé, mert külön­ben semmit sem adnak ránk. Hiba van talán azokban a szervekben is, akik nem koppintanak szigorúan a körmükre azoknak, akik minden körülmények között el akarják gán­csolni a törvényt. Az természetes, hogy sokaknak fáj az, hogy a földbirtokreformnovella, nem tudom, talán a 18. §-ában, valamelyes szigorúsá­got is mutat, hogy t. i. az eljárást, ahol már be is fejeződött, újra fel lehet venni és az tisztessé­gesen lefolytatható. De ez nem olyan szigorúság, hogy ne volna keresztülvihető. Sőt én a novellát,, majdnem gyöngének . .. Esztergályos János: Majdnem ! Renczes János : ... olyannak látom, amely nem tartalmazza azt a sürgetést, amelyet elvár­tunk volna tőle. Pikler Emil: Ezért nem fogadjuk mi el, tet­szik látni ? Ezt mondjuk mi ! Renczes János: Az első törvényben, az alap­törvényben, a legnagyobb hibát abban látom, ami viszont a novellában sincs egészen világosan ki­mondva, hogy miképen hajtják végre a meg­váltást, .. . Pikler Emil: A zavarosban csak igy lehet halászni ! Renczes János:. . . hogyan fogják foganato­sítani a megváltást, milyen pénzbeli összegben vagy nem tudom, amortizációval, vagy járadék­birtokkal fogják ezt megcsinálni. Az én egyszerű nézetem az, hogy minden körülmények között buzavalutában kell lefizettetni a földek árát. Én a vidéken ezt hangoztatom a törpebirtokosoknak, a nincsteleneknek, ezek ezt el is fogadiák, és sze­rintem a legkönnyebben igy volna megoldható a kérdés. Például ha egy katasztrális hold békebeli vételára 300 forint volt, tessék megállapítani annak az árát háromszáz forintban, azaz harminc métermázsa búza árában. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Elég drága! Renczes János: Az, aki három holdat kap» természetesen 90 métermázsát tartoznék fizetni­62*

Next

/
Thumbnails
Contents