Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

A nemzetgyűlés 205. ülése 1923. angol gyakorlati politikus az ő gyakorlati ér­zékével sohasem fog félni amiatt és sohasem fogja szégyelleni, hogy következetlenséggel vá­dolnák. Ö meg f og.ia érteni, hogy az ő népe, az ő választóközöns^ge mit kivan és nyugodt lélek­kel fog a mellé az elv mellé állni, amely elv akkor a leghasznosabbá válik. A Stein—Hardenberg-féle liberális gazda­sági politika a maga idején pillanatnyilag megtermetté a maga nagyszerű gyümölcséit : felszabadult minden, óriási megkönnyebbülési láz fogta el a német közfelfogást, ez elterjedt nyugatra és keletre is és azt hitték, hogy a már Napoleon törvényhozása által inaugurált egyenlő osztály az egyéni erők olyan egészsé­ges érvényesülését fogja maga után vonni s az egyéni erőkből kifolyólag olyan egészséges termelést fog produkálni, mely feleslegssé tesz az egyéni erőkből kifolyólag olyan egészséges a jövőben minden korlátozást, minden törvény­hozói megszorítást. A valóság pedig épen a mezőgazdasági politika terén mi f lettl Az, hogy a szabadonengedés érvényesülése folytán bekövetkezett a földbirtok szétporlódása és a szétporlódás ellentéte : az egészségtelen birtok­tömörülés. A Stein-Hardenberg-féle birtok­politikának és mindannak, ami ezután követ­kezett, a laisser-faire laisser-passer-nak, a mezőgazdasági liberalizmusnak az volt a kö­vetkezménye — és azt mi sínylettük meg a múlt század utolsó tizedeiben — hogy a föld­birtok felaprózódott, szétesett s azok, akik épen tőkénél voltak, akik erős kezek voltak ugyan, de esetleg nem voltak a legkívánato­sabbak sem nemzeti, sem mezőgazdasági szem­pontból, nagybirtokokra tettek szert. Ilyen körülmények között arra hivatkozni, hogy nekünk a mezőgazdasági liberalizmust kell mindenáron szolgálnunk és amellett kell állhatatosan kitartanunk, a tények és tapasz­talatok által megcáfolt olyan lehetetlenség, mely mellett csak az tart ki, aki a Principien­reiterei-t. az elveken való lovagolást. az elv­hűséget fontosabbnak tartja az adott viszo­nyokhoz való alkalmazkodás parancsoló szük­ségnél. Tisztelt Nemzetgyűlés! A törzsöröklés maga — mindig hangsúlyozom — csak bizo­nyos szűkre szabott birtokkategóriáknál és azoknál, amelyekre ez előzetesen kimondatik, az egészséges üzemegységek megtartását egye­dül még nem garantálja; az keresztülvihetet­len is a járadékbirtokrendszer megalkotása nélkül, épen a törzsöröklésből kifolyólag, a társörökösök szempontjából s a társörökösök respektálása szempontjából. A legfőbb érv, amelyet a törzsöröklés ellen felhoznak, abban az állítólagos igazságtalanságban leli indokát, hogy ezáltal a többi tesvér igazságtalan elbá­násban részesül, földönfutóvá lesz, gyökerét veszti. Erre vonatkozólag két érdekes adattal vagyok bátor szolgálni. Az egyik a német Sering kutatása, aki kimutatja, hogy Schles­wig-Hol.stein-ban, kutatásai nyomán, az örö­köstársak 49 •%% -a, tehát a fele önálló gazda lett, dacára, hogy elment az apai telekről, 23%-a iparos és kereskedő, 7%-a hivatalnok és tanitó, csupán 8%-a napszámos és 5:2% -a ipari munkás, tehát összesen 13% lett iparban és mezőgazdaságban munkás, a többi pedig mint önálló kereső, akár mint iparos, akár mint kereskedő, illetőleg mint önálló földbir­tokos talált elhelyezkedést. Érdekes erre vonatkozólag Cramer kuta­tása is, aki 67 törzsöröklési birtokot vévén számba, kimutatja, hogv 97 férfi-társörökösből 52 lett önálló gazda más birtokon, ebből az évi december hó 11-én, kedden. 421 52-ből 20 vett birtokot, 16 beházasodott bir­tokba és 11 bérelt birtokot, tehát a 97 közül 52 újra gazda, 17 kereskedő, 6 okleveles ember, 3 kocsmáros és csak egyetlenegy munkás lett. Várnai Dániel: És mi lett a törzsörökös­self Elmerült az adósságba, mert kielégítette örököstársait! Beck Lajos: Rögtön beszélek róla. Ennél a 67 törzsöröklési birtoknál azonban tudvale­vőleg nemcsak férfiörökösök vannak, hanem nőörökösök is. Ezeknek a sorsa is érdekes. 124 nőörökös volt; ebből 87 gazdához ment férj­hez, 9 kereskedőhöz, 6 paphoz, 3 tanitóhoz s 9 maradt összesen hajadon. Azt kérdezi igen t. képviselőtársam, hogy mi történik a törzsörökössel, tudniillik azzal, aki állítólag óriási terhektől megnyomorítva a birtokban maradt. Abban teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ha ez elpusztult, nem szolgált semmit sem a birtoknak sem a magasabb céloknak, sem az örökösöknek. De épen ezért f kell a járadékbirtok intézményét behozni és épen ezért hoztam összefüggésbe a járadékbirtok intézményével a törzsörökösö­dés gondolatot, mert a kettőnek szerves össze­függésbe foglalása nélkül a kérdés megbukik. Az a törzsörökös abban a pillanatban, amikor a tiszta^ hozadék alapián állapittatik meg az örököstársak részesedése, amikor egy egészsé­ges intézmény közbeléptével ezek a társörökö­sök készpénzben kifizettetnek és igy képessé tétetnek egy uj exisztencia megteremtésére, már nem olyan terhet vállal magára, amely az egészséges továbbgazdálkodását lehetetlenné teszi, mert hiszen a birtok mindenkori hozadé­kának szemelőtt tartásával válllalja olyan ter­hek kifizetését, amelyek becsületes, rendes, egészséges gazdálkodási mód mellett nagy sorscsapások nélkül őt mindenkor abban a helyzetben fogják tudni tartani, hogy ezeknek a kötelezettségeinek eleget fog tudni tenni. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Önálló mezőgazda­sági üzemegységeket — mint mondottam — nemcsak felállítani, hanem megtartani is kell és erre a birtokminimum a törzs öröklés ilyen mértékben való behozatala és a járadékbir­tokkal való összefüggésbe hozása alkalmas. Azonban mindez megvalósithatatlan, ha pénz­ügyileg alátámasztani képesek nem vagyunk. (Ügy van! balfelől.) Itt látom újra a legna­gyobb hibáját ennek az egész reformnak, hogy az előbb és már többizben felhozott mulasztá­sokon kivül elmulasztotta a reform pénzügyi megalapozását és azt nem teremtette meg a birtokreform megkezdése előtt, vagy legalább is nem gondoskodott arról, hogy minden te­kintetben és minden lehetőséggel szemben fedve legyen és olyan széles és szilárd alapra építhesse fel pénzügyileg ezt a reformot, mely annak sikertelenségét eleve kizárja, mert ha ezt nem teszi, akkor ingoványra és homokra épit. Tisztelt Nemzetgyűlés! Hiába teremtünk mi százezer birtokot, hiába bástyázzuk azokat körül ezekkel a felhozott intézményekkel, ha annak a gazdának — mint az előbb is emii­tettem — nincs meg a hitele, amellyel beren­dezkedjék. Szabó István (nagyatádi) földmivel ésügyi minister: Nem nagyon szeretem az adósságo­kat nagymértékben, mert azokat meg kell fizetni. Beck Lajos: Nem szeretem, t. minister ur, hogy ezt a közbeszólást meg tetszett tenni, mert akkor konstatálnom kell azt* amit pedig nem kívántam konstatálni ebben a Házban.

Next

/
Thumbnails
Contents