Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

422 A nemzetgyűlés 205. ülése 1923. évi december hó 11-én, kedden. Nekem aki körülbelül 20 év óta vagyok tagja ennek a Háznak . . . Gaal Gaston: Ezt az országos kölcsönre mondtam én egyszer közbeszólás formájában, amely megmenti a nemzetet. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az adósságnak is van határa, mert sok adósságot nem lehet soha sem visszafizetni! Kevés kölcsön, az más! Beck Lajos: ... és törtem lándzsát — a t. minister ur a legjobb tanuja, hiszen együtt küzdöttünk 1905 óta . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az igaz! Beck Lajos: . . . ennek a birtokreformnak minél szélesebb alapokra való fektetéséért, nekem fájó szivvel kell a minister ur közbeszólására megjegyeznem, hogy én pedig attól tartok, hogy az ezen birtokreform alapján földhöz jutott kisbirtokosok jelentékeny része igen erős hitelnyújtás és a járadékbirtok intézményének behozatala nélkül rövid néhány év alatt tisztelettel kénytelen lesz visszaadni a földet, amelyet ilyenformán kapott. Halász Móric: És tisztelet nélkül is! Beck Lajos: Megmondottam ezt, bár nem akartam. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Építkezési kölcsönre volna szükségük, de 2—3 holdas birtoknak kölcsönt felvenni kár! Beck Lajos: Azonban, tisztelt Nemzetgyűlés, jobb tiszta bort önteni a pohárba és nem egészséges orvoslás az, mikor az orvos a diagnózist magát becsületesen meg nem állapit ja. Szabó István (rdagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt én tudom magamról! Beck Lajos: Ezt tudjuk és látjuk és azt hiszem, hogy maga a minister ur, aki ismeri az egész ország birtokviszonyait és az uj birtokszerzők anyagi viszonyait szintén nem veszi tagadásba, hogy jelentékeny része azoknak, akik földéhesek, akik alkalmasak arra, hogy gazdálkodjanak és megérdemlik szorgalmuknál, előéletüknél és munkaképességüknél fogva, hogy földhöz jussanak, mondom, igen jelentékeny része ezeknek a gazdáknak nem fog tudni megállni ezen az u. n. egészséges üzemegységen, ha nem nyulunk a hóna alá támogatólag. Elhiszem, hogy a t. minister ur, aki kitűnő gazda, s aki mindig csak addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, irtózik bizonyos tiszteletreméltó irtózással az adósságcsinálástól. Azonban ne méltóztassék elfelejteni, hogy hol tartana a modern pénzügyi és gazdasági politika, ha ezt az érvet az egész g*azdasági életben egy ilyen birtokreformakció keretében, vagy egy állam vagy város államháztartásában is keresztülvinnék. A hitelnek nem az a célja, rendeltetése és hivatása, igen t. minister ur, hogy lerántsa azt a gazdát, mert annak a gazdának, aki a hitelt azért veszi igénybe, hogy ideigóráig tovább tengesse életét, én mint állam, vagy mint állami szerv már nem is adok hitelt, mert nem életképes. Annak a gazdának, aki életképes, aki dolgozni tud, aki megmutatja, hogy dolgozni képes, az a hitel csak jótékony, csak kamatozó, csak vagyonát és exiszteneiáját megerősitő tényező lesz, ha kellő formában, kellő mértékben és egészséges alapokon kapja. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bizonyos határig ! Beck Lajos : Már most kétségtelen és vitatkozást egyáltalában nem tűr el, — azt hiszem, hogy ezt mindannyian elismerjük — hogy ennek a hitelnek egészséges módon való nyújtása alapfeltétele az egész birtokreformnak. Kétségtelen tehát, hogy rendelkezésére kell bocsátani azokat a szerveket és — ami még ennél is fontosabb — azokat az eszközöket is, amelyek az illetékes földmivelésügyi kormányt és az országot abba a helyzetbe hozzák, hogy ezt a hitelt kielégitsék. Nem tudom, méltóztattak-e ceruzát venni a kezükbe és kissé utánaszámitani, hogy mit is jelent a járadékbirtok intézményének ekként való megalapozása, hogy milyen méretű és terjedelmű a pénzügyi finanszirozása ennek a kérdésnek. Egyáltalán lebonyolitható-e ez. pénzügyileg, ez a kérdés. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat 16. $-ának 4. bekezdése befejezett tény elé állit s ajánlom a t. INJ enzetgyülés ügyeimébe, mert nagyon érdekes a szövegezése, amikor azt mondja, hogy a, pénzügyminister ur a vagyonváltságból eredő földeket, 350 vagy 400 ezer holdat — hisz ezt se tudjuk pontosan meghatározni — birtokpolitikai célokra átenged. Ez a kifejezés, hogy »átenged«, azt jelenti, hogy átengedte... Szabo István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Kiosztásra, de nem az értékét ! JN agy különbség ! Beck Lajos : Engem nagyon elszomorit az, amit a tisztelt földmivelésügyi minister ur mond, hogy még nem aúta át. Sajnos, — azt kell mondanom, mert szociálpolitikai és gazdasági szempontból sajnos, — hogy a magyar állam nincs abban a pénzügyi helyzetben, hogy a 400.000 holdat egész terjedelmében átengedje birtokpolitikai célokra. Tehát ez a 400.000 hold föld se lesz az a földterület, amelyet az állam készpénzfizetés nélkül egyszerűen kioszthat olyképen, hogy az állam a maga kasszájába zárja a járadékleveleket, és azokat akkor, amikor lehet, placirozni, elhelyezni törekszik. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Erről lehet beszélni ! Beck Lajos : Azonban ugyanennek a paragrafusnak 2. pontja azt mondja, hogy ezeket az ingatlanokat, tudniillik a vagyonváltságból eredő 400.000 holdat a földhöz jutók kérelmére járadéktelekként kell átengedni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Valamivel kevesebb lesz ! Beck Lajos: Ha pedig imperative kimondja, hogy járadéktelekként keli átengedni, akkor ebből, azt hiszem, az is következik, hogy ezt az állam köteles finanszirozni. Ha pedig erre az állam köteles, ahogy a minister ur bólint és ez 400.000 holdra vonatkoznék, akkor mi sülne itt ki? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Valamivel kevesebb ! Beck Lajos : Azért mondom, hogy sülne, mert a t. földmivelésügyi minister ur azt mondja, hogy valamivel kevesebbet. Nézzük meg az eredményt. Az állam nem tartozván a régi birtokosnak, aki vagyonváltság fejében fizeti a földet, semmivel, ez látszólag rendkivül kedvező tranzakció, mert hiszen nem köteles . készpénzt adni, hanem egyszerűen elteszi a 400.000 hold után járó járadéklevelet, ha a pénzügyminister ur kemény szive megenyhül és a 400.000 holdat rendelkezésre bocsátja. Mármost ha nem is a mai állitólagos 6 milliós földárat vesszük katasztrális holdanként, hanem ennek csak felét, 3 milliót, ezt megszorozva 400.000-el, 1200 milliárd, vagyis 1 billió és 200 milliárd korona jönne ki, tehát ilyen öszszegü járadéklevél volna a t. fölmivelésügyi minister ur safe-iében, amely, ha pénzre átváltoztatható volna, elegendő lenne körülbelül a külföldről kért nagy kölcsönünk fedezésére.