Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

A nemzetgyűlés 203. ütése 1923. évi december hó 7-én, pénteken, 38'i szerezzék, (Felkiáltások jobbfelől : Az nagyon helyes !) vagy pedig jelentkeznek a bankárérdekeltségek, hogy ugyanezen majoritás birtokában legyenek. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon csudálom ás nem tudom megérteni, hogy mit találnak az igen t. képviselő arak ebben helyesnek. Ez nem helyes. Berki Gyula : Agrár ország vagyunk ! Rassay Károly : Az áldozatkészség helyes. Minden olyan tendencia, hogy ebben a Jegybankban döntő befolyást szerezzen egyik vagy másik foglalkozási ág, elhibázott. Kováts-Nagy Sándor : Hadd jöjjenek egyszer már az agrárok is ! Rassay Károly : T. képviselő ur, nem lehet ezt ilyen naiv módon elintézni, hogy egyszer hadd jöjjenek az agrárok is. Annak a Jegybanknak az egész állam bankjának kell lenni (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és különben is biztosítom a t. képviselő urat, hogy mindaz, amiért itt lelkesednek, naivitás, mert az a Jegybank nem magánbank, ahol a majoritás fogja eldönteni tulaj donképen a bank működését, hanem ezt az az alapszabály fogja eldönteni, amit a törvényhozásnak meg kell szavaznia és amint a képviselő urnák sohasem jutott eszébe afelett törni a fejét, hogy az OsztrákMagyar Bank majoritása kinek a kezében van, sőt talán azt se tudta, hogy részvénytársaság, épen annyira indifferens körülmény az ennél a Jegybanknál is. Kováts-Nagy Sándor: Mégis agrárok maradunk, akárhogy próbálja védeni az ellenkezőt. Rassay Károly: A Jegybankon túl at. pénzügyminister ur utalt arra, és azt hiszem, tulajdonképen ma a legjobban az a körülmény irritálja a közgazdasági életet, hogy a deficit megszüntetésére kell bizonyos intézkedéseket megtennie a kormánynak. Utalt arra, hogy a meghozott pénzügyi és adótörvényeket kell megfelelően végrehajtani. Ez irányban azután nem lehet közöttünk vita, hogyha szemrehányást tudunk lenni, az a pénzügyi adminisztrációnak a nehézségét ós hiányát illeti, amit én már bátor voltam ezelőtt egy félével indemnitási beszédemben a t. pénziigyminister ur figyelmébe ajánlani. Azonban a további intézkedéseket illetőleg a t. pénzügyminister ur csak általánosságban és nagyon óvatosan és nagyon homályosan nyilatkozik. Már pedig ezek a további intézkedések azok, amelyekben a közvéleménynek szerintem helyesen kell látnia. Kállay Tibor pénzügyminister : Januárban foglalkozunk vele ! Rassay Károly : Ha foglalkozunk vele januárban, akkor esak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ne kövesse Szende Pált és Hegedüs Lórántot, akiknek épen az volt a pénzügyi politikájuk katasztrófájának egyik oka, hogy sokkal hamarabb jelentettek be homályosan intézkedéseket, mint ténylegesen* azt keresztülvitték. Ha januárban foglalkozunk vele, akkor azt januárban tárgyaljuk le és most felesleges azzal akár a tőzsdét, akár a közgazdasági élet más ágait irritálni. Azonban nem fogadhatom el a t. pénzügyminister urnák azt a megállapítását, hogy Ausztriában is hasonló erőfeszítésekre volt szükség. Figyelmeztetem a pénzügyminister urat, hogy Ausztria között és köztünk van egy lényeges különbség és pedig az a körülmény, hogy Ausztriában egy konzekvens pénzügyi politikával nem idéztek elő olyan mesterséges pénzszűkét, mint amilyen ma Magyarországon előállott. Ha tehát ott bizonyos lecsapolást csináltak és erős pénzügyi intézkedéseket tettek, az nem bénította meg ugy a közgazdasági életet, mint megbénítaná nálunk. Hiszen a t. pénzügyminister ur is szives lesz koncedálni, hogy bankjegyforgalmunk abszolúte nem áll arányban leromlott koronánk értékével. Kállay Tibor pénzügyminister : Abban az időben Ausztriában kevesebb volt svájci frankban számítva a cirkuláció, mint most nálunk. Rassay Károly : Ezt igy egyszerűen nem tudnám eldönteni, hogy kevesebb volt-e, több volt-e, az bizonyos, hogy az akkori pénzmenynyiség Ausztriában megfelelt a közgazdasági kivánalmaknak és ott nem volt az az abnormális pénzszűke, amely ma Magyarországon fennáll s amelynek következtében Magyarországon ma a kereskedelem, ipar és a közgazdaság minden ága kétségtelenül válsággal küzködik. Engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy még csak két kérdéssel foglalkozzam. Az egyik a tőzsde kérdése. Ezt a kérdést tudatosan nem akartam ma bővebben tárgyalni, mert nem akartam, hogy az én tisztára az egész állana háztartást érintő aggodalmaimból származó kérdéseim olyanképen legyenek beállíthatók, mintha a tőzsde kérdését akartam volna itt vita tárgyává tenni. Nagyon örülök azonban, hogy a t. pénzügyminister ur alkalmat vett magának arra, hogy az eddigi nyilatkozatai következtében beállott nyugtalanságot valamiképen lecsillapítani igyekezzék. Ha a t. „pénzügyminister ur azt mondja, hogy a tőzsdét illetőleg örömmel állapítja meg két főkérdésben való azonos felfogásunkat, nevezetesen egyrészt hogy a tőzsde fontos közgazdasági tényező nemzetgazdasági értelemben, másrészt hogy a tőzsdejáték természetes folyománya koronánk leromlásának és nem valami eredendő bűn, amint ezt nagyon helyesen méltóztatott megállapítani, szemben azokkal a törekvésekkel, amelyek ezen természetes, talán viszszás következményből maga a tőzsde ellen irányítanak támadásokat: akkor engedje meg, hogy egy harmadik természetes elvet is figyelmébe ajánljak, ez pedig az, hogy a tőzsdét alapjában renditi meg minden olyan jelenség, amely arra mutat, hogy az államhatalom felülről akar a tőzsde életébe belenyúlni. Ebben a tekintetben figyelmébe kell ajánlanom a t. pénzüg-yminister urnák, hogy például elutazása alkalmával tett az a kijelentése, hogy életbelépteti a tőzsdeadót, holott szándékában sem volt életbeléptetni, hanem az egésszel csak az volt a célja, hogy ki ne fejlődhessék egy hossz, amely az ő, szerintem nem egészen helytálló felfogása szerint a pénzügyi tárgyalásokat zavarta volna, valamint az a körülmény, hogy hazajövet két-három nappal ezelőtt máskép Ítélte meg a közgazdasági piacot, mint maga szives volt megjelölni, aminek meglehetősen hangosan kifejezést adott: ez két olyan felülről tett nyilatkozat volt, mely a, tőzsdét a legsúlyosabb mértékben irritálta, a közgazdaságnak pedig milliárd és milliárd károkat okozott. A magam részéről még csak abban a tekintetben kívánok felelni a. t. pénzügyminister árnak, hogy álláspontom a szuverenitás kérdésében helytelen volna, nevezetesen abban a tekintetben hogy a pénzügyi ellenőrzés neu érinti az állami szuverenitást. Méltóztassék megengedni, hogy először is leszögezzem, hogy én a magam részéről a kontrollt helyesnek tartom. Nem bánom, t. Nemzetgyűlés, ha haza-