Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

380 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. ez idő alatt gondoskodnunk kell valami kölcsön felvétele utján belső szükségleteink fedezéséről. Hogy ez minképen és mi módon történjék^ meg, ebben a tekintetben ezidőszerint véleményt nem mondhatok, illetve javaslatot nem tehetek, mert hiszen ez még hosszabb tárgyalások, megállapítások dolga, és ezidőszerint csupán arról van szó, hogy még tárgyalunk az egész programmnak, az egész konstrukciónak letétele érdekében, mielőtt konkrét intézkedésekig jutnánk. Kettőről azonban biztosithatom a t. Házat. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, hogy a magam részéről semmiféle erőszakos intézkedést nem tervezek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) amint ezt már bejelentettem, sem pénzlebélyegzést, sem a depók vagy ilyesmik lefoglalását és utólagos hozzájárulás kérdését ehhez. A másik pedig az, hogy mindaz, ami megvitatás és megbeszélés után ebben a tekintetben előterjesztetett, az a parlament elé kerül, (Helyeslés a jobboldalon.) és a parlament hozzájárulása és felhatalmazása alapján lesznek ezek az intézkedések foganatosi tandók. Még egyet hozzátehetek, nevezetesen azt, hogy épen mostani pár napos tárgyalásaim alatt bizonyos biztatást, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) támogatást láttam bizonyos körök részéről és ennélfogva a magam részéről most bizonyos tekintetben talán könnyebb feladatnak látom azt, ami előttünk áll, mint láttam ezelőtt egypár nappal. Azt hiszem, hogy különösen egyes tekintetekben nem fogunk túlságosan nagy nehézségekbe ütközni. Megjegyzem, hogy ha látom például azt az érdeklődést, amely a magyar jegybank alaptőkéjének jegyzése iránt megnyilvánult, (Felkiáltások a középen: A gazdák!) a magam részéről azt kell mondanom, hogy mutatkozik olyan érdeklődés, bizalom, anyagi erőnk olyan megfeszítése iránti törekvés, amely azt hiszem, nagyon meg fogyja könnyiteni nekünk ennek a feladatnak megvalósítását. Arról, hogy a börzén különböző hirek terjednek el és hogy e hirek hatása, alatt a papírok értéke esik, én valóban nem tehetek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A magam részéről nagyon örvendek, hogy végre ma az egész parlamentet betölti az a tudat hogy a tőzsdének nagy jelentősége van és hogy betölti másrészt az a tudat is, amelyet épen a t. képviselő ur is kifejezésre juttatott, hogy az, hogy a tőzsdén játék folyik, az a mai helytelen, rossz gazdasági viszonyok következménye és nem valami olyan eredendő bűn, amely vele járna a tőzsdével. Eckhardt Tibor: Lehetett volna korlátozni! Kállay Tibor pénzügyminister: Ha e két alapigazságot illetően tisztában vagyunk, ha e tekintetben a közvélemény egységes, akkor azt hiszem, hogy oly nyugodt szemmel fogjuk megítélni az ottani jelenségeket és annyira meg fogjuk találni mindig ebben a tekintetben a helyes utat, hogy izgalomra egyesek részéről minél kevesebb szükség lesz. A magam részéről teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy az adott körülmények között, amikor pénzben alig helyezhetjük el értékeinket, mert hiszen mindig féltünk eddig attól, hogy a pénz romlani fog, a társadalom igen széles rétegei — az általunk és minden kormányzat által, mint leggyengébb, védeni kívánt középosztály is — nagyon érdekelve vannak azért, mert hiszen pénzüket, értékeiket ezekben a részvényekben évi december hó 7-én, pénteken. helyezték el azért, hogy megmenthessék, anélkül hogy spekulálni akartak volna. A magam részéről tehát kívánatosnak tartom, hogy olyan értékdevalváció elő ne álljon, amely ezeket a megmentett, illetve megmenteni kivánt értékeket veszélyeztetné. Nem a játékosokról beszélek, (Helyeslés.) nem a játékosoknak akarok nyereséget biztosítani, hanem azon a véleményen vagyok, hogy aki azért fekteti be a papírokba a maga pénzét, hogy konzerválja, annak ezt a konzerválást biztosítani kell. (Helyeslés.) Ezt biztosítani fogjuk és ez meglesz akkor, (Mozgás a baloldalon.) — a részvényekben való konzerválás, nem a tőzsdén való konzerválás, t. képviselő ur — ha olyan nyugalommal, olyan megnyugvással látjuk és fogadjuk az eseményeket, amilyen megnyugvással fogadhatjuk azokat, annál is inkább, mert hiszen előttünk áll már egy példa, amely keresztülment már ugyanezen a processzuson, amelyen nekünk kell keresztülmennünk: Ausztria, amely ezzel jutott abba &

r helyzetbe, amelyben ma van s amelyet igazán csak irigyelhetünk. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen példa nem állana előttünk, ha nem látnók, hogy szomszédságunkban ugyanez hogy történt, akkor azt mondanám, hogy talán van ok valami izgalomra vagy különösebb aggodalomra. De ma, amikor ezt a processzust látjuk és másrészt tudjuk azt, hogy a nemzetek szövetsége csak tanáccsal és pedig jóindulatú tanáccsal és segíteni akarással fordul felénk, akkor igazán nem mondhatjuk azt, hogy bármi tekintetben aggodalomra, vagy izgatottságra, saját belső gazdasági helyzetünk felforgatására van okunk, annál kevésbé, mert hiszen mondom, remélnünk kell, hogy rövid időn belül külföldi kölcsön segítségével végleg egészen normális viszonyok közé jutunk. Ha ezekbe a normális viszonyokba jutottunk bele és általában ha már csak benne is vagyunk ennek a tervezetnek végrehajtásában, ez azt jelenti, hogy sikerül stabilizálni pénzünket, tehát eltüntettük mindazokat a nehézségeket, amelyekkel eddig az eső koronából kifolyólag szemben állottunk. Ez megnyugtató, ez munkalehetőséget és helyzetjavulást jelent az iparosnak, ez jelenti a kereskedőnek azt, hogy újra hozhat árut, hogy nem kell, sőt nem szabad azokat a rendszabályokat alkalmaznunk, amelyek között eddig éltünk, tehát fel kell szabadítanunk a gazdasági életet azok alól a béklyók alól, amelyek ma ezekre az osztályokra nehezednek. Ennek az ipar,, a kereskedelem csak örül. A munkások mindenesetre több és jobb keresethez jutnak ennek folytán. Azt hiszem, hogy a munkások is csak örömmel várhatják ennek az időszaknak bekövetkezését. Különösen várhatja a mezőgazdaság, amelynek tekintetében a helyzet az, hogy mig az iparcikkeink nem egy vonatkozásban talán még felül is haladták az európai árnivót, (Ugy van! jobbfelől.) addig a mezőgazdaság terményei átlagban határozottan az európai árnivó alatt állanak. (ügy van! Tans a jobboldalon.) Eckhardt Tibor: Ehhez tapsolnak. Ez szomorú! Kállay Tibor pénzügyminister: A korona stabilizációjának természetes következménye lesz, hogy ezek az áruk újra elérik a maguk természetes árnivóját. (Helyeslés jobbfelől.) És mindenesetre biztosítják a gazdának azt a bevételt, amelyhez a maga munkája és földjének termeivényei alapján tényleg joga van. Ebben a tekintetben is megszüntetendő min-