Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

 nemzetgyűlés 208. ülése 1923. den res trink ció, amely ránehezedik a gazdálko­dásra, úgyhogy minden termelő és gazdálkodó osztálynak esak előnyt és megnyugvást jelent­het az, hogy végleg erre az útra rátérünk. (Ugy van! jobbfelől.) Ami pedig a középosztályt és a tisztviselő­séget illeti. — hiszen ezeknek volt ezidőszerint legfőbb baja a koronának romlása — azt hi­szem, felesleges arról beszélni, hogy ha végre állandó értékű pénzt kapnak kézhez és ha végre a viszonyok normalizálódnak, akkor ezeknek a helyzete egyszer végre biztositva lesz; nem kell minden hónapban az exiszten­eiájukért aggódniok és a kormánytól ujabb fizetés javitásokat és emeléseket kérniök. Szilágyi Lajos: Lesz-e ujabb létszám­csökkentés vagy nem 1 ? Kállay Tibor pénzügyminister: Igen lesz! (Helyeslés jobbfelől.) Berki Gyula: Szükség van rá! Kállay Tibor pénzügy minister : Bizonyos leépitésekre szükség van. Kétségtelen, hogy az összes leszámoló szervezeteknek, a kötött gazdálkodással összefüggő tevékenységnek megszüntetése már magában is fel fog* szaba­ditani egy csomó embert, akik most ezekkel az ügyekkel foglalkoznak. (Helyeslés jobb­felől.) Az adminisztrációt egyszerűbbé és ke­vésbé komplikálttá kell tenni, és szükséges, hogy a tisztviselők fizetésének emelése érde­kében is csak annyit alkalmazzunk, aineny­nyire tényleg szükség van, (Helyeslés a jobb­oldalon.) Eckhardt Tibor : Ez már régen szükséges Ï Nem most lesz szükséges! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Kállay Tibor pénzügyminister: Méltóztas­sanak megengedni hogy még csak egy kérdésre reflektáljak, nevezetesen az ellenőrzés kérdé­sére. (Zaj. Halljuk! Halljak! Elnök csenget.) Egyáltalában nem érthetek egyet tisztelt képviselőtársammal abban, hogy ilyen ellen­őrzésnek elfogadása, pénzügyi ellenőrnek al­kalmazása bármi tekintetben a szuverenitá­sunknak feladása volna. (Ellenmondások a balközépen.) Itt csak arról van szó hogy ak­kor, amikor a deficit^ fedezésére kapunk köl­csönt, amikor tehát még nem egy rendbehozott, fizetőképes államról van szó, hanem olyan ál­lamról, amelyet abba a helyzetbe kell hozni, hogy a kölcsön kamatait és visszafizetését biz­tosítsa, annak a hitelezőnek megnyugvásra vau szüksége abban a tekintetben hogy a ko­moly, reális, Euröpaszerte elfogadott pénzügyi tervek tényleg érvényesülni is fognak. Ennek a megnyugtatásnak, bizalomnak biztosítása céljából van szükség ilyen ellen­őrzésre, épugy mint szükség volt Ausztria ese­tében s én Ausztria esetében azt látom, hogy ott mindenki megnyugvással . . . Rothenstein Mór: Ott más az atmoszféra! Kállay Tibor pénzügyminister: ... és sok tekintetben örömmel is fogadta egy ilyen füg­getlen a népszövetség által kiküldött biztos­nak a működését. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! En­nek a biztosnak működése az én nézetem és a dolog természete szerint nem szoritkozhatik másra, mint arra, hogy ügyeleminel kisérje éppen azt, hogy a gazdálkodás ennek meg­felelő-e, hogy tehát betartatik-e az az igen fontos két elv, amelyet minden pénzügyminis­ternek és minden parlamentnek szem előtt kell tartania, nevezetesen az, hogy a költségveté­sileg előirányzott, illetve egy megállapított programúiba felvett tételek, a kiadások és évi december hó 7-én, pénteken. 381 bevételek tényleg betartatnak-e. Hiszen ezt csinálja a parlament, ez a parlament ellenőr­zésének tárgya. (Zaj és felkiáltások balfelől: Hol? Nálunk nem!) Pikler Emil: Mikor látunk költségvetést? Erdélyi Aladár : Ezt akarjuk ! (Zaj. Elnök csenget.) Kállay Tibor pénzügyminister: A másik pedig az, hogy ne határoztassanak el és ne té­tessenek uj kiadások addig, mig erre megfelelő fedezet biztositva nincs. Az természetes, hogy amikor egyik hónapról a másikra esik a ko­rona értéke és amikor magyar koronában pre­limináltunk, akkor igen nehéz ellenőrizni, hogy egy januárban 100 koronában preliminált kiadás decemberben, az év végén hány száz koronában jött ki. Mindenesetre eddig még minden évben igyekeztünk beterjeszteni a költségvetést s ez ebben az évben is meg fog történni; meg is tettük, csupán a tárgyalása maradt el ezeknek a költségvetéseknek. (Fel­kiáltások a balközépen: Csupán!) azért, mert abban az időben, amikor tárgyalásra kerül­hettek volna éppen a pártoknak, a parlament­nek megítélése szerint nagyban és egészben már idejüket multák. Ez az a helyzet, amely magától meg fog szűnni és lehetővé fog válni, hogy behatóan foglalkozzunk ezekkel a költ­ségvetésekkel. Mondom, ebben látom alapját és jelentősé­gét egy ilyen kontrollőrnek, megjegyezvén, hogy abszolúte nem oszthatom tisztelt kép­viselőtársamnak a szuverenitásra tett meg­jegyzését. Eckhardt Tibor: Saját kiskorusitása mel­lett csinál propagandát! (Zaj jobbfelől.) Kállay Tibor pénzügyminister: Én a ma­gam dolgáról igazán nem óhajtok beszélni. A tisztelt képviselő ur is célzást tett egy izben arra, hogy csak a kormánynak jó ez a kölcsön, hogy a kormány akarja ezzel a maga pozíció­ját biztositani. Én megjelöltem ezeket a szem­pontokat rögtön a beszédem elején — enge­delmet kérek, hogy olyan hosszura, nyújtottam — melyekből ez az egész akció^ kiindult Ami ennek a pozieiónak megerősítéséi illeti, én már számtalanszor hangoztattam és igazán felesle­ges volna újból hangoztatnom, hogy engem csak az tart itt, hogy ezeknek a tárgyalások­nak a lebonyolitását kívánják tőlem. (Zaj.) Befejezésül a magam részéről csak két dolgot szeretnék hangsúlyozni épen vissza­térve ezekre a kérdésekre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy el kell érnünk, illetőleg biz­tositanunk kell ezeknek a tárgyalásoknak a lebonyolítása során hogy a saját anyagi erőin­ket újra a saját boldogulásunknak, saját nem zeti jövőnknek szolgálatába állithassuk és hogy ezekkel a tárgyalásokkal tényleg bekap­csolódhassunk gazdaságilag, (pénzügyi vonat­kozásokban s minden egyéb tekintetben a nemzetek szövetségébe és hogy élhessük azt a testvéri életet, amelynek céljából a népszövet­ség megalakult, A magam részéről csak a legnagyobb kö­szönettel és a legnagyobb f hálával gondolha­tok a népszövetség működésére és a népszö­vetség azon kiváló pénzügyi tekintélyeinek munkájára, akik igazán önzetlenül, igazán csupán Magyarország iránt való jóindulattal és segíteni akarással eltelve foglalkoztak a mi ügyünkkel Hiszen kétségtelen, hogy minden nem­zetnek érdeke az, hogy a másik nemzet egész­séges legyen. Csak igy fejlődhet ki egészséges 55*

Next

/
Thumbnails
Contents