Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

360 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. kihasználva a konjunktúrát, szorult helyzetüket hozzák fel, amely nem azért állott elő, mert birtokukat eladták, hanem mert nem tudtak haladni a viszonyokkal, és rosszul helyezték el a birtok ellenértékét. Miután felhoztam azokat az általános okokat, amelyek miatt nincs módomban, hogy a novellát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam, nem kivánom a t. Nemzetgyűlés idejét tovább igénybevenni. Egyébként is azt hiszem, hogy ez a javaslat eléggé letárgyaltatott már heteken keresztül olyan együttes bizottságban, melyben a Háznak több mint a fele résztyett, a javaslat keresztülment már a különböző érdekeltségek szakértői véleményezésén és már oly hosszú idő óta szerepei — némelyek szerint megnyugtató, mások szerint nyugtalanító momentumként — a nyilvánosság előtt, hogy annak tárgyalását nem húzhatjuk tovább. Annak idején, ha — amit valószinünek tartok — a javaslat általánosságban elfogadtatik, a részletes tárgyalás alkalmával leszek bátor módosításokat benyújtani. Az általános vitánál azt latjuk, hogy épen azok, akiket mindig ostoroznak, a nagybirtokosok saját maguk mulasztják el megvédeni érdekeiket és egészen megnyugodva, mondhatnám meghunyászkodva nem törődnek vele, hogy itt esetleg nemcsak az ő érdekeikről, hanem arról is van szó, hogy egy nagyon komoly magánjogi intézményt kezdenek ki. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dénes azt mondja, hogy a nagybirtokosok csinálták, ön meg, hogy elhanyagolják érdekeiket. Farkas Tibor : Az egységespártban nagyon sok nagybirtokos van, aki, amikor egyénileg beszélünk vele, nagyon novellaellenes ; amikor pedig nyilatkozásra kerül a sor, a novella mellett van, vagy tartózkodik a szavazástól. Ez általában olyan jelenség, mellyel gyaki-an találkozunk a mai politikai helyzetben. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Vannak emberek, akik a kényszer előtt igenis meghajolnak! Farkas Tibor: Az agrár érdekeket a kormányzat a lefolyt másfél év alatt, sőt már azelőtt is — én csak ennek a nemzetgyűlésnek a működéséről beszélek — meglehetősen mostohán kezelte, és most ezt a hibás gazdasági, agrárpolitikát azzal akarja a szavazók egy része előtt ideigóráig népszerűvé tenni, hogy ilyen agrárpolitikai jellegű injekciót ad magának. Én ezt a jelenséget szomorúnak tartom, de annyira megszoktam már, hogy, megvallom őszintén, bár ellene vagyok a javaslatnak, meg fogom kisérelni majd a részleteknél, hogy mentsem, ami még menthető, és megjavítsam rajta azt, amit még javítani lehet. Azok után, amiket gazdaságpolitikai és agrárpolitikai kérdésekben a kormánypárt részéről tapasztaltam, e tekintetben nem vagyok eltelve nagy reményekkel, és a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: Gömbös Gyula képviselő ur jelentkezett szólásra. Mielőtt azonban Gömbös képviselő urnák a szót megadnám, kénytelen vagyok visszatérni Csontos képviselő- ur beszédére. A képviselő ur beszéde folyamán több olyan kifejezést használt, melynek összefüggését a beszéd elmondásakor nem volt módomban megállapítani. A gyorsírói jegyzetekből azonban megállapítottam, hogy beszéde sértő kifejezéseket tartalmazott különösen a zsidó hitfelekezethez tartozókkal szemben. Az egyik kitétel, melyet kifogásolnom kell, a következő: »Az nem olyan mint a zsidó, hogy istenítené azt, aki nagyobb csaló«. A másik az, hogy »minél nagyobb olyan dolgot évi december hó 7-én, pénteken. követ el valaki, ami nem illik a tisztességhez, annál nagyobb a becsülete«. Ezek a, kifejezések mindenesetre súlyos sértéseket tartalmaznak, ha egy hitfelekezetre általánosságban mondatnak el. A magam részéről a házszabályokat mindig objektive kivánom kezelni és ezért kénytelen vagyok a képviselő urat utólagosan rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Gömbös Gyula képviselő urat illeti a szó! Létay Ernő: Nem érdemes még élni sem ebben az országban, ha a zsidót se szabad becsületesen szidni! (Derültség és zaj.) Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Amidőn a napirenden levő törvényjavaslathoz hozzászólok, meg kivánom állapítani azt, hogy az egész földreformmozgalommal azonositom magamat ; de nem azért azonositom magamat, mert ezzel egyik vagy másik társadalmi osztálynak akarok kedvében járni, hanem azért, mert azt látom, hogy a földbirtokreform mint olyan, magasabb nemzeti célokat szolgál. (Helyeslés a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ugy van! Gömbös Gyula: Bármennyire fáj is nekem az, hogy a nagybirtokososztályt érinti ez a földbirtokreformmozgalom, mégis azt tartom, hogy a népek életében előfordulnak olyan momentumok, amidőn a szegénynek, az erőtlennek és talán a tehetségtelennek oldalára kell, hogy álljon az állam abból a célból, hogy uj helyzetet teremtsen a kibontakozáshoz, a gazdasági erők kifejlődéséhez, az egyedek megerősödéséhez. A földbirtokreformmozgalmat — mondom — azért nézem magasabb nemzeti szempontból, inert azt tartom, hogy igenis érdeke mai helyzetében a nemzetnek, az államnak, a nemzet egyetemének, hogy minél több erős, öntudatos, önálló gazdasági exiszteneiával rendelkező állampolgár révén a nemzeti öntudat ismét erősbödjék és gyarapodjék. T. Nemzetgyűlés! Én azt tartom, hogy a földbirtokreformtörvényt gyorsan és sürgősen végre kell hajtani egyrészt azért, hogy a birtokososztály is tisztában legyen azzal, hogy mi marad neki, másrészt pedig azért, hogy ez a törvény, amely az utóbbi időben sajnálatosképen inKább a társadalmi izgatásnak jegyében propagál tátott, a napirendről végre valahára levétessék. Én azonban azt tartom, hogy ha már a nemzeti erők és a nemzeti érdekek érvényesüléséről beszélek, hogy amint szükséges egyrészt az, hogy a szegényeket, a nincsteleneket, azokat a földéheseket, akik a harctéren érdemeket szereztek, hogy földhöz jussanak, támogassuk, épugy szükséges a nagybirtok és a középbirtok védelme is, mert nemzeti szempontból a nemzeti állam kialakulása szempontjából is egyformán fontos a nincstelenek protegálásával a nagy- és középbirtokok védelme is. (Ugy van! jobbfelöl.) Én megmondom őszintén, hogy bár én ezt a törvényjavaslatot, a novellát is a magam és elvbarátaim nevében elfogadom, mégis azt tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak is ugyanazok a hibái, mint minden más, az utóbbi időben alkotott magyar törvénynek : hogy túlságosan azt látom, hogy nem a nemzeti géniusz alkotó szelleme nyilvánul meg benne . . . Dénes István : Ebben igaza van ! Gömbös Gyula: . . . hanem inkább olyan alkotás, amely forradalmi hangulatokból alakult ki, olyan alkotás, mely nem a rendszer jegyében jött létre, hanem improvizációkból, hangulatokból tétetett össze, és épen ezért sein végrehajtásában, sem alapjaiban nem látom azokat a lényeges momentumokat, amelyeket én a magam szempontjából szükségeseknek látok.