Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

À nemzetgyűlés 203. ülése 1923. Szabó István (nagyatádi) ioldmivelésügyi minister : Ezt nem a forradalom szülte ! Gömbös Gyula : Rögtön megmagyarázom, mire alapítom ezt a kijelentésemet. Az én felfogásom szerint az egész kérdés megoldásához következőképen kellett volna hozzáfogni. Minden vármegyében meg kellett volna nézni a birtokeloszlást, meg kellett volna nézni a jelenlegi helyzetet, meg kellett volna állapítani, hol vannak mammutbirtokok, meg kellett volna állapítani, hogy milyen a népesség sűrűsége, meg kellett volna — mondom — állapítani a népesség sűrűségét, ezeket a statisztikai adatokat, kataszteri térképeket kellett volna felfektetni és ezek után azt mondani : ez a helyzet a földreform végrehajtása előtt. A földreform végrehajtása utáni helyzetet szintén előre meg kellett volna állapítani és megnézni, hogy melyik vármegyében milyen a helyzet, mert nézetem szerint nem szabad olyan törvényt alkotnunk, amely az egyes vármegyék birtokeloszlásával nem számol. Vannak olyan vármegyék, ahol a földbirtokreform végrehajtása bűnt jelent, és vannak vármegyék, ahol nem is lehet végrehajtani, mert az igénylők hiányzanak. Megállapítható lett volna, hogy egyes vármegyékben, ha végrehajtjuk ezt a törvényt, akkor a középbirtokot és azt a nagybirtokot, vagy azt az egyházi vagyont fogom érinteni, amelyeknek érintetlenségéről, azt hiszem, valamennyien egyforma nézeten vagyunk, amelyek a köz, a nagv nemzeti érdekek szempontjából szükségesek, mert igenis állítom azt, hogy a középbirtokos- és a nagybirtokos-osztály, amely évszázadokon keresztül mint hivatott vezetője ennek a népnek élt azon a vidéken s művelte a földet, nemzeti szempontból fontosabb mint a mammutbirtok, vágtáz a birtok, amelynek birtokosa nincs a nemzettel abban a lelki közösségben, amelyre épen ebben a nehéz időben súlyt helyezünk. Én, mint a fajvédelem hirdetője, ma azt mondom, hogy nekem fontosabb a nemzet szempontjából megvédeni egy négy-ötezer holdas nagybirtokost, aki a magyar vérségénél fogva közelebb áll hozzám, mint a háború alatt birtokot szerzett olyan ötszáz holdas idegen birtokos, aki a nemzettel és velem lelki közösségben nincs. Ezt világosan és őszintén meg kell mondani. Hogy azonban ezt megmondjuk, kell, hogy előre megállapítsam, hogy a törvény végrehajtása után a birtokeloszlás Magyarországon milyen szisztéma szerint fog megtörténni. Ha ez igy történik, ahogy történt, hogy csak lei rom a törvényt anélkül hogy annak végrehajtását, kibontakozását végeredményben lássam körvonalaiban, akkor előfordulhat az, hogy egyes vidékeken igenis a magyar és keresztény és a faji szempontból fontos — hogy ugy mondjam támaszpontokat — alkotó birtokokat megsemmisítem, érintem, ezáltal az ottani életnek nemzeti szempontból jogos életoszlopait kidöntöm, másrészt luegmaradnak azok a mammutbirtokok, azok a nagybérletek, azok a nagybirtokok, amelyek nemzeti szempontból nem birnak azzal a jelentőséggel, mint az a középbirtokos, aki talán Nógrádban vagy Hevesben, vagy a Dunántúl évszázadokon keresztül azon a kúrián, évszázadokon keresztül igenis nemcsak nép vezetője, hanem a gondozója is volt. T. Nemzetgyűlés! S midőn ilyen kérdésekről tárgyalunk, tisztában kell lenni azzal, hogy mi, akik ehhez a kérdéshez hozzászólunk, valóban milyen társadalmi osztályhoz tartozóknak tartjuk magunkat. Világosan kell megmondani felfogásom szerint azt, hogy vájjon én kizárólagosan a munkás vagy a kisbirtokos, avagy a nincstelen érdekeit képviselem-e, avagy kizárólag a közép- vagy évi december hó 7-én, pénteken. 36? a nagybirtoknak vagyok-e a szószólója! Hozzám érzelmileg legközelebb áll az a magyar kúria, az a magyar középbirtok, mely jóban és rosszban együtt élt a néppel. Mégis azt mondom, hogy midőn ezt a kérdést tárgyaljuk, valamennyiünknek felül kell emelkednünk ezen állásponton is, mert a földreform felfogásom szerint történelmi reform, melynek kihatásai óriási dimmenziókat fognak mutatni annak idején. Ennek kihatásai lehetnek jók és lehetnek igen rosszak ; jók abban a tekintetben, hogy uj, önálló exisztenciákat létesitettünk, uj, önálló magyar polgároknak adtunk független anyagi exisztenciát, öntudatosabbá tettük ezeket a magyar polgárokat és igy az egész nemzeti öntudatot is fejlesztettük. Amint az előbb is mondottam, károsak lehetnek abból a szempontból, hogy kidöntünk oszlopokat a nemzet^ életéből. Ebből a szempontból nézem a törvényjavaslatot és azt mondom, hogy bizonyos kétkedéssel látom az eredményt. Félek attól, hogy ezek a nemzeti, faji szempontok nincsenek eléggé figyelembe véve. Itt is azt látom, hogy az az őszinteség, amelyet azt hiszem valamennyien, a magyar zsidóság is, a magyarság is és mindenki, aki érintve van, akis-, középés nagybirtokos is, kívánunk, ebből a törvényjavaslatból is hiányzik. Világosan meg kellett volna mondani, hogy lesz, mint lesz, mert azáltal, hogy ilyen komplikált a törvény és húzódik annak végrehajtása, a méreganyag — mert méreganyagnak nevezek minden oly mozgalmat, mely a társadalmi béke megdöntésére alkalmas — ki nem vétetik a nemzet testéből. Ezeket a szempontokat kívántam hangsúlyozni ennek a fontos törvényjavaslatnak tárgyalásánál, amely a nemzet egész gazdasági testét érinti és a gazdasági testen át érinti politikai kialakulásunkat, valamint azoknak az ideáknak propagálását, amelyeket mi magasabb szempontokból szükségeseknek tartunk. Ezeket a szempontokat kívántam itt fajvédők nevében leszögezni, megállapítván azt, hogy nemzeti szempontból tulaj donképen konzervatív álláspon vagyunk akkor is, ha a földbirtokreformmozgalmat helyesnek tartjuk. Konzervatívok vagyunk abból a szempontból, hogy én csak egy öncélú ságot^ ismerek a magyar törvényhozásban: a magyar fajnak megerősödését. A magyar faj megerősödéséhez azonban hozzátartozik nemcsak a nincstelenek érdekének képviselete, hanem mindazok érdekeinek képviselete, akik a magyar faj családjához tartoznak. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Esztergályos János! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök : Kíván még valaki szólni? Meskó Zoltán: Szót kérek ! Elnök : Meskó képviselő ur kivan szólni. Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladottsága folytán nagyon röviden foglalkozom a kérdéssel. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, még pedig azért, mert ezzel is egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz a programmhoz, amelyet vallunk, és amely a kisgazda- és iöldmives-pártnak mindenkor ^ egyik sarkalatos programúi pont ja volt: a nép földhöz juttatásához. Ha visszagondolok a három év előtti időkre, lelki szemeim előtt elvonulnak az összes jelölt urak, akik annak köszönhetik — jórészt — mandátumukat, hogy a háború után a szegény népnek földet ígértek. Földosztást^ emlegettek nagyon sokan, akik ma már letagadják, akik csak konjunkturális agráriusok voltak, akik a kisgazdaköntöst csak azért vették fel, hogy mandátumhoz jussanak. Akkor, amikor a konjunktura-kis-