Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-203
356 A nemzetgyűlés 203. ülése 1928. évi december hó 7-én, pénteken. berek állottak a szegény munkásnép élére és meghiúsítottak minden jó szándékot, amelyet még meg lehetett volna valósítani. Termelőbiztosok vezetése alá akarták helyezni az egész országot, valóságos jobbágyságot akartak teremteni. A birtokreform végrehajtását azonban nem valósították meg, hanem forradalomba kergették a szerencsétlen népet, a forradalomból azután vérfürdő, abból pedig az ország elvesztése lett. Ilyen idealizmusra mi nem vállalkozhatunk. Nekünk erkölcsi kötelességünk, hogy higgadtan és becsületesen kövessük azt az utat, melynek követésével segíthetünk a szerencsétlen népen. Én, mint református ember, nem helyeselhetem a nagybirtoknak azt a gazdálkodási eljárását, mely az egész gazdálkodást egy ember kezébe zsugoritja össze. Rassay Károly: Ugyanaz az álláspontunk katholikus szempontból ! Csontos Imre: Mi semmi téren sem akarunk belemenni abba, hogy ugy tüntessenek fel bennünket, mintha a katholikus papi vagyonhoz akarnánk nyúlni. Cserti József: Onnan kell földet venni, ahol van! Csontos Imre: Mi csak arra kérjük ugy a kultuszmini ster urat, mint a katholikus egyház vezetőit, lássák be, hogy az a gazdasági politika, amelyet ma folytatnak, nem áll az ország összpolgárságának érdekében. Világosan látjuk mi annak a kárát, hogy a nagybérletek egész Magyarországon egy-egy egyén kezében összpontosulnak, akik milliós hasznokat húznak belőlük, mig ezzel szemben a föld népe cselédsorsban van, olyan sorsban, hogy szó sem lehet boldogulásáról. Az az irányelv vezet bennünket a novellánál is, hogy amennyire lehetséges, be kell hozni az apróbérleti rendszert. Nem szabad megengednünk, hogy olyan politikát folytassanak, amely csak az elkeseredés növelésére alkalmas, melynek áldozatul kell, hogy essenek a kisemberek ! Az úgynevezett fajvédő politikára gondolok, amely nem rendes viszonyok közé való. Szükséges tehát, hogy a nemzet millióit összpontositsuk a birtokokon, bérleti szövetkezeteket alakitsunk, egy ember helyére jöjjön ötven, ha ötven kevés, helyettesítse száz, és akkor nem lesz meg a túlságos elhatalmasodása annak az elemnek, amellyel szemben olyan törvényt kellett hozni, mely a tanulás terén visszaszorítsa. Gazdasági téren kell a mi népünket erositeni és arra kérem erről a helyről a kultuszminister urat, ő járjon elől e tekintetben jó példával. Azt is megmondom, hogy miért. Azért, mert az egyházak felsegitése azokból a hasznokból, melyeket a nagybérlők nyújtottak, nem kielégitő. Évtizedeken keresztül mit fizettek a bérletekért? Jóformán semmit. Meskó Zoltán: Legeltetésből beszedték a szegény embertől azt a bérösszeget, amit fizettek. Csontos Imre: Nem birtak annyit fizetni, amennyire szükség lett volna az egyház felsegr tésére. Amikor például a karcagi katholikus egyház felsegitésére a múlt évben segitséget kértem a karcagi katholikus egyház iskolájának felépítésére, jóllehet óriási birtok van a kultusztárca háta mögött, az egyház nem kaphatott többet 150.000 koronánál. Mi lett ennek a következménye? Az, hogy azt a földet, amelyet a karcagi katholikus egyház birt, el kellett adni és csak ugy tudta felépíteni a katholikus iskolát. Világos, hogy ennek oka az, hogy nem használtatott ki kellőképen a birtok a tulajdonos javára, hanem inkább a bérlő javára, amiből pedig az állam polgárságának semmi haszna sincs. Példákat tudnék erre felhozni. Püspökladány alatt például már legalább másfélezer hold föld átadatott a kisgazdáknak, 12 éves bérletre; a kisgazdák tanyákat alapítottak rajta, boldogok, nem elégedetlenek. Az egyházi vagyon kötelessége tehát, hogy a valódi keresztény politikát megvalósítsa és a nemzet százezreit helyezze birtokba, ne pedig egy embert, aki csak milliókat töm a zsebébe, a magyar földmunkásokat pedig rabszolgáknak tartja. Pakots József: Miért nem innen mondja ezt! Csontos Imre: Ez a mi idealizmusunk, hogy jó szóval, becsületes jóakarattal, nem pedig erőszakkal, kérjük a ministériumot, melyet támo gátunk, mert ellenkező esetben, ha a kormány nem látja meg ezeket a bajokat, akkor itt nekünk helyünk nincs. Mi becsületes utón akarunk haladni, azon az utón, amelyen haladva, ennek a szerencsétlen országnak ráutalt népét megsegíthessük. Szeder Ferenc és Létay t. képviselőtársaim kifogásait határtalanul helytelenítem, hogy minket állítanak oda szemben a földmunkásosztállyal, hogy nem igyekezünk annak javát elősegíteni; helytelenítem és^ kifogásolom azért, mert nem lesz belőle az országnak haszna. Mert mikor bennünk is elveszti az a, nép bizalmát, amikor bennünk sem lát becsületes embereket. akik az ő érdekeiért küzdünk, akkor hova jutunk? Akkor majd előáll a másik, aki nem ismeri a helyzetet, csak agitál és felszereli őket bolonditó maggal, amivel már egyszer szerencsétlenségbe A T itte őket. Mert ne felejtsük el, kedves szocialista képviselőtársaim (Egy hang balfelől : Kedvesek vagyunk f Mióta ? Derültség.) s méltóztassanak nekem megengedni, nem a rosszakarat vezet önökkel szemben, mert mindenképen tisztelem az önök eljárását ahol az lelkiismeretes, de amikor ellenünk vagy a néphangulat keltésére olyan hangokat használnak, amely nem alkalmas a mai viszonyok között, azt el kell Ítélnem. Mert soha a szegénység becsapva ugy nem volt, mint ahogy a szocialista vezetők részéről 1919-ben történt. Rassay Károly: Halljuk, mi van a titkos választással ? Csontos Imre : Azt kérdezi Rassay t. képviselőtársam, hogy a titkos választással mi van ? (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem Rassay t. képviselőtársam megengedni, állok ahhoz a szegénységhez olyan közel, mint önök. És elvárom, hogy ezt el is fogják ismerni, mert lelkiismeretesen akarom kezelni ... Propper Sándor: Hány holdja van, az a kérdés í Csontos Imre : Az mindegy, becsületesen kerestem. Kuna P. András : Propper urnák mennyi fizetése van a szociáldemokratáktól ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csontos Imre : Bocsánatot kérek, elsősorban Propper képviselő urnák vagyok kénytelen felelni. Ismeri-e a keresztyén parasztot? Aközött ha egy csaló van, nem kell annak rendőrkapitány, kiirtja azt maga közül. Az nem olyan, mint a zsidó, hogy istenítené azt, aki nagyobb csaló. (Derültség.) A paraszt kiirtja kebeléből a csalót, meg a svindlert, de ezt önök nem teszik meg. A magyar paraszt azt a kapitányt, azt a rendőrtisztviselőt üti, ha közüle a tettest vagy a tolvajt, vagy csalót el nem fogja. Az nem annak a másiknak, hanem a rendőrhatóságnak megy neki, hogy »nem látod meg, hogy ez mit csinál?« Nem tűri meg maga között. Nálunk nem az a divat erkölcsileg, ami ennél az eklézsiánál, (Derültség.) — tisztelet a kivételnek — hogy minél nagyobb olyan dolgot követ el valaki, ami nem illik a tisztességhez, annál nagyobb a becsülete. Peidl Gyula: Pfuj! Micsoda szégyen erre a Házra, hogy itt igy lehet beszélni! Rassay Károly: ügy látszik, az elnök ur sem
