Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. veszi komolyan az ilyen beszédet, mert nem utasítja rendre. Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Csontos Imre: Én meghajlok az urak előtt» de én ismerem ezt a kérdést. Tudom, hogy az a kisember számtalanszor kerül üzérkedők kezébe és amikor kihúzták láb alól a talajt, nem tudott egyebet tenni, mint a megkárosítóját leszidta s elment a bírósághoz, az meg ráadásul lecsukatta. Ismerem ezeket a kérdéseket, nekem erről ne példálózzanak, mert benne voltam elégszer. Azért mondom, t. képviselőtársaim, ne méltóztassanak az erkölcs kérdésében igy ugrálni, én nem kérek Peyer képviselőtársamtól erkölcsi kitanitást ezen a téren. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nem is volt itt, most jött be a végszóra! Zaj és derültség.) Arra kérem önöket, hogy ezt rólunk ne tegyék fel, hogy annak a szegény osztálynak ellenségei vagyunk, mert ezt nem lehet szó nélkül tűrni, és nem szabad mivelünk igy elbánni. Mit csinálnánk akkor, ha magunk köré nem tudjuk e szerencsétlen népet fogni és rajta segiteni. Most Rassay képviselő urnák arra a kérdésére felelek, hogy mi van a titkos választással. Ki az oka annak, hogy annak a szegény népnek nem lehet a választójogot ugy megadni, ahogy akarnók. Rassay Károly : Nem lehet? Dehogy nem lehet. Peidl Gyula: Maguk az okai. A maguk hamisságai, demagógiája. Csontos Imre : Bocsánatot kérek, láttuk és látni kénytelenek vagyunk számtalanszor azt az ugratást, amit ezzel a szerencsétlen néppel követnek el. Nagyon sajnálom, de ugy tudom, hogy Horváth Zoltán t. képviselő ur nincs jelen . . . Rassay Károly : Majd én helyettesítem. Csontos Imre: Mert nagyon szívesén venném, lia most figyelne a beszédemre. Ö idehozta a kisujszállási és a karcagi dolgokat. A múlt választások alkalmával lejöttek hozzánk és épen zsidó emberek vitték véghez a szegénységnek azt a félrevezetését, hogy a kisgazdák csinálják az árfelhajtást minden vonalon. Épugy nekünk uszították a kisgazdákat, mint a forradalom alatt tették. Boesánatot kérek, ha ezt a szegénységet egyes emberek igy használják fel a másik társadalmi osztály ellen, vájjon nem kell-e mindenkinek gondolkozóba esni, hogy hogy kerüljünk ki a szerencsétlenségből, hogy mit is tegyünk, nehogy az a szerencsétlen osztály, amely mégis csak legkönnyebben félrevezethető, ismét az agitátorok gonosz kezébe kerüljön. Propper Sándor: Hány holdja van kigyelmednek? (Egy hang a jobboldalon: Mi köze hozzál) Csontos Imre: Megmondom, de mit akar vele? Nekem nincs titkolni valóm. Propper Sándor: Volt maga valamikor függetlenségi kortes, akkor másként beszélt. Csontos Imre: Én ma is függetlenségi ember vagyok, különb, mint maguk. Én azt a szegény népet nem ugrattam be és nem ugratom be soha. És a magam céljaira nem használom ki soha, egy fillérnyi hamis keresményt sem tűrök a zsebembe soha, az ellenkezőnek a bizonyítására már aztán igazán tanukat kérnék. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Csak arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy amikor ez a törvényjavaslat előttünk fekszik, minden ellentétet kiküszöbölve arra törekedjünk, hogy ezt minél előbb keresztülhajtsuk szegény elégedetlen népünk javára. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: A titkos választással mi van! Kuna P. András : Megmondta már, mégis kíváncsi. évi december hé) 7-én, pénteken. 357 Kováts-Nagy Sándor : Nem kell a titkos választójog a népnek. (Folytonos nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Csontos Imre : Ha én pantallós nadrágba járnék mint az ur, lennék annyira öntudatos ... (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő nrak ! Csontos Imre : . . . hogy amikor valaki becsületes hangon beszél hozzám, meghallgatnám. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem szabad odasülyedni ennek a képviselőháznak, hogy mindenkit bepocsékoljunk, mint épen az ur teszi, hogy nincsen ma becsületes ember Magyarországon, csak épen maguk. Hát hogy jönnek maguk ahhoz, hogy az én lelkivilágomat ismerjék. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Pakots József: Az ilyen sötétségbe nem lehet belenézni. Csontos Imre: Mikor ilyen fontos dolgok vannak szőnyegen, mindig csak komédiázás és egymás lepocsékolása járja, ebből pedig nincs haszna sem a társadalomnak, sem az országnak. Én egyenesen kijelentem, hogy ezt a javas

j latot örömmel fogadom el. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Szilágyi Lajos képviselő ur a házszabályok 188. %-n alapján mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A mai politikai napilapok legutolsó parlamenti felszólalásom következményeképeii Prónay Pál volt ezredes segédeinek egy nyilatkozatát közlik, amely engem több tekintetben érint. Ott, ahol a nyilatkozat engem sért. tudom a kötelességemet. A rendes polgári bűnvádi útra terelem a dolgot és a két ur ellen, névszerint báró Callas Tibor és Rácz Vilmos urak ellen a mai napon bűnvádi feljelentést fogok tenni. A másik vonatkozás azonban, amely engem a nyilatkozatban érint, az igenis idetartozik a nemzetgyűlés elé. Nem akarok most kitérni arra, hogy nem igaz az, hogy a Prónay-Bethlen-féle lovagias ügyet én vittem napvilágra ahogy ők kifejezik magukat. — mert minden újságolvasó ember olvasta már több, mint két hónappal ezelőtt ennek a lovagias ügynek bizalmas részleteit is. Nem igaz a nyilatkozatban az, hogy ennek a lovagias ügynek összes bizalmas részleteit idehoztam, mert ezt a lovagias ügyet csak annyiban említettem, hogy Bethlen István gróf segédeinek magatartásával bizonyítottam azt, hogy mivel nem tagadták a becsületszó megadását, következésképen fel kell téteteleznem, hogy a becsületszó tényleg megadatott. Egyébként a lovagias ügyre épen azt jegyeztem meg, hogy nem érdekel, nem tartozik ide, legfeljebb csak annyiban, hogy kifogásolom a ministerelnök urnák azt a magatartását, hogy lovagias útra méltóztatott tereltetni a dolgot. De ha megtettem volna is azt, ami a nyilatkozatban van, akkor sem tartozom felelősséggel senki másnak az itt elhangzott nyilatkozatomért, mint magának a nemzetgyűlésnek és saját meggyőződésemnek. Én a nyilatkozatban bizonyos fokú zaklatást és terrort látok. Zaklatást látok annyiban, mert olyannal vádolt meg, amit nem tettem és terrort látok a tekintetben, hogy lovagias útra akar engem kényszeríteni és ezzel abba a helyzetbe akar hozni, hogy többé a ma érvényes és általam is elismert társadalmi szabályok szerint ezzel a kérdéssel itt sem foglalkozhatnánk. Ebből kifolyólag nem eshetem én is abba a hibába, amit épen a ministerelnök urnái kifogásoltam. Ha a ministerelnök ur számára azt a szabályt állítottam fel, hogy nem lett volna szabad neki lovagias útra terelni a dolgot, ugyanezt a szabályt magamra nézve is teljes mértékben kötelezőnek