Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

286 A nemzetgyűlés 201. ülése 1923 azért szükség van, mert, annak erejétől függ az egész nemzet ereje! Amint az ember törzse is vastag és erős, épugy a nemzet törzsének is vastagnak és erősnek kell lennie. Irredenta politikát szolgál az a kisbirtokosság odafenn a Felvidéken, semmi mással, csak azzal, hogy van, hogy ott van. (Igaz! Ugy van!) Mi irredenta politikusok nem követelhetjük területeink visszacsatolását azon a címen, hogy ott van egy pár tucat odaszorult magyar latifundiumos. Nem! Mi csak azon a címen követelhetjük vissza az elszakított részeket, hogy ott van három és félmillió magyar kisgazda és magyar zsellér ! (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Az irredenta politikát tehát, amelyért egyedül érdemes élni és meghalni Magyarországon más nem szolgálhatja, mint egy mélyreható nagy nemzeti irányú demokratikus földbirtokpolitika. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Ezért tisztelettel bátor vagyok ötven képviselőtársam nevében, akik a parlament összes pártjaiból rekrutálódtak, a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a jövő ülésszakban terjesszen elő törvényjavaslatot az elavult magyar hitbizományi jog reformiáról.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Biztos vagyok benne, hogy a minister ur hozzájárul és a parlament többsége elfogadja határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Nagy Ernő képviselő ur a házszabályok 215. Vának a) pontja alapján személyes kérdésben kivan szólani. Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi ülésen Rakovszky István t. képviselőtársam beszéde közben gróf Hoyos képviselőtársam a balkezével gesztikulált felém, amit én fenyegetésnek vettem és közbekiáltottam: a suta gróf. Én igen t. képviselőtársamat sérteni nem akartam, távol álljon tőlem. Nálunk, ha valaki a balkezét használja a jobbkeze helyett, azt mondják rá, hogy suta. Én ugy vettem ki, hogy a képviselő ur ezt teszi és igy csúszott ki a szájamon ez a kifejezés, de távol álljon tőlem, hogy személyében sérteni akarnám, vagy akartam volna. (Derültség.) Elnök: Gr. Hoyos Miksa képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Gr. Hoyos Miksa: T. Nemzetgyűlés! Teljes megnyugvással és köszönettel tudomásul veszem Nagy Ernő képviselőtársam e nyilatkozatát. (Helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon ; Most a jobbkezével gesztikulál ! Derültség.) Elnök: Szólásra jelentkezik ! Perlaki György jegyző: Lovász János! Lovász János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Az előttem szóló Baross képviselő urnák magasnivóju beszédével nemcsak hogy lépést nem tarthatok, hanem igazán még csak nyomába sem léphetek, őt nem követhetem, mert én mint kisgazdaképviselő a magyar kisgazda erényeit, hitét, becsületét és józanságát hoztam ide magammal és ha nem is dolgozom itt nagy szellemi képességekkel, de dolgozom becsületes magyar szivem őszinteségével és meggyőződésével. (Éljenzés.) Ezután a mindent leromboló háború után a körülöttünk újonnan alakult u. n. utódállamok szükségét látták annak, hogy olyan törvényt alkossanak, amely meghozza a felzaklatott emberi szenvedélyek lecsillapulását és a kedélyek megnyugvását. Magyarországon ezt az eszmét már jóval a háború előtt hirdette egy kisgazda-képviselő, amint Baross János képviselő ur is az előbb mondotta, hogy szükség van erre nemcsak nemzetgazdasági szempontból, hanem a nemzet fiainak megélbeévi december hó 5-én, szerdán. tése és az élethez való jogának szempontjából is. Az átélt idők annyira igazolták ezt az eszmét, hogy ez a kisgazda-képviselő mint földmivelésügyi minister hozhatta ide az 1920. évi XXXVI. törvénycikk alapját képező törvényjavaslatot. Magam előtt látom az ő megelégedett arcát, mikor ezt a javaslatot annak idején tárgyaltuk és én azt jótékony májusi esőnek, Szijj Bálint t. barátom Noé galambjának, Griger Miklós képviselő ur pedig a népek békéjének és boldogságának minősitette. A minister ur egész politikai életének és törekvésének megvalósulását látta abban. De ez a reménye nem ment egészen teljesedésbe, mert 1921-ben hoznia kellett a 50.000. számú végrehajtási rendeletet, amely az alaptörvényben lefektetett hibákat és hiányokat majd pótolni ' fogja. Ez sem oszlatta el azonban azt a nagy várakozó türelmetlenséget és nem hozta meg azt a megnyugvást, amelyet ettől a törvénytől a közvélemény várt. így kellett azután hozni most, 1923-ban ezt a kiegészítő törvényjavaslatot, ezt a novellát. T. Nemzetgyűlés! Hogy ezt hozni kellett, szerintem ennek magyarázata abban van, hogy ugy a r házhelyek, mint a földbirtokviszonyok rendezése csak ott ment szépen, simán és sikeresen keresztül, ahol ez a földbirtokos urak részéről kellő megértéssel találkozott. (Ugy van! jobbfelől!) Tisztelet és becsület adassék ezeknek a földbirtokos uraknak, azonban nálunk az a hiba, hogy az átélt időkből nagyon keveset, vagy talán épen semmit sem tanult az emberiségnek bizonyos része. Elfelejtették, hogy volt négy és fél éves háború, elfelejtették, hogy volt forradalom vagy kommunizmus. Azt gondolják, hogy elmúlt minden, kezdhetjük az életet ott, ahol 1914-ben abbahagytuk. Én ezt — távol legyen tőlem, — nem azért mondom, ne méltóztassék félreérteni, hogy visszajöhet a háború, hogy visszajöhet a forradalom vagy a kommunizmus, énszerintem ez egyelőre nem jöhet vissza. Nem is ebből a szempontból mondom, hanem én kérdem ezektől a meg nem értő és minden gáncsot a földreform elé dobó földbirtokos uraktól, hogy nem látják ott azt, amint Baross képviselő ur is mondotta, hogy Magyarország csonkán és bénán hever! Ebbe a gondolatba kell, hogy belesirjon a magyar léleknek minden bánata, minden fájdalma a sorsnak ama kegyetlen, meg nem érdemelt végzése ellen, amellyel szegény hazánkat és bennünket is porbasujtott. És én kérdem, ha el fog jönni _majd az a várva várt idő, amidőn a most jogtalanul és igazságtalanul elrabolt határokon keresztül menni kell majd ki a régi szent magyar határokra, lehet-e lelkesíteni, tüzelni megint az embereket, hogy golyózáporban, ágyutüzben, hóban, vérben, fagyban viseljen el érte megint minden emberi szenvedést, amikor azt látja, hogy neki csak annyi része van ebben a hazában, amely még temetőnek is kevés. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezzel a törvénynyel eredményes munkát akarunk végezni, akkor a megértésnek és a józan belátásnak el kell következnie. És ha ez elkövetkezik, tudjuk azt mindnyájan, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mig feldúlt közéletünk tisztasága és a megzavart emberi nyugalom vissza fog térni. Mert az élet szabad fejlődésétől el vagyunk vágva, hazánk integritása szét van szaggatva, cselekvési szabadságunkban meg vagyunk bénítva. Kétségbeesnünk azonban nem szabad, nekünk jogunk van ragaszkodni az élethez. Sokszor volt már a magyar nemzet elgázolva és letiporva, de amikor álmagyar nemzet fiai egymásra találva, egymással kezet fogva indultak munkára és harcra, még mindig lehullottak a rabbilincsek. Ennek a törvényjavaslatnak nem bocsátko-