Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-199

À nemzetgyűlés 199. niese 1923. tette kötelezővé a bandérialis rendszer felállí­tását, hanem a püspöki karra is. F. Szabó Géza : Sőt azért adományozta ! Tisztázva van ez nagyon régen ! Dénes István : És akkor ma miért vannak a, püspökök kezén ! Elnök : Dénes képviselő urat másodizben utasitom rendre! Méltóztassék az elnöki rendre­utasitásokat figyelembe venni, mert ha a kép­viselő ur igy folytatna, kénytelen leszek más­kép eljárni. (Zaj.) Csendet kérek ! Egy kép­viselő ur sem szólt közbe annyi százszor, mint Dénes képviselő ur. A szónok közelében mél­tóztatik ülni és teljesen lehetetlenné teszi szá­mára a nyugodt beszédet. Cserti József : Azt mondja ez a dekrétum, Zsigmond 1435. évi dekrétumának első cikkelye (olvassa) : »A király hada mellett az előkelők is tartoznak felkelni. Ha pedig az ellenség- ak­kora haderővel törne be, amely a császári had­erőnket meghaladná és valószinünek látszanék, hogy az ország határaiba való betörését a csá­szári had fel nem tartóztathatja és meg nem gátolhatja, akkor e hazarészek védelmére ki­rendelt főpapok az ő bandériumaikkal és kato­náikkal az ezekre nézve tett és szokásszerüleg megtartott intézkedésekhez képest, úgyszintén a hasonlóképen ugyanazon vagy netán hábo­rúval megtámadott más részeknek védelmére rendelt egyes vármegyék ispánjai stb. tartoz­nak fegyvert fogni.« Tehát a főpapokat és püspököket is kötelezi arra, hogy bandérialis hadsereggel résztvegyenek a háborúban. To­vábbá azt mondja (olvassa) : »Az egyes bárók, előkelők és birtokos nemesek maguk személye­sen megjelenvén, az ország mindenik közönsé­ges hadjáratára uradalmaik mennyiségéhez képest állítsanak katonákat.« Itt tehát világosan meg van mondva, hogy a nagybirtokosoknak kötelességük volt katona­ságot felállítani és velük hadba vonulni. Ezt még jobban megerősíti V. Lászlónak második dekrétuma, amelynek harmadik cik­kelye nyíltan ezt mondja (olvassa) : »A fő­papok jövedelmeik alapján a régi szokás sze­rint tartoznak katonáskodni és akiknek jöve­delmeik megkevesbültek, azoknak hadszolgá­lati terhe is alábbszállj on. Továbbá az érsek urak, a püspökök, prépostok és káptalanok, va­lamint az apátok és más nagyobb egyházi mél­tóságot és hivatalt viselők a nagyatyánknak, néhai Zsigmond császár és király urnák ide­jében fennállott szokás szerint tartoznak ban­dériumaikkal és lándzsakészletükkel táborba szállni.« Ez a két cikkely világosan kimondja, hogy a földet tényleg azért kapták a nagybirtoko­sok, hogy bandérialis hadsereget fentartsanak. F. Szabó Géza : El tetszik felejteni, hogy az abszolútkor szakban ezt megváltották. Elnök : Csendet kérek, Szabó képviselő ur ! Dénes István : Nem lehet ! F. Szabó Géza : Foglalkoztam vele, kép­viselő ur ! Rupert Rezső : Mennyit fizettek érte ? F. Szabó Géza : Kétmillió forintot ! Komi­kus, de igy van ! Dénes István : Ami komikus, az nem jó, nem komoly ! Cserti József : A helyzet az, hogy a teher rászakadt a milliókra, a népre, azok az urak pedig nem mondtak le arról a birtokról, ame­lyet a terhek ellenében kaptak. Nem kell mást tenni, mint átadni a földet a törvény alapján alkotmányos úton azoknak, akiket megillet, azokat pedig kárpótolják valami más módon. évi december hó 3-án, hétfőn. 245 Találnak azok valami reális alapot arra, hogy exisztenciájukat tovább is biztosithassák. A földet onnan kell venni, ahol van. Hiába, ha a földreformot meg akarjuk oldani, ilyen kivételeket nem lehet teremteni. Nem bánom, legyenek ezek a birtokosok az utolsók, de azok­nak sem szabad az áldozatkészség elől elzárkózni. Emlékszem rá, hogy a püspöki kar 1918 októ­berében odaállt az akkori minister elé és azt mondta, felajánlja önként a birtokait megvál­tásra. Csak 100 holdat kértek. Perlaki György : Igen, de akkor az iskolá­kat is vegyék el ! Cserti József : Ebből a püspöki birtokból iskolák fentartására nagyon keveset fordí­tottak. Perlaki György : Nagyon sokat ! Cserti József : Ezekre a költségeket az ál­lam adja. Tudok olyan szerzetesrendet, ahol az egyház, a szerzet csak egytizedrészét adja, kilenctizedrészét pedig az állam, államsegély címén és ha kell, át is veszi az iskolát teljes egészében, mert ezek az alapok eddig sem szol­gálták az iskolafentartás célját. Néni vagyok hive annak . . . Perlaki György : így nem lehet beállítani a kérdést ! Ez demagógia ! Tárgyilagosan kell beállítani S Dénes István : Az a demagógia, amit ön csinál ! Elnök : Csendet kérek, Dénes képviselő ur ! Cserti József : Elsősorban azoknak adja­nak földet, akik véreztek, a földet megmun­kálták és tovább is kell, hogy megmunkálják! Szabó József (közbeszól). Cserti József : Sokkal jobban védem, mint ön ! Éppen ezzel védem a legjobban ! Szabó József : Kihúzza alóla a gyékényt Î Cserti József : A püspöki kar felkinálta a birtokot és csak azt kérte, hogy 100 holdat hagyjanak! F. Szabó Géza : Ötszázat ! Cserti József : Százat ! Ennek nem vagyok hive, de viszont annak sem vagyok hive, hogy ezek a birtokok teljesen mentesittessenek a földreform hatálya alól. Griger Miklós : Nincs róla szó ! Dénes István: Fájdalom, tudjuk, hogy nincs róla szó ! Haller István : Miért fájdalom ! Cserti József : Griger képviselőtársain és az előadó ur is megemlékezett arról, hogy tényleg a nagybirtokosok jártak az entente ama gazda­sági bizottságánál, amely a kölcsönt lett volna hivatva elbírálni. Hogy jártak-e ott vagy sem, nem tudom, de állítólag- azért jártak, hogy figyelmeztessék az entente-ot, vigyázzon, mert ha a földreform megvalósul Magyarországon, a többtermelés meg fog akadni. Nem vitatom, mert nem tudom, hogy ki járt ott, de ha jártak is és ezt mondották, ugy tökéletesen igazuk volt. Elismerem, hogy a földreform megoldása pár évig oly termelést fog maga után vonni, amely nem fedi az eddigi eredményeket, de vi­szont el fog majd jönni az az idő, is, amikor majd többet fog termelni, mint amennyit ter­meltek eddig a nagybirtokosok. Én elismerem, hogy ebben a tekintetben azoknak tényleg iga­zuk volt és elismerem azt is, hogy ma a mi né­pünk nem ismeri a többtermelés alapjait. De ennek ki az oka? Oka volt a minden eddigi kormány és a mostani kormány együttvéve. Rubinek István : A tanítók ! Cserti József : Majd megmondom, képvise­lőtársam ! A nép a termelésre sohasem volt ala-

Next

/
Thumbnails
Contents