Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-198

A nemzetgyűlés 198. ülése 1923. való szövetkezés egész tervezetét Döhniel Frigyes maga hozta javaslatba saját jelentése szerint, hogy ő maga irta és fogalmazta a szerződés tervezetét, ö tett propozieiókat különböző egyének bevonására, ő akart kimenni Münchenbe és csak a vele szemben való bizalmatlanság következtében, ... Rakovszky Iván beliigyminister : Százszor ismétlik, mégsem így van! Eckhardt Tibor : ... minthogy Szem ere és Bobula őt nem akarták Münchenbe kiküldeni, kizárólag ezért vonatott be Ulbin Ferenc ebbe az ügybe. Döhmel Frigyes szerepe — és ezért az ügyet teljes megnyugvással látom a független magyar biróság kezében — messze túlnő azon a kereten, amelyet egy rendőrkém valaha betölthetett. Döhmel Frigyes t. i. szervezője, kezdeményezője, irányitója és végrehajtója volt ennek az egész törvénytelen szervezkedésnek és lázadásnak s épen ezért állitom azt, hogy amint játékpisztollyal nem lehet gyilkolni, épugy egy Döhmel Frigyessel való szervezkedés alapján nem lehet lázadást elkövetni és ezért nincs ebben az esetben ok letartóztatásra. (Zaj.) Berki Gyula: Kiss Menyhért tárcát vállalt a Szemere-kabinetben ! Eckhardt Tibor : Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha lehet egyfelől kétségtelen, hogy volt beugratás, másfelől kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy ilyen beugratási szándék nemcsak Ulain Ferenccel, de másokkal szemben is fennállott, hogy ezek a rendőrspiónok végigjárták. . . Rupert Rezső: Minek ugrottak be ? Eckhardt Tibor :... Prónay Pált, a Nép szerkesztőségét, Héjjas Ivánt táviratilag hivták, szóval mindenütt végigtapogatóztak, ahol csak azt képzelték, hogy a kormánynak szolgálatot tehetnek. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy a kormánynak már augusztusban tudomása volt erről a Szemere-Bobula szervezkedésről, amely az egész ügynek egyetlen komoly és valóban meglévő tényálladéka, hogy a belügyminister ur az egész szervezkedésről tréfálkozva emlékezett meg. Itt van a kezemben a Szemere-kör igazgatójának, Trenkó Józsefnek levele, amelyben többek között azt mondja, hogy Szemerétől az ABM feloszlatása után folyó év augusztus havában hallottam, hogy neki Rakovszky őnagyméltósága az országos főkapitány jelenlétében az ABM feloszlatása okául azt mondotta, hogy ő (Szemere) a hatalomra tör és már kabinetjét is megalakította. Komolyan azonban ezt sem a belügyminister, sem az országos főkapitány ur nem vették. Szemere maga is humorosán védekezett a lehetetlen vád ellen. El is aludt az ügy és nagy meglepetésünkre szolgált, amikor ez az inkább zsaroló és kalandos bűncselekmény, mint világra szóló ügy pattant ki gondos előkészités után a liberális sajtóban. Ezt irja nekem Trenkó József a Szemere-kör igazgatója, aki kétségtelenül jól van informálva ezekről az eseményekről, amiből azt a következtetést kell levonnom, hogy az egész dolgot komolytalan, gyerekes dologként kezelték — amint tényleg az is volt — mindaddig, amig nem sikerült Döhmelnek Ulain Ferencet is ugy, ahogy belerántani ebbe a dologba és amikor Ulain Ferenc kompromittálására lehetőség nyilott, azonnal világra szóló bűncselekmény, nemzetközi összeesküvés, súlyos, talán akasztófával is büntetendő — mert hiszen először erről irtak... (Zaj a jobboldalon.) Kuna P. András : Könnyű Katát táncra vinni ! Eckhardt Tibor: .. . lázadás ismérveit vélték felismerni. Nem szivesen teszem, de kénytelen vagyok évi december hó 1-én, szombaton. 213 Hetényi főkapitány helyettes jelentésére még egyszer visszatérni, mert a belügyminister ur azt mondotta, hogy a Hetényi-féle jelentés tulajdonképen csak egy nyers nyomozatnak volt anyaga, amely bizonyos részben később természetszerűen módosult. Csak egy passzusra hivatkozom, amely egész világosan beszél. A Hetényi-féle jelentés többek között azt állítja, hogy Ulainék végezni akartak a kormánnyal, sőt Ulain volt Döhmel szerint az intranzigensek feje. Ismétlem, november 9-én a Hetényi-féle jelentés ezt mondja : Ulainék végezni akartak a kormánnyal és Ulain volt Döhmel szerint az intranzigensek feje. Ezzel szemben a nyomozati iratok között fekszik a Döhmel-féle vallomás, amelyet két nappal a Hetényi-féle jelentés előtt, november 7-én Hetényi előtt tett Döhmel, s amelyben két nappal Hetényi jelentése előtt Hetényinek ezt mondotta : »Bobula és társai a kormány egyes tagjainak láb alól való eltételéről sohasem beszéltek, csupán Szemere és Bobula hangoztatták azt, hogy Bethlen ministerelnököt és valamennyi ministertársát, Nagy Emil és nagyatádi Szabó kivételével, egyszersmindenkorra lehetetlenné kell tenni, Ulain sokkalta enyhébb álláspontot képviselt«. Vagyis először is megállapítandó az, hogy Döhmel sohasem állitotta azt, hogy ezek a kormányt láb alól el akarták volna tenni, sőt kifejezetten azt mondja, hogy sohasem beszéltek erről; voltak olyanok, akik a kormányt lehetetlenné akarták tenni, de Ulain ezekkel szemben enyhébb álláspontot képviselt. Ennek a jelentésnek alapján képes volt Hetényi két nappal később azt a hazug jelentését megtenni, hogy Ulain volt az intranzigensek feje és hogy Döhmel vallomása szerint a kormányt gajdeszbe akarták küldeni. (Zaj a jobboldalon.) Kérdem, szabad-e egy nemzetgyűlési képviselő ellen ilyen nyilvánvaló valótlanságokat tudatosan hivatalos jelentésbe befoglalni, szabad-e ilyen alapon nemzetgyűlési képviselő ellen heteken keresztül a sajtóban hireket terjeszteni? Rupert Rezső : Hazaáruló ellen mindent szabad ! Eckhardt Tibor: Ezt nem szabad! Hazudni sohasem szabad! Semmi körülmények között sem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Én azt kérdezem az igen t. belügyministertői, hogy ennek a Hetényi-féle hazug jelentésnek megtorlására Hetényi főkapitányhelyettes ur felelősségrevonása iránt intézkedett- e, (Zaj és élénk felkiáltások a jobboldalon: Nem ! Nem !) mikor szándékszik intézkedni, vagy pedig azonositja-e magát ezzel a jelentéssel! Rupert Rezső : Nem ez a fontos ! Nánássy Andor : Várjunk sorjára ! Eckhardt Tibor : Nem tudok szó nélkül elmenni a mellett a jelenség mellett sem, — mert feltétlenül politikai tendenciát kell látnom benne — hogy folyó év augusztusban ezek a szervezkedések a kormány tudomására jutván, az egész nyomozás és vizsgálat során nem az államrendőrség egyedül járt el s a hivatalos titok nemcsak hogy nem őriztetett meg, hanem egy egész politikai irányzat, egy egész politikai párt belekapcsoltatott a nyomozás munkájába és részben közösen fizették, finanszírozták a rendőrkémet, részben együttesen dolgozták ki és adták át a különböző hamis müncheni és egyéb iratokat, amelyeket a Döhmel-féle vallomás szerint Pakots és Fábián képviselő urak és még mások együttesen gyártottak. Tehát a rendőrség és egy politikai párt kooperált itt egy másik politikai irányzat diszkreditálására inditott akcióban. Én a magam részéről ennek az országnak politikai tör-