Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. ha valakinek mentelmi jogát felfüggesztjük, csak cselekményre vonatkozólag indulhat meg ellene a büntető eljárás, amelyre az illetékes biróság a mentelmi jog felfüggesztését kérelmezte. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nagyon jó, ha fogva marad, mert ha most már Ulain Ferenc még valami hibát elkövet, akkor ezekre is ki lehet terjeszteni az eljárást. Más bűncselekmények miatt csak akkor lehet eljárást inditani, ha a nemzetgyűlés azokban a kérdésekben újból kiadja. Ebből a kettős álláspontból, hogy egyrészt a kormány helyesen járt el, amikor piaint letartózés a tervezett puccs végrehajtását megakadályozta, viszont azonban nem járt el helyesen, hogy a nemzetgyűlést nyomban össze nem hivatta, nekünk pedig a fogvatartás kérdésében is kötelességünk nyilatkozni, önként következik az, hogy én is amellett vagyok, mint talán egyhangúan valamennyien, hogy Ulain Ferenc képviselőtársunk mentelmi jogát a büntető eljárás lefolytatásának lehetővé tétele végett fel kell függeszteni. Álljon a biróság elé és ott adjon számot cselekedetéről. Hogy azután miképen minősül ez a bűncselekmény, és miféle büntetés vonatkozik reá, miféle marasztaló Ítélet fogja őt sújtani, ez nem a mi dolgunk, ennek eldöntése a biróság kötelessége és joga. Ennélfogva amellett vagyok, hogy függesszük fel Ulain Ferenc t. képviselőtársunk mentelmi jogát, azonban további fogvatartásához ne járuljunk hozzá annál kevésbé, mert a vádtanács jogellenesen helyezte őt letartóztatásba, mielőtt a mentelmi megkeresésnek elintézését megvárta volna. Megtörtént már az is, hogy országgyűlési képviselőt bűncselekményben elmarasztaltak és büntető Ítélettel sújtottak, mielőtt még az országgyűlés ügyében a mentelmi jogot felfüggesztette volna. Mi volt akkor az eljárás ? Az országgyűlés utasította az igazságügyministert, hogy a sérelmes birói Ítélet megsemmisítése iránt tegye meg a törvényes intézkedéseket. Ehhez a formához alkalmazkodom én is, amikor a következő indítványban összegezem elmondott argumentumaimat (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy 1. a kormány nem sértett törvényt, amikor Ulain Ferenc letartóztatását elrendelte, illetve fogvatartását a nemzetgyűlés megnyilatkozásáig fentartotta. E tekintetben a nemzetgyűlés a kormány részére a felmentést _ megadja, 2. A nemzetgyűlés szükségesnek látja, hogy hasonló körülmény előfordulása és a nemzetgyűlés szünetelése esetén az arra hivatott szervek a nemzetgyűlést haladéktalanul összehívják. 3. A nemzetgyűlés Ulain Ferenc mentelmi jogát felfüggeszti, azonban 4. további fogvatartását nem tartja megokoltnak és ehhez képest utasítja az igazságügyministert, hogy Ulain Ferenc szabadlábrahelyezése iránt haladéktalanul tegye meg a szükséges törvényes intézkedéseket.« Nekünk eleget kell tenni annak a kötelességünknek, hogy a kormány eljárásával szemben szint valljunk. Meg kell mondanunk, helyeseljük-e eljárását ebben az esetben vagy pedig nem helyeseljük. Ha azt mondanók, hogy nem helyeseljük, akkor bekövetkeznék a kormánynak az 1848. évi III. tc.-ben megállapított alkotmányjogi felelőssége, ha pedig helyeseljük, akkor a történtekért felelősségre vonni nem lehet. Az inditvány 2. pontja precizirozza a kormánynak és még inkább a nemzetgyűlés elnökségének azt a kötelességét, hogy hasonló esetben sürgősen hívják össze a Házat. Ezt szószerint a mentelmi bizottság javaslatából merítettem, ez a pont teljesén megegyezik a mentelmi bizottságnak idevonatkozó javaslatával. Abban látok én garanciát a mi számunkra, hogy a kormánynak, ha letartóztat is képviselőt, rögtön számot kelljen adnia a nemzetgyűlésnek évi november hó 30-án, pénteken. 203 eljárásáról és a nemzetgyűlés, mint a kormány minden eljárásának illetékes birája, vagy helyesli az eljárást, vagy nem. Az inditvány 3. pontja mindannyiunknak eddig kifejezett akaratával találkozik, hogy Ulain Ferencet kiszolgáltatjuk a büntető eljárásnak, a 4. pont pedig gyakorlati okokra támaszkodik, amikor azt mondja, hogy Ulain Ferenc szabadon bocsátandó, mert teljes képtelenség feltenni azt, hogy Ulain Ferenc a puccskísérlet meghiúsulta után az államra nézve még veszélyessé váljék. Itt következik el az a jogunk, hogy nemzetgyűlési képviselőnek jogai gyakorlását lehetővé kell tenni, ami a büntető eljárás lefolytatását semmiképen nem hátráltatja és gátolja. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Az előttem f szólott t. képviselőtársam indítványát magamévá teszem és elfogadom, mert megfelel mindazoknak a céloknak, amelyek felé valamenynyien törekszünk. Mi elitéljük azt a vállalkozást, amelyben Ulain részt vett, és követeljük, akarjuk és helyeseljük, hogy ezért az illetékes birói fórum előtt feleljen. De amikor ezt elfogadom, igazán küzdenem kell azzal az érzéssel, mintha a nemezisnek sújtó karját ebben az esetben nem látnám. Ha szubjektív érzésemnek szabad utat engednék, megelégedéssel kellene fogadnom azt a körülményt, hogy Fiain képviselő ur a fogházban van. De itt szubjektív érzéseknek nem szabad helyet foglalniuk, itt egyes egyedül azt kell megítélnünk, vájjon a közszabadságon» vájjon az alkotmánybiztosítékok egyikén ejtetett-e csorba, igen vagy nem. Amikor ezt a kérdést önmagamnak felteszem, elismerem, hogy kész vagyok Ulain képviselő ur mentelmi jogát felfüggeszteni. De egyúttal konstatálnom kell azt is, hogy itt Ulain képviselő ur mentelmi joga megsértetett azáltal, hogy elfogták és a mai napig is fogva van. (Ugy van! a balközépen.) Talán fel sem szólaltam_ volna, ha a t. belügy minister urnák a mentelmi jog kérdésében tegnap kifejtett állásfoglalása engem meg nem döbbentett volna. De felszólalok azért is,^ mert Rassay t. képviselőtársam szintén olyan nézetnek adott kifejezést, amelyet én, bármennyire is elismerem az ő rátermettségét, jártasságát, ügyességét és tudását jogi kérdésekben, a mentelmi jog szempontjából a magamévá tenni nem tudok. A t. belügyminister ur tegnapi beszéde folyamán a következőket mondotta (olvassa): »Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a kérdéseknek általam jelzett második komplexumára, a mentelmi jog megsértésének a kérdésére. Ennek a kérdésnek tárgyalása folyamán a képviselő urak már a mentelmi bizottságban is nagy súlyt fektettek annak eldöntésére, vájjon akkor, amikor Ulain képviselő urat letartóztatták, ez a letartóztatás, az őrizetbevétel ténye vele kellő módon közöltetett-e. Őszintén megvallva, nem tudom megérteni, hogyan lehet erre a kérdésre különösebb súlyt fektetni, amikor az őrizetbevételnek semmiféle formalitása semmiféle törvényben előírva nincs. A SherlockHolmes regényekre, vagy kalandorfilmekre emlékeztet engem ennek a kérdésnek felvetése, ahol »a törvény nevében foglyom!« vagy »fel a kezekkel!« és más hasonló kiáltásokkal szokás letartóztatni vagy őrizetbevenni a delikvenseket,^ a gyakorlatban azonban az ilyen őrizetbevétel és előállítás sokkal egyszerűbben történik.« (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalion: Ez igaz!) »Ha én valaki mellé odaállítok detektívet és ennek r azt az utasítást adom, hogy az illető urat kisérje ide vagy oda, ezzel az őrizetbevétel ténye megtörtént.« Szilágyi Lajos: Hahota!