Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. évi november hó 30-án, pénteken. 201 szitye, hogy egy ilyen puces-nagymesternek akciójára, mint amilyen nagymesternek el van ismerve ebben az országban Friedrich István képviselőtársam, annak a szerepére és annak működésére semmi szükségük nincs. Rupert Rezső: Azért se volt szükség rá, mert Friedrich nem vérengző puccsokat tervezett ! Egy ilyen nem vérengző ember nem kellett nekik! Friedrich István: Csodálom, hogy nem fogtak le most! (Derültség.) Rubinek István: Nem ártott volna pár napra! (Derültség.) Propper Sándor: Még teljesülhet az óhaja! Györki Imre: Ilyen körülmények között, minthogy fenforogni látom azt a bűncselekményt, amellyel az ügyészség Ulain Ferenc képviselő urat vádolja, én feltétlenül a mentelmi jog felfüggesztése mellett fogok szavazni. Minthogy azonban egyéb körülmények nem tisztázták azt a kérdést, amely az ő letartóztatásával kapcsolatos, csatlakozom Farkas képviselőtársamnak ahhoz a bejelentéséhez, hogy ebben a kérdésben, mint szociáldemokrata-párti képviselő, tartózkodni fogok a szavazástól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én ebben az ügyben kizárólag egypár jogi kérdést szeretnék _ megvilágítani a törvényes rendelkezések alapján, igy tehát teljesen kikerülöm azt, hogy a politikai vonatkozásokkal foglalkozzam. (Helyeslés jobbfelöl.) Végtére a mentelmi jognál elsősorban a jogi szempontok az irányadók. Az első kérdés, melyet tisztázni szeretnék, az, hogy vájjon a kormány megsértette-e Ulain Ferenc mentelmi jogát akkor, amikor letartóztatását elrendelte, illetve további fogvatartásához hozzájárult. Erre vonatkozóan olyan értelmű megjegyzés is elhangzott, hogyha egyszer már a bíróság a fogvatartás kérdésében intézkedett, akkor a nemzetgyűlésnek ezt a kérdést még érintenie sem szabad. Ezzel szemben én arra a szerény véleményem szerint egyedül helyes álláspontra helyezkedem, hogy a kormány ebben az esetben kötelességszerűen járt el, mikor a tervezett puccsot megakadályozta és ennek érdekében Ulain Ferencet őrizetbe vette. A tettenérés kérdése ezt a kérdést nem dönti el jogilag, mert valóban vannak az országgvülés múltjából erre precedensek. Nagyon helyesen hivatkozott erre az egy dologra Kaas Albert t. képviselőtársam, mikor az országgyűlés mentelmi bizottsága és ehhez képest maga az országgyűlés is kimondta, hogy közveszély esetén még akkor is jogosítva van a kormány a mentelmi joggal védett képviselő személyes szabadságát megsértetni a hatóságok által, hogy ha a tettenérés esete nem is forog fenn. Természetes dolog, amikor én koncedálom a kormánynak azt az igen jelentékeny hatalmat, hogy ha még tettenérés sem forog fenn, a mentelmi jogon túitegye magát közveszély, igen nagy elhárítandó államveszély esetén . .. Rupert Rezső : Mi az a hetvenöt bajor terrorflu ! ! Szakács Andor : ... akkor én ennek törvényes garancia alá való helyezését is kívánom, ami magában a törvényes jogszokásban tényleg fenn is áll. T. i. a kormány letartóztatásba helyezhet mentelmi jog által védett képviselőt tettenérés esetén, letartóztatásba helyezhet elhárítandó nagy közveszély esetén, azonban ennek alkotmányos garanciája, hogy nyomban azután a nemzetg-yülést a legrövidebb idő alatt összehivni (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) s eljárásáról számot adni tartozik és a nemzetgyűlésnek van fentartva az a jog először, hogy a kormány eljárásának helyességét megítélje, másodszor hogy a további fogvatartás kérdésében igenis megnyilatkozzék. A mentelmi jog az 1867 : XII. te. 47. ^-ában van kodifikálva, amely a közösügyek tárgyalákiküldött bizottság, az u. n. delegáció tagjainak immunitását állapitja meg. Ezt per analogiam alkalmazzuk magára az országgyűlésre és a nemzetgyűlésre is. A belügy minister ur a tegnapi ülés folyamán volt szives felolvasni ennek a 47. §-nak első mondatát, azonban nem tartotta szükségesnek, hogy felolvassa és a nemzetgyűlés figyelmét felhívja ennek a törvényes rendelkezésnek másik részére is. (Zaj. Halljuk ! Halljak !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Szakács Andor: Az egész törvényszakasz néhány mondatból áll. Tehát, hogy tisztában legyünk, mik a mi jogaink és kötelességeink a fenforgó esetben is, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy szórói-szóra felolvassam. így szól az 1867. évi XII. te. 47. §-a (olvassa): »A bizottságok tagjai a jelen határozat szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha nem vonathatnak; sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után. se bűntény vagy vétség- miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül se le nem tartóztathatnak, sem közkereset alá nem vétethetnek.« Eddig volt szives felolvasni a szakaszt a belügj-minister ur. A következő mondatot azonban már nem ajánlotta a t. Ház figyelmébe, amely szerint (olvassa): »Tagjai tettenérés esetében történt letartóztatásának folytathatása vagy megszüntetése iránt, az illető országgyűlés együtt nem létében, hasonlóképen maga az illető bizottság rendelkezik. Egyébiránt a tanácskozások alkalmával netalán történhető rendetlenségek megelőzése végett az ügyrendi szabályzat által fognak intézkedések tétetni.« Mi következik ebből? Ebből világosan az következik, a törvény maga előírja, hogy ha a kormány vagy a hatóságok tettenérés esetén le is tartóztatják a képviselőt, a letartóztatás folytathatása vagy megszüntetése iránt kizárólag a törvényhozó testület, a nemzetgyűlés illetékes intézkedni. Itt a törvény semmiféle homályt vagy kétséget fenn nem hagy. Ennélfogva amikor én a mentelmi jog helyes interpretálása érdekében ezt a t. Nemzetgyűlésnek ügyeimébe ajánlom, bátorságot vennék magamnak még annak bizonyítására is, hogy a vádtanács túllépte a hatáskörét, ('Ellenmondások jobbfelöl.) a vádtanács nem volt feljogosítva, hogy egy nemzetgyűlési képviselő letartóztatásának fentartása vagy őrizetbe vétele tárgyában határozatot hozzon (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) mindaddig, amig a törvényes fórum, a törvényes testület ebben a kérdésben a törvény rendelkezései szerint meg nem nyilatkozik. Griger Miklós: Privilégium a nemzet érdekében ! Halász Móric: A törvény épen mást mond! Szakács Andor: Vagy fennáll az 1867. évi XII. te, vagy nem áll fenn. Ha fennáll, akkor eg»yedül a nemzetgyűlés jogosult a letartóztatás folytatása vagy megszüntetése iránt intézkedni. Hogy ez mennyire igy van, ahogy én mondom, megkerestem a büntetőtörvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseit. Ez ugyebár megállapítja a nemzetgyűlés mentelmi jogát, a mentelmi jognak tettenérés esetén való értelmezését, megállapítja az illetékes hatóságot, az illetékes fórumot, amely a letartóztatás folytatása vagy megszüntetése érdekében egyedül jogosított határozni. 30*