Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

À nemzetgyűlés 197. ülése 1923. àzzal a barátságos útbaigazítással kezdem, amely- ' lyel az igen t. belügyminister ur közegei, a rendőrhatóság emberei illették azokat, akik a puccsban szerepet vállaltak. Beszélhetünk arról a »Pali bácsi, ne okoskodj !« című hangzatos felszólításról, aztán Szemerének megintéséről és figyelmeztetéséről, de rátérhetünk arra is, hogy nemcsak ezek részéről történt barátságos intelem, hanem — mint a tárgyalásokból kitűnt — egyik egységespárti képviselő ur is figyelmeztette Ulain képviselő urat arra, hogy vigyázzon, mert itt bizonyos akció folyik, ebben az akcióban az ő megfigyelése a hatóságok részéről már folyamatban van és ebből esetleg neki kellemetlensége lehet. Amikor az egyik oldalon ezt látjuk, amikor az egyik oldalon azt tapasztaljuk, hogy barátságosan figyelmeztetik az embereket és óva intik attól, hogy elkövessenek bizonyos bűncselekményeket, a másik odalon pedig a rendőrség mesterségesen tenyészti ki az ilyen bűncselekményeket, akkor itt egyenlő mértékről beszélni nem lehet. De nemcsak ebben látom a nagy különbséget és a kétféle mérték alkalmazását, hanem abban is, ami a minősités kérdésében történt. Amikor Ulain Ferenc képviselő urat letartóztatták, s amikor a rendőrségen első izben kihallgatták, akkor ellene az eljárás ugy, amint meg is kellett volna indulnia, az elkövetett bűncselekmény szerint az 1923. évi III. te. alapján indult meg, később azonban, minthogy ugy találták, hogy ezen minősités alapján rendkívül súlyos ítéletet hozna a biróság, sor került arra, hogy az igazságügyminister ur jónak látta e kérdésben az igazságügyi konzilium összehívását, ahol megállapították, hogy nem ezen törvénycikk alapján minősítendő a bűncselekmény, hanem a büntetőtör vény könj^v 156., illetőleg 157. §-ai alapján. De ha tovább megyünk, akkor is mit látunk a rendőrségen, a vallomásokkal kapcsolatban ? Amikor Ulain Ferenc képviselő urat, Szemerét és Bobulát kihallgatták, három napon keresztül, november 7-én, 8-án és 9-én, mind a három vádlott megtagadta a vallomástételt arra való utalással, hogy nem hajlandók vallani ebben az ügyben és nem hajlandók semmiféle nyilatkozatot tenni mindaddig, amíg a kormányzótól felmentést nem kapnak, vagy pedig a ni ig a belügyminister erre nekik utasítást nem ad. Valósággal meg kell döbbennünk, hogy lehetséges egy országban, ahol állítólag konszolidáció van, az, hogy vádlottak egyszerűen a kormányzó mögé bújnak el és egyszerűen arra hivatkoznak, hogy nem tudnak és nem hajlandók vallani addig, amig a kormányzótól felmentést nem kapnak. Nem tudom, mi lenne a rendőrség álláspontja akkor, ha nem Ulain képviselőről, nem Szemeréről és nem Bobuláról lenne szó, hanem más vádlottak hivatkoznának a vallomástétel alkalmával ugyancsak arra, hogy csak a kormányzó előtt vagy az ő felszólítására hajlandók vallani. Vájjon akkor eltekintenének-e attól a bevált és a spanyol inkvizícióra emlékeztető rendszertől, amely ma a rendőrségen divatos, amikor az embereket megtalpalják, meztelenre vetkőztetik és a legkülönfélébb kinzó eszközöknek vetik őket alá, amikor nőket meztelenre vetkőztetnek a vallatás alkalmával és súlyos korbácsütésekkel kényszeritik őket vallomásokra? Ha ezek kerülnek a vádlottak padjára és a rendőrség fogdájába és ha ezek hivatkoznak arra, hogy csak a kormányzó előtt hajlandók vallani, akkor is olyan kíméletet tanúsít a rendőrség, mint amilyen kíméletet tanúsított most, hogy három napig egyáltalában nem is szólt hozzájuk, nem is érintette őket, és — ugylátszik — várta, amig felükről bizonyos intézkedés történik ebben az ügyben. Mert amig ennek a kérdésnek tisztázása a rendőrség előtt meg nem Hn november hó 30-án, péntehen. 19? történt, addig ezek az urak egyáltalában nem voltak hajlandók vallomást tenni. Meg lehet érteni ezt a hivatkozást akkor, ha tudomásul vesszük, hogy az ebben az ügyben szereplő egyik koronatanú, beszámolva azokról az eszmecserékről és az értekezleteken történtekről, amelyek a Szemere-körben lejátszódtak, kijelentette, hogy ott, amikor szóba került az, hogy felsőbb helyen támogatásban részesülnek-e ezek a bizonyos akciók, kolportálták — nem tudom: mennyire joggal vagy jogtalanul — a kormányzónak azon állítólagos kijelentését, hogy ő passzivitásától nem térhet el, ellenben állitsák fait accompli elé és akkor tudni fogja kötelességét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Amikor ilyen hangok hangzanak el egy értekezleten, amikor ilyen tanúvallomások történnek és amikor ez az előzménye annak, hogy megtagadják a vallomástételt, akkor, azt hiszem, a kormánynak kötelessége ezt a kérdést tisztázni és f

elderiteni azt, vájjon mi történt itt, ebben a kérdésben, és kötelessége a közvélemény előtt tiszta helyzetet teremteni abban a tekintetben, vájjon voltak-e csakugyan ezeknek az uraknak magasabb helyről protektoraik, igen vagy nem % Rothenstein Mór : Tisztázni kell az ügyet ! Györki Imre : De, t. Nemzetgyűlés, látjuk, hogy ez a kétféle bánásmód nemcsak itt volt meg, hanem a további eljárás folyamán is. Láttuk, hogy amikor Ulain képviselő ur nem^ a rendőrségi fogdában, hanem már az ügyészségnek, illetőleg a pestvidéki törvényszéknek fogházában lakott, még akkor is lehetséges volt részére az, — ami más fogolynak, ugy tudom, nem áll rendelkezésére, — hogy a fogházból a kormányzóhoz levelet intézzen, amely levélben a kormányzónak figyelmébe ajánlja ezt a becsületes Döhmelt, akit ma fajvédő képviselőtársaink, mint agent provocateur! kivannak beállítani, és felhívja a kormányzó figyelmét arra, hogy avatkozzék be az igazságszolgál tat ás menetébe — csak erre lehet következtetni a levél tartalmából, — mert ha ennek a becsületes Döhmelnek bármi baja is történnék, ennek súlyos külpolitikai következményei lesznek* De tovább megyek. Azt láttam és azt tapasztaltam, hogy mikor nekünk, mint védőügyvédeknek, nem egy izben kellett az igazságügyi kormányzathoz fordulnunk azért, hogy biztositsa a védőügyvédeknek azt a tör vény adta jogát, hogy a letartóztatott védenccel a rendőrségen vagy az ügyészségen beszélni tudjunk, akkor ezzel a kérelemmel mindenkor szembehelyezkedtek a hatóságok, mig most azt látjuk, hogy ebben az esetben egész kedélyesen történik a védenccel való érintkezés. Nemcsak a védőügyvéddel érintkezhetett Ulain, hanem a közismert Pali bácsi és Collas báró is találkozhatott vele idebent jártában a nemzetgyűlés folyosóján, azt mondva neki : ne búsulj Feri, néhány nap múlva úgyis kiszabadítunk ! — Ez a kedélyesség nem hiányzott a továbbiakból sem, mert amikor a mentelmi bizottság az egyik szobábau tárgyalta Ulain képviselő ur mentelmi ügyét, ő maga pedig a másik szobában várt a meghallgatásra, akkor megtörténhetett az a bűnvádi perrendtartás szerint is teljesen elitélendő és meg nem engedhető dolog, hogy Zsilinszky és, ha jól tudom, Eckhardt képviselő urak átvonultak a szomszéd szobába és ott a letartóztatott vádlottal érintkeztek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peidl Gyula : Biztosították őt további barátságukról !