Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

198 À nemzetgyűlés 197. ülése 1923. Györki Imre t így fest Magyarországon a polgári egyenlőség s ebből látjuk azt, hogy Magyarországon miképen értelmezik a törvény előtti egyenlőséget. De ezt látjuk még más esetekben is. Látjuk azt, hogy itt ebben az országban 20 — 30 éve itt lakó, itt letelepedett, dolgozó embereket — idegen állampolgárokat, akik dolgoznak és senkinek a világon nem ártanak s akik becsületes munkájukkal hozzájárulnak ennek az országnak termeléséhez és gazdasági életének megtartásához — a belügyi kormányzat minden tovubbi bűncselekmény nélkül kiutasitott az országból, feldúlta családi életüket és tönkretette exiszteneiájukat. Ezzel szemben nyugodtan tűri meg azt, hogy Bobula Titusz amerikai állampolgár Magyarországban tartózkodjék, letelepedjék, kalandos puccsokat tervezzen, ezeket pénzelje. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sok dollárja van ! Zaj.) Bobulához abszolúte nem tudott és nem is akart a magyar kormányzat hozzányúlni, őt a kivánatos elemek közé sorozta és távol állott attól, hogy neki bármi módon is kellemetlenkedjék. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De igy vagyunk a bajor horogkeresztesek beözönlésével is, Azt látjuk itt is, hogy kétféle mértéket használnak ebben az országban. Ha külföldről idejön egy idegen állampolgár, akkor a helyi hatóságok adnak ugyan neki két-háromheti tartózkodási engedélyt, de ha tartózkodási engedélye lejárt, a belügyi kormányzathoz kell folyamodnia, hogy még egy hetet vagy tiz napot valahogyan kieszközölhessen a további itttartózkodásra, hogy útlevele meghosszabbítását keresztül tudja vinni. « Semmi akadálya sincs azonban a mai kormányzat mellett — amikor csupa rendőr és katona uralkodik ebben az országban — annak, hogy útlevél nélkül is bajor horogkeresztesek tömegesen érkezzenek ebbe az országba . .. Lendvai István: Mekkora tömegekről van szó? Györki Imre: ... és semmi akadálya sem volt annak, hogy ezek itt letelepedjenek, hogy mint külön kiképzett harcrakész emberek éljenek a fővárosban, s bár a rendőrhatóság tudott arról, hogy itt tartózkodnak, mégsem tett semmit arra vonatkozólag, hogy ugyanilyen szigorral járjon el velük szemben is, t. i. hogy letelvén az itttartózkodási határidejük: hagyják itt az országot! Nem lehet ezen csodálkozni akkor, amikor ilyenek a közállapotok Magyarországon. Nem lehet csodálkozni, ha ilyen kétféle mértékkel mérnek még ma is, amikor pedig a ministerelnök ur kijelentése szerint az országban már helyreállott a jogrend és a közbiztonság. Igenis, kétféle mértékkel mérnek és csak ez a kétféle mérték és az a politikai atmoszféra, amelyet a kormányzat teremtett itt két—három esztendő óta, magyarázza meg az ilyen Ulain-féle puccsokat és a bombamerényleteket, amelyeket ez a rendszer termelt ki. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mi bátorította fel ezeket a beteglelkü és betegidegzetü embereket ilyen puccsok elkövetésére. Először is az à körülmény, hogy az elkövetett bűncselekmények tekintélyes része egyáltalában nincs felderítve, sőt évek hosszú során át kísérlet sem történt arra, hogy ilyen bűncselekményeket felderítsenek. Propper Sándor: Fel van deritve, csak nincs megtorolva! Györki Imre: Kezdjük abból az időből, amikor a Propagandaministerium utasítása és irányítása mellett a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén véres gyilkosságok történtek; kezdjük Kecskeméten, Orgoványon, Kaposváron, Siófokon és az ország számos nagy városán és községén, amelyekben a gyilkosságok egész sorozatát követték el, amely gyilkosságokat meg sem kísérelték mai évi november %ó 30-án, pénteken. napig se felderíteni. Ez volt egyik oka annak, hogy ezek az állítólag beteglelkü emberek további bátorítást nyertek a bűncselekmények elkövetésére. Később azonban bizonyos változás állott be. Később, mikor a külfölddel való kapcsolatunkat mégis meg kellett teremtenünk, tovább kellett menni, legalább a látszat szerint ezen a téren is. Akkor már nem elégedtek meg azzal, hogy egyáltalában tudomást sem vesznek az ilyen bűncselekményekről, nem elégedtek meg azzal, hogy nem is indítanak vizsgálatot az ilyen, emberek élete ellen elkövetett merényletek kapcsán, hanem akkor már a bűncselekmények felderítése iránt megtették az intézkedést, és ez a második periódus az volt, amikor az ilyen bűncselekmények elkövetőivel szemben megindult és részben le is folytattatottt az eljárás, amelyet azonban a hatóságok vagy elamerikáztak, vagy holtpontra vitték a nyomozást, hogy igy ne következhessek be a megtorlás. A harmadik korszak akkor következett el, amikor már az egész nemzet közvéleménye követelőleg sürgette a megtorlást, úgyhogy az elől többé nem lehetett kitérni. Akkor a bűncselekményeket felderítették, anélkül azonban, hogy a megtorlás elkövetkezett volna, mert sohasem megtorlás következett, hanem mindenkor — hazafias felbuzdulásnak tüntetve fel ezeket a bűncselekményeket — előráncigáltak egy-egy amnesztiarendeletet és ennek takarója alá bujtatták ezeket a gonosztevőket. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek az állapotok idézték elő azt, hogy ma a bűncselekményeknek és atrocitásoknak egész tömegével állunk szemben. De nem lehet ezen csodálkozni nemcsak azért, mert megtorlatlanok és részben felderítetlenek is voltak ezek a bűnesetek, vagy amnesztiát kaptak a tettesek, hanem még egyéb okokból is. Láthattuk — itt, a nemzetgyűlésben történt még a múlt ülésszak alatt — hogy amikor egyes képviselők kifogásolták, hogy a nemzeti hadsereg katonái a város utcáin végigvonulva, az állampolgárok egy tekintélyes részének érzelmeit mélyen sértő u. n. kurzus-himnuszt, az Erger-Bergert énekelték: akadt magyar honvédelmi minister, aki azt mondotta, hogy nem lehet ezt rossz néven venni, mert a szilaj csikókat nem lehet megrendszabályozni és nem lehet meggátolni azt. hogy az Erger-Berger himnuszt énekeljék. De láttuk, hogy a mostani belügyi államtitkár ur is, amikor a nemzetgyűlési választások idején Szegeden, ugy tudom, Bárczy képviselőjelölt ur programmbeszédét megzavarták a mostani kormánypártnak akkor még édestestvérei és támogatói, akikkel ma a kormány és a párt szembehelyezkedett — mondom, láttuk, hogy az államtitkár ur ugyancsak biztatta a zavargó ifjakat, ahelyett, hogy megtorolta volna, vagy igyekezett volna megtorolni elkövetett gazságaikat. Azt mondotta akkor a belügyi államtitkár ur: Én ifjú koromban csak ugy cselekedtem volna, ahogyan ti cselekedtetek! — és az ő eljárásukban semmi kivetnivalót nem talált. És láttuk a múlt nemzetgyűlés idején azt is, hogy akadt egy szolgálaton kívüli állományban lévő magyar főhadnagy, aki nyíltan, falragaszokon és röpiratokban felszólította az akkori Simonyi-Semadam-kormányt, hogy távozzék helyéről és adja át a hatalmat. Semmiféle eljárás nem indult ez ellen a főhadnagy ellen, semmi bántódása sem történt, aminek azután az a következménye, hogy ez a főhadnagy a^zóta is elkövette a bűncselekmények egész tömegét. Itt látjuk ebben a sorozatban a mostani belügyminister ur védőbeszédeit azokkal a hasonló esetekkel szemben, amelyek a múltban ennek a nemzetgyűlésnek tartama alatt elkövettettek. Igy