Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-197
196 À nemzetgyűlés 197. ülése 1923. gondoskodott volna. Ez esetben az ügy szabad folyása lehetséges lett volna. Nagy Emil igazságügyminister : De a mentelmi jog még nincs felfüggesztve ! Györki Imre : De van még egy másik mód is. Méltóztatott volna megnézni, hogy a mentelmi bizottságnak tulaj donképen két jelentése fekszik a nemzetgyűlés előtt. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik jelentés a mentelmi jog sérelméről szól, s ez Gömbös Gyula képviselő ur bejelentése következtében került a nemzetgyűlés elé; a másik jelentés pedig a kiadatásra vonatkozik. Méltóztatott volna az igazságügyminister urnák a többséget alkotó kormánypártnál ugy rendelkezni, hogy amikor a kisebbségi vélemény az volt, hogy a két javaslat választassák külön, a mentelmi bizottság kormánypárti tagjai ilyen értelemben fog*1 aljának állást. Minthogy a Házban egyöntetű a felfogás abban a tekintetben, hogy a Háznak a kiadatás kérdésében egyöntetű lett volna az állásfoglalása, ennélfogva akkor nem lett volna semmiféle akadálya annak, hogy még a keddi napon, tehát az első tárgyalási napon, minden vita kizárásával határozat hozassák ebben a kérdésben. Minthogy azonban nem mi csináltuk az egyesítést, hanem az a párt, amelyhez az igen t. igazságügyminister ur tartozik, igy tehát méltóztassék ezt a szemrehányást hozzájuk adresszálni. A másik észrevételem, amelyet az igazságügyminister ur felszólalására kell tennem, a következő : (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az igazságügyminister ur mint szemrehányást emliti és hibáztatja, hogy ezt az Ulain-féle pert itt a nemzetgyűlésen elejétől fogva végig letárgyaltuk, Büntetőjogi szempontból ez kétségen kivül bizonyos mértékben gondolkozóba ejti az embert és ezt talán magam is helytelennek tartom. A hiba azonban nem itt kezdődött, igen t. igazságügyminister ur, hanem ott, amikor az ön elnöklete alatt igazságügyi konzilium hivatott össze e kérdés tárgyalására s ott tárgyaltatott le ez az egész kérdés és kivonatott a biróság hatásköre alól. Akkor kezdődött már az egész dolognak hamis vágányra való terelése, amikor azzal az ürüggyel és indokolással — legalább ugy emlékszem vissza az eseményekre — vonták ki ezt az ügyet a statáriális eljárás alól, mert az igazságügyminister ur elnöklete alatt álló bizottságnak az volt az álláspontja, hogy ha majd a statáriális biróság összeül, ennek a felfogása nem lesz egységes és akkor ez fogja átterelni az ügyet rendes bírósági eljárásra, ami mindenesetre az ügy elhúzódását és késedelmét jelentené. Hát, méltóztatott volna itt arra az egyedül korrekt és törvényes álláspontra helyezkedni, hogy ma statáriális eljárás van érvényben arra a bűncselekményre, amelyet Ulain képviselő ur elkövetett. Tetszett volna ezt a kérdést oda átterelni és megvárni, hogy a biróság ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el és azt megnyugvással fogadni ugy az igazságügyminister urnák, mint az állampolgárok összességének. Tehát a belenyúlás a kérdés érdemébe már ott kezdődött azon a bizonyos igazságügyministeri értekezleten, nem pedig azzal rontották el ezt a kérdést, hogy itt a nemzetgyölesen foglalkoztak vele. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Foglalkoznom kell még néhány szóval báró Kaas Albert t. képviselőtársam felszólalásával. Kaas képviselő ur akkor, amikor a mentelmi jog kérdését tárgyalta, összehasonlitást tett a magyar viszonyok és az angol viszonyok köévi november hó 30-án, pénteken. zött, mint ahogy ez az összehasonlítás nagyon gyakran hangzott már el ebben a nemzetgyűlésben. Peidl Gyula: Mindig sántított ! Györki Imre: Azok azonban, akik ezt az összehasonlitást meg szokták tenni, mindig figyelmen kivül hagyják azt, hogy teljesen más politikai atmoszféra van Angliában, mint nálunk, hogy ott nem ilyen választás és nem ilyen alkotmányjogi biztosítékok vannak, mint nálunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ott a közszabadságok nemcsak törvénybe vannak iktatva, hanem azokat tényleg respektálják is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalolda1 on) hogy ott az állampolgárok politikai szabadsága teljes és hogy ott nemcsak egyesülési és gyülekezési jog van, — és ha ez megvan, azt épségben is tartják — hanem teljes szólásszabadság is van... Farkas István : Sajtószabadság ! Györki Imre : ... amelyet a hatóságok — még pedig ugy a közigazgatási, mint a bírói hatóságok — teljes mértékben respektálnak. Gömbös Gyula t. képviselő ur mostani felszólalásában két nyilatkozatot tett, amely két nyilatkozatával teljesen egyet kell értenem. Egyik nyilatkozata az volt, hogy kéréssel fordult a kormányhoz, tegye lehetővé, hogy ebben az országban minden politikai irányzat a maga felfogását és a maga programmját szabadon érvényesíthesse, másik nyilatkozata pedig az volt, hogy megállapította a moson-magyaróvári választási előkészületekkel kapcsolatban azt, hogy az ottani választással nem dől el, hogy mi az ország mai hargulata, mert neki az az érzése és meggyőződése, hogy az ország többsége a kormánnyal szemben nem ellenzéki hangulatú. Nekünk e tekintetben ^ teljesen egyöntetű a felfogásunk a képviselő úréval, csak azt hibáztatjuk, hogy ezt a felfogását nem vallotta a képviselő ur már négy évvel ezelőtt és különösen hibáztatjuk, hogy nem vallotta a választások alkalmával, amikor ugyancsak kormányellenes volt a hangulat az egész országban, amikor az egész országon ellenzéki hangulat vett erőt. Akkor is hibáztattuk és azóta is hibáztatjuk, hogy a kormány nem enged szabadon tért annak, hogy az ellenzék padjairól jogos kritikával illessük a kormány működését. T. Nemzetgyűlés ! Ezekután áttérek magára az ügy érdemére, az Ulain-féle mentelmi ügyre. Bár ahhoz a politikai párthoz tartozom, amely Ulain képviselő ur szerint és azon szervezet szerint, amely mögötte állott, a nem kívánatos politikai pártok közé tartozik és amely párt tagjairól már elkészítették képviselőinek gajdeszba való küldését, mégis bizonyos mértékben hálával tartozom Ulain képviselő urnák azért, hogy az ő esetével, a lázadás előkészítésével módot adott a magyar nemzetgyűlésnek és különösen nekünk arra, hogy bepillantást nyerjünk egy kissé abba a sötétségbe, amely itt Magyarországon van, hogy bepillantást nyerjünk abba, milyen is Magyarországon a konszolidáció és miképen van biztosítva itt az állampolgárok törvény előtti egyenlősége. Ha ugyanis ebből a szempontból vizsgáljuk az Ulain-féle kérdést és az egész eljárást, amely a letartóztatással, vagy talán — ha a korábbi eseményekre visszamegyek — a puccsban való részvétellel kezdődik s tart egészen a mai napig, akkor valósággal megdöbbentő képet kapunk arról, hogy Magyarországon a hatóságok — még pedig ugy a közigazgatási hatóságok, mint a biróság — miképen értelmezik a törvény előtti egyenlőséget. Mindenekelőtt azzal a barátságos tanáccsal,