Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-188

A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. éri október hó 15-én, hétfőn. Ki akik utólag azt mondották nekem, hogy: »kár volt az uraknak ezt az utat abbanhagyni, kár volt le nem menni«, mert ahogyan ők is mondották: »akkor nem lett volna kisentente«. A szerbekkel akkor a megállapodást nagyon szépen meg lehetett volna csinálni. Ez az akció akkor bizonyos házelnöki beavatkozás következtében abban maradt (Halljuk ! jobbfelől.) és akkor azt is hallottuk, hogy a magyar nemzet nem sülyedt annyira, hogy a szerbekkel szóbaálljon, illetőleg deputációt küldjön hozzájuk. Már most, t. Nemzetgyűlés, tartozom az igazságnak azzal, hogy megállapítsam, hogy a nemzetgyűlési képviselőknek ezt a küldöttségét örömmel várták odalenn, mert akkor a kisentente egy másik tagjával, a románokkal nem a legjobb viszonyban voltak. Ez tehát igen kedvező alkalom lett volna; hivatalos fogadtatás stb. várt reánk. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy eredményt nem értünk volna el, de legalább mindent megkíséreltünk volna a haza megmentésére. Barthos Andor: Miért nem mentek el ? Meskó Zoltán: Megmondtam az előbb ! Megmagyaráztam. Rassay Károly: Mert még egy félévvel ezelőtt is hazaáruló volt, aki ezt akarta. Meskó Zoltán: Azért nem mentünk el, mert az akkori igen t. házelnök ur, magyarul szólva, betette előttünk az ajtót. (Ugy van! jobbfelől.) Csontos Imre : Ugy van, becsapta az ajtót, mert Bécsbe szeretett volna menni ! Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Ne vegyék tőiem szerénytelenségnek, ha mint ennek a Háznak egyszerű tagja, bár nem vagyok gróf és arisztokrata, mégis hozzá merek szólni a diplomáciai kérdésekhez, (Halljuk ! Halljuk ! a szétsőbaloldaIon.) mert a diplomáciával való foglalkozás nálunk, sajnos, eddig egy külön osztálynak volt kisajátított területe. (Zaj és derültség.) Cserti József : Itt az eredmény ! Meskó Zoltán : Ez a diplomácia, t. Nemzetgyűlés, csődöt mondott, ez a diplomácia megbukott. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ma olyan diplomatákra van szükségünk, ha mindjárt lámpával kell őket kikeresni, (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) akik az országot meg tudják menteni. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Meskó Zoltán : Én tehát csak örömmel üdvözölhetem a minister ur szándékát, s működéséhez szerencsét kívánok, (Zaj balfelől.) én leszek az első, aki anélkül hogy pártjába belépnék, meghajtom előtte a zászlót és legteljesebb elismerésemről mint képviselő biztosítom őt, ha terve sikerül. Azonban háv szerencsét kívánok neki magyar szivem egész melegével és mint becsületes magyar emberhez illik, teljes lelkesedéssel, mégis azt hiszem, több lenne a szerencséje, a siker iránti kilátásai ugy biztosabbak lennének, hanem evezne uj politikai vizekre, ha nem folytatná mostani politikáját, hanem annak a kiindulási politikának útjára térne amellyel annak idején a keresztény kisgazda-, földmives- és polgári pártot megalakította. (Zaj.) Ministerelnök ur, ön ne kalandozzon se jobbra, se balra ! Ön ne térjen a Klebelsberg-féle arany középutra sem, (Élénk derültség balfelől és a jobboldalon.) mert önnek ott keresnivalója nincs ! Ön a keresztény agrár lobogót bontotta ki, s ha újból azt veszi kezébe, önként sorakozik Magyarország földmivelő népe a hátamögé és nem lesz szükség a főispánokkal való kommandirozásra. Ha én a ministerelnök ur kezében azt a régi keresztény-agrár zászlót látnám, akkor jobban biznám a kölcsön sikerében. Ulain Ferenc : Azt Genfben hagyta ! Meskó Zoltán : És még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a ministerelnök urat. Én nem vagyok diplomata. (Felkiáltások jobbfelől : Azt látjuk ! Derültség.) Ugy értem, hogy hivatásos diplomata. Kajtam nem is látszik meg mindjárt, hogy diplomata vagyok, (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) de én azt hiszem, hogy a ministerelnök ur odakint egy még előttem, szabadkirályválasztó előtt is szomorú tény következtében meglehetős szimpátiát és bizalmat váltott ki magának. Nagy Ernő : Úgyis köztársaság leszünk ! (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Meskó Zoltán : Én, t. barátom, annak sohasem voltam és sohasem is leszek hive. (Derültség és felkiáltások jobbfelől : Gulácsy lesz az elnök !) Propper Sándor : Éljen a népköztársaság ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î Rassay Károly : Ezt a parlamentet csakugyan jobb ha hazaküldjük ! Meskó Zoltán: Én azt hiszem, hogy azon szomorú tény következtében, hogy boldogult volt királyunkkal szemben a ministerelnök ur védekezett — s ezt, az én felfogásom szerint, helyesen tette, ezért elismerést is szavaztunk annak idején neki, bár lehet, hogy ez másoknak nem tetszett, de nekem és szabad királyválasztó barátaimnak nagyon tetszett és a régi kisgazdapárti programmnak megfelelt — mondom, én azt hiszem, íiogy a ministerelnök ur odakint ezen sajnálatos és minden magyar embert mélyen elszomorító tény folytán szimpátiát szerzett. Ezért azt kérdezem a ministerelnök úrtól, hogyha odakint azt mondja, hogy ő szabad királyválasztó, hogy ő az 1921-ik évi XLVII. t.-cikk, vagyis a trónfosztás alapján áll — s mielőtt az egységespártot összehoztuk volna, ezt állította, s a legutóbbi választásokon is ezt hangoztatta, mondván, hogy nemcsak őmaga és pártja, hanem a pártban a klubszolgáig lefelé mindenki csak szabad királyválasztó szabad, hogy legyen — akkor elvártam volna, hogy egész politikáját másként irányítsa. Bessenyey Zenó: Sohasem mondta ezt! Meskó Zoltán: A képviselő ur akkor még csak jelölt-jelölt volt! (Élénk derültség.)

r Az igen t. ministerelnök ur épen az én felkérésemre jelentette ki, hogy más nem lehet a párt tagja, csak aki magáévá teszi a párt sarkalatos programját, az 1921. évi XLVII. törvényt, amely a trónfosztásról szó!. Barthos Andor: Törvényt miért kell valakinek magáévá tenni? Az törvény ! Meskó Zoltán: Én már ellenkező véleményeket is hallottam az egységes pártban! (Zaj.) Arra kérem tehát az igen t. ministerelnök urat, hogy vigyázzon a kormány összetételénél, mert ugyan mit gondol a ministerelnök ur, azt hiszi, hogy a külföldön nem ismerik jobban a kabinet egyes tagjainak mentalitását, mint az illetők maguk! (Derültség.) Azt hiszi például, hogy nem tudják, hogy Klebelsberg Kunó gróf, aki Sopronban is ott volt. mikor a király utoljára bejött, legitimista? Hogyan állhat akkor a kormány egy szabadkirályválasztó többség élén? És ha megnézzük külföldi diplomatáink névsorát, ott is egy sereg legitimistát, vagy mondjuk, alkalmi szabadkirályválasztót találunk, akikről azonban a külföld szentül meg van győződve, hogy szivükkel, lelkükkel oda vannak nőve a Habsburg-dinasztiához. És én ezt nem is veszem zokon. Ha abban az udvari légkörben nevelkedtem volna, talán én is ilyen lettem volna. (Zaj balfelől.) Ezt nem lehet zokon venni. Felhívom azonban még egyre az igen t. kormány figyelmét: azt méltóztatnak talán gondolni, hogy ez használ a külföldi kölcsönnek?