Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. é az ország külügyi leg néhány esztendővel ezelőtt, és hogy micsoda utat tett meg épen a ministerelnök ur Neuilly-től Genfig és Trianontól a párisi látogatásig, ezt eltagadni egyáltalában nem lehet. Amikor itt ült Budapesten a négy entente-generális, az talán más külügyi helyzet volt, és amikor a magyar belpolitikába beleavatkozott Clark, az ngyebár más helyzet volt ? Amikor ezekből a helyzetekből oda juttatott a kormány, ahol ma vagyunk, annak irányától a felmenő tendenciát nem lehet eltagadni, nem lehet azt mondani, hogy Bethlen István vigyázzon, hogy balkáni nivóra ne sülyessze az országot. Lendvai István : Már ott van ! B. Kaas Albert : Kénytelen vagyok meggondolatlanságnak bélyegezni Pallavicini t. képviselőtársamnak azt a mondását, hogy ő megtanulta az óvatosságot a szovjet alatt a »mindenkori kormányhatalommal« szemben. Nem hiszem, hogy ez a szó elhangozhat itt anélkül, hogy ne kiván3

am leszögezni, — ós azt hiszem, hogy ezt talán igazán az egész Ház egyhangúsága mellett tehetem — hogy a »mindenkori kormány« szó nem jelenthette azt, hogy itt, a magyar parlamentben egy képviselő a mai kormányzatot a szovjetkormányzattal egy kalap alá vonja vagy együtt emlitse. Meg vagyok győződve, hogy ez félreértés volt, egyszerű lapsus linguae, de ez a lapsus linguae sem maradhat megjegyzés nélkül. (Ügy van ! jobbfelől.) Az Ulain Ferenc védelmére elhangzott beszédek során Eckhardt Tibor képviselőtársam belement ^ több olyan kérdés tárgyalásába, amelyek szerény véleményem szerint, mint már emiitettem, egyáltalában nem tartoznak ide. Nem is kivánok tehát velük_ foglalkozni, csak egyre legyen szabad őt teljes jóindulattal figyelmeztetnem : Ha ő olyan érveléseket hoz fel Ulain Ferenc jóhiszeműsége mellett és mindenképen ki akarja mutatni a beugratást — mint pl. emliti, hogy Döhmel Frigyes járt Benárd Ágoston t. barátomnál, de az nem hitt neki, mert látta rajta, hogy nem megbizható — ez bizonyithat Benárd Ágoston emberismerete mellett és bizonyíthat Ulain Ferenc emberismeretének teljes hiányáról, de a vád cselekményével összefüggésben egyáltalában nincs. Nem láttam teljes megnyugvással azt, hogy mindenképen Döhmel Frigyest állitják be a vita központjába, mert a mentelmi jog szempontjából a Házat Döhmel Frigyes r alig, és csak per tangentem érdekli. Csak abból a szempontból érdekelhetné a Házat Döhmel Frigyes, hogy krasszul beugratás történt-e, még pedig olyan, ami teljes büntetlenséget biztosithatna. De azt hiszem, erről abban a percben már nem lehet szó, amikor — idézem Eckhardt Tibor képviselőtársam szavait, hogy — nem Döhmel, hanem Bobula tartotta szükségesnek, hogy Ulain menjen el, Bobuláékkal tehát Ulain hamarább találkozott, mint Döhmellel és azt a bizonyos pénzösszeget is, amelyet Ulain kapott, azt a nem tudom, mennyi dollárt és nem tudom, milyen összegről szóló csekket a külföldi utazásra, megint nem Döhmeltől kapta, hanem saját társaitól, Bobulától. De nagyon különösen hatott rám a másik kisebbségi javaslat egész logikai okfejtése. Ez abból indult ki, hogy a büntetőtörvénykönyv 157. §-a öt évig terjedhető államfogházzal büntethető cselekményt állapit meg erre, és ebből az okfejtésből azt vezeti le, hogy itt államfogházról lévén szó, egyáltalában nem lehet indokolni a letartóztatás fentartását, ez mint custodia honesta a szökés veszélyét kizárja, és érvelésében ugy diminuálja a cselekményt, hogy a végén oda lyukad ki, hogy ez mint csekély vétség, analog ri november hó 30-án, pénteken. 187 szokásosan 3-8 napig terjedhető büntetéssel sújtható párbajvétséggel. Én nagyon jól emlékszem, t. Ház, Eötvös Károlynak arra a szellemeskedésére, amidőn itt, ebben a Házban, valamikor régen idézett egy törvényparagrafust s amikor a fejére olvasták, hogy abban egészen más van, de az, amit ő mondott, nincs, kivágta magát az ő szellemességével, hogy annál rosszabb, mert benne kellene lenni. De ilyen szellemeskedést tőle mindenki elfogadott, mert ez ő volt az ő nagy koponyájának játszi kedélyével, de ilyen szellemeskedést egy öt aláírással ellátott különvéleményben kollektiv prokurával csinálni nem lehet, és a nemzetgyűlés elé terjesztett kisebbségi javaslat egy ilyen ferditése a komolyság rovására megy. Azt hiszem, teljesen felesleges ezzel tovább foglalkozni, egyszerűen felolvasom azt az általuk idézett paragrafust, amelyből, szerintük, következik mindaz, amire ők következtetnek. Tehát : »ha bűntett véghezvitelére jött létre a szövetség, akkor az előbbi szakaszban megállapitott megkülönböztetés szerint három évig, illetőleg öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő«. Azt hiszem, hog*y az, öt évig terjedhető fegyházbüntetésből deriválni az analógiát a párbajvétségre nem lehet és elesik akkor az is, amit mondanak, hogy a letartóztatás jogosulatlan, egyedül államfogház lévén kiszabható. De ennek a bűncselekménynél, amidőn tudomásom szerint most már nemcsak a vizsgálóbíró, hanem a vádtanács is a vizsgálati fogság fentartása mellett döntött, azt hiszem, hogy a Ház a mentelmi jogát és annak kereteit túllépné, ha belemenne annak taglalásába, hogy helyes volt-e a vádtanácsnak az az intézkedése, hogy szükségesnek tartja a vizsgálati fogság fentartását vagy abba határozatával tiltólag beleszólna. Hogy miképen Ítélték meg a mentelmi jog kérdését régebben, erre nézve legyen szabad idéznem Krajesik esetét, melyben Szilágyi Dezső azon az állásponton volt és azt vitatta és azt vitte határozatilag keresztül, hogy a Ház rendszerint nem avatkozhatik még abba sem bele, hogy az előnyomozati iratokat kikérje. Érjük be azzal, — monda — ami az ország minden polgára részére garancia, a rendes törvényes és a törvények által nyújtott garanciával és ne csináljunk magunknak, képviselőknek külün garanciát. Szilágyi Dezső abban az esetben ellenezte, hogy az előny omozati iratok bekéressenek. T. i. Krajesik esetében a felső fórum, gondolom a Curia, egyszerűen csak értesitette a Házat, hogy itt a vádcselekmény fenforogni látszik. Nekünk csak ahhoz van közünk, hogy meg'van-e a kauzális nexns, megvan-e az illetékes hatóság és a tettenérés esete, de hogy fent artható-e a vizsgálati fogság, ez, túlmegy az illetékesség határán. Szerintem annyira fel van fedve ez a kérdés, hogy ennél tovább immorálni óhajtok. Elfogadom a mentelmi bizottság javaslatát. Mindannak dacára egy részéhez tisztelettel nem járulhatok hozzá és inditványozni vagyok kénytelen, hogy a mentelmi bizottság javaslatában az a mondat, hogy »ezúttal mondja ki azt is, hogy hasonló körülmény előfordulása és a nemzetgyűlés üléseinek szünetelése esetén az arra hivatott szervek kötelesek a nemzetgyűlést haladéktalanul összehívni« maradjon ki, még pedig azért, mert ez mást, ez többet mond, esetleg pedig kevesebbet jelent, mint az igazi intenció. Ez azt jelenti, hogy ha a Ház nincs együtt, akkor hivassék össze, mihelyt egy ilyen eset előfordul. f