Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

188 A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. Két szempontból kell ezt mérlegelni, jogi és politikai szempontból. A Ház együtt nemléte^ lehet egyszerű Házelnapolás, lehet prorogáció, lehet ülésszak bezárás. Jogilag abban nincsen nehézség, ha a Ház saját magát elnapolja, hogy az elnökség e határozattal utasíttassák arra, hogy hívja össze a Házat. De nem lehet utasítani házhatározattal erre prorogáció esetén hivatott szervet, mely ez esetben a kormányzó. Továbbá nem lehet a sürgősséget logikailag ugy magyarázni, hogy ha a Ház ülésszaka be van zárva, akkor ilyen esetből kifolyólag rögtön hivassék össze a Ház, mert az ülésszak bezárásának és megnyitásának vannak más, törvényes kellékei is. Griger Miklós: Le lehet fogni az egész Házat! B.Kaas Albert: Igen,le lehet fogni az egész Házat, mindent lehet, csak egyet nem, dacára anna'k, hogy sokszor tétetik róla említés : nem lehet Magyarországon, amelynek soha olyan szüksége nem volt egy centrális, erős hatalomra mint ma, ugy beállítani a kormányt épen itt a Nemzetgyűlésben, mintha az egyesegyedül az ország vesztére törne. (Ugy van ! jobb felől.) Ha veszélyben volt az ország, legalább még idáig a múltban mindig megvolt a konszenzus igen éles harcok közepette is, 1914-ben is, máskor is. Akkor el tudtak hallgatni a vádak, de a halálharangot meg fogják kondítani felettünk, a feltámadás reménye nélkül, ha Magyarországon békességben, veszélytelen időkben a centrális hatalmat az ellenzék mint nemzetellenest, mint alkotmánytiprót akarja beállítani. Legyen meggyőződve a mélyen t. képviselő ur, hogy történelmi időkben minden magyar össze tudott forrni, ele legtöbbször nem azok vezérlete alatt forrott össze, akik békés időben népszerüsködésből talán a leghangosabbak voltak épen a centrális hatalom erejének szétzúzásának a követelésében. Nem első eset, hogy képviselő lefogatott, előfordult máskor is, mindig kivételes, mindig sajnálatos, Generális szabályt abból nem statuáltak és a kormány mindig tudta, ha nem is jelentette ki, ez termoszé tes és magától értetődük, hogy ez az ő politikai felelősségéinek tudatában történt, mindaddig*, amíg azt a Háznak be nem jelenti. Itt van a Miletics esete, akit lefogtak egy belgrádi merénylettel kapcsolatban. Ebben az esetben a Ház a következő határozatot hozta. Ezt a határozatot követte az egész Ház náig és egyáltalában nem látok okot arra, hogy ettől a határozattól, amely 1876-tól mostanáig nem járt azokkal a veszélyekkel, amelyeket a t. képviselő ur emiitett, hogy t. i. lefogták volna az egész Házat s most eltérjünk incidentaliter olyan irányba, amely nem felel meg egyáltalában a parlamentáris gondolatnak. A kormány felelősségét fenn kell tartani, mert ez a parlament szabadságának igenis biztositéka, de nem ab ovo bizalmatlansági alapon. Miletics Szvetozár esetében ezt mondja a képviselőház határozata (olvassa) : »Feltétlenül nem zárhatni ki lehetőségét és szükségét annak, hogy oly esetben, mikor az országgyűlés szünetel és midőn oly körülmények forognak fenn, melyek valamely bűntett azonnal való üldözését az ország jogrendiének nagyobb mérvű veszélyeztetése nélkül elhalasztani nem engednek, a kormány saját felelőssége mellett a képviselők büntetőjogi felelősségrevonásának a mentelmi jogban fekvő akadályát addig is el ne háríthassa, mig e részben a Ház határoévi november hó 30-án, pénteken. zata — mely a kormány által összeülte után azonnal értesíthető — kikérhető leend. Ezek tekintetében megfelelően járt el a kormány a jelen esetben is, tekintve, hogy a kormány az állam biztonságának fennállása és az ország belbékéjenek és nyugalmának megőrzésére vonatkozó tettei, vagy mulasztásai iránt felelősséggel tartozik, tekintve továbbá, hogy a kormány a fenforgó és a körülményekre tekintettel nagyfontosságú esetekben hatályos intézkedésre lévén utalva, ezen intézkedések azon részéhez, mely dr. Miletics Szvetozár mentelmi jogát érinti, — súlyos felelősségére való tekintettel nyújt. Nem hiszem, hogy a kormány súlyos felelősségére való tekintettel indokolatlanul ilyen eszközökhöz bármikor is nyúlhatna. Ha pedig olyan kormány jönne, amely felelősségének érzete nélkül, ezt egyáltalában teljesen félrerugva, ilyet tesz, azt ez a házhatározat sem lógja attól visszatartani.« Továbbá azt mondja a határozat (olvassa): »Tekintve, hogy ezen intézkedéseivel az igazságszolgáltatás függetlensége és a birói eljárás szabad folyására kellő figyelemmel volt ; tekintve végül, hogy a kormány a fenforgó mentelmi ügyben követett eljárását a képviselőház összejövetele után ennek első ülésében bejelentette s a Ház határozata alá bocsátotta: véleményezi a bizottság, hogy a képviselőház jelen esetben a kormány eljárását helyeselni méltóztassék.«' Ez a 76-iki precedens, amelyet azóta is hallgatólagosan és egy más esetben, ha jól tudom, a 90-es években követett a Ház, nekem teljes megnyugvást ad a jövőre. Mert ha valamely külpolitikai vagy belpolitikai olyan bonyodalom vagy nehézség állna elő, amely indokolttá tenné, hogy a Ház ne ülésezzék, épen a nagyobb energiakifejtés céljából, akkor r nem tudnám helyeselni azt, hogy bármilyen súlyos, mégis egy egyén eseteért az országnak az az érdeke, hogy a nagyobb energiakifejtést a parlament ülésezése pro momento ne hátráltassa, a bár nagyon fontos, de mégis kisebb érdek, a nagy érdeknek elébe helyeztessék. Mindezek alapján ismétlem javaslatomat, hogy a bizottsági jelentésnek a »szenvedett« szótól az »összehívni« szóig terjedő része hagyassék ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt a belügyminister urnák tegnapi beszédével kivánok foglalkozni, még pedig a belügyminister urnák azzal a megállapításával, hogy mi egyrészt kalandornacionalizmust követünk, másrészt, amennyiben azonosítjuk magunkat a bombamerénylőkkel és puccsistákkal, akkor bennünket olyanoknak állit oda. mint akik alkalmasak vagyunk a keresztény és nemzeti gondolat kompromittálására, A kormány és közöttünk fennálló ellentétek következtében politikai küzdelem fejlődött ki, amelyről a magam részéről sajnálatosképpen kell megállapítanom azt, hogy nem a tárgyilagos vita alapján mozog; majdnem azt mondhatnám, mindkét részről ÍZ <x hiba követ tetik el, hogy nem tárgyilagos vita alapján mérkőzünk, hanem személyeskedünk, nem igyekszünk egymást meggyőzni és megcáfolni, nem érvelünk, hanem egyszerűen, hol népgyűlésen, hol egyebütt azt a nézetem szerint megengedhetetlen módszert alkalmazzuk, hogy egyszerűen jelszavakkal igyekszünk a másik igazát megdönteni. Ebben a tekintetben egészen objektive azt látom, hogy a kormány tulszár-