Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

186 A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. évi november hó 30-án, pénteken. körülmények között történt, amelytől a mai helyzet, a mai körülmények és főleg ez a ma előttünk fekvő mentelmi ügy teljesen különböznek és amellyel ez az ügy semmiféle, sem lelki, sem más rokonságban nincs. De már abban a tekintetben, amire a mélyen t. barátom alludált, hogy itt a mentelmi jog talán nem adna már biztosítékot a Ház egyes tagjainak, az érvelését el nem fogadhatom. A magyar mentelmi jogban semmiféle változás intézményesen nem történt a múlttal szemben és állítani merem, hogy a Ház szabadságát sokkal erősebben védi a magyar mentelmi jog, — dacára, hogy annyiszor halljuk itt a reakciót emlegetni és daeára annak, hogy annyiszor halljuk itt a kormány zsarnokságát másképen elhangzani: — mint Angliában, amelyet azt hiszem, nem lehet azzal vádolni, hogy az angol parlament talán kéz-kezes szolgája lett volna a. mindenkori zsarnokságnak. Mert az angol parlamentnek a tagjait az immunitás védi mindenképen és minden relációban, a teremben a szólásszabadságban (Ugy van! jobbfelöl.); védte őket a múltban az adósok börtönétől, védi még ma is egyes civil processzusoktól; de nem védte sohasem és nem védi ma sem a büntetőügyekben (Ugy van! jobbfelőlj még pedig nemcsak ma, nem védi, de nem védte az angol történetirásban mindig úgynevezett dicsőséges forradalomtól, a Cromwell idejétől fogva. Egyáltalán ki van zárva Angliában a mentelmi jog köréből a büntetőjog egész köre, egy nagyon érdekes érveléssel, amely ugy hangzik, hogy nem tartozhatik a mentelmi jog védelme, vagy amint Angliában mondják: a Ház privilégiumának védelme alá semmiféle büntetőügy, mert a bűntetőügyek természetszerűleg contra pacem domini regis irányulnak, már pedig a parlament kérdése ezen pax domini regis fentartása és biztosítása. Kiveszi még határozottabban a mentelmi jog keretéből azt is, ha egy képviselő árulást, hűtlenséget vagy a közbékesség megzavarásának deliktumát követné el. Mindezekben az esetekben minden tettenérésre vagy tetten nem érésre való tekintet nélkül a biróság egészen egyszerűen elfogatja az illeíő képviselőt s a megtörtént elfogatásról egyszerűen tudomásvétel végett értesiti a Házat, . . . Gömbös Gyula: A biróság! Nem a kormány! B. Kaas Ivor: . . . amely egyáltalán nem veszi tárgyalás alá a már megtörtént esetet. Ha tehát összehasonlítást akarunk csinálni, akkor később csak bejelentik az esetet, amit vita nélkül egyszerűen tudomásul vesz a Ház miné elnöki bejelentést. Angliában nem kérdik, hogy történt-e tettenérés vagy nem. Ami azt illeti, amit az igen t. képviselő ur a közbeszólásában emiitett, hogy: »a biróság«, hát nagyon messze vezetne és azt hiszem, inkább egy akadémikusjellegü vitává fejlődnék, ha én ide behoznám annak a sok mindenféle különbségnek vitatását, hogy az angol kriminális jog, a bírósági, ügyészségi eljárás mindenféle fázisa hogyan aránylik ami bíróságunkéhoz; csak azt mondom, hogy ott az elfogatás felett egy olyan jurynak nevezett tanács Ítélkezik, amely nagyon hasonlit a mi vádtanácsunkhoz; ez tehát még nem a főtárgyalás, amit talán a »biróság« szó alatt érteni méltóztatott. Tisztelt Nemzetgyűlés! Negyedik napja folytatjuk már ezt a vitát erről a súlyos, felette sajnálatos mentelmi esetről. Kifejtették pro és contra a tényállást, talán részletesebben és talán szélesebben is, mint amennyi a mentelmi jog körébe tartoznék. Mert a mentelmi jognak nem hivatása az, — amint maga a kisebbségi vélemény is elismeri, — hogy a Ház magának bírósági jogokat vindikáljon. De ha ez így van, amint hogy igy is van, akkor nem lojális eljárás olyan ténykörülményeket hozni a Ház szine elé, olyan ténykörülményekre alludálni, amelyeket a bűnügy teljes egészébe nem állithat be a Ház, amelyek nem tartoznak a Ház elébe; mert afelett meditálni, hogy vájjon az egyes ténykörülményből vont argumentációk mennyiben állanak meg, már az itélőbiróság elé tartozik a főtárgyaláson. (Ugy van ! jobbfelől.) Lendvai István : Tessék ezt az előadó urnák mondani, őreá tartozik ! B. Kaas Albert : Tovább immorálni e kérdésnél nem kívánok ; eléggé fel lett az tárva. Csak a tettenérés esetére és azokra az egyes dolgokra akarok kitérni, amelyek a kisebbségi véleményben magában _ foglaltatnak. A kisebbségi vélemény azt mondja, hogy (olvassa) : »Az eljárásban megszakítás állt be, az nem volt folyamatos.« Tegnap Rassay Károly mélyen t. képviselőtársam kifejtette jogászian, elég alapossággal a folytatólagos bűncselekménnyel összefüggő tettenérés kérdését. Ismétlésbe bocsátkozni nem akarok, csak felni vom a t. Ház figyelmét arra, hogy lehet-e és szabad-e egyáltalában ilyen formalizmusba belemenni akkor, amikor a bűncselekmény, rekte az állítólagos bűncselekmény, amellyel vádolva van képviselőtársunk, minden forrnának felrúgásával egy olyan akciót indított, amely sokkal súlyosabb, mint egy ilyen formasértés; ha konstatálható lenne is ez a formasértés, amely arra irányult, hogy egyáltalában az ország belbékessége talán feldulassék és amelyből, ha sikerült volna, nem az következett volna, amit a kisebbségi vélemény az ő védelmére mond, hogy »nemzeti erők érintkezésére és együttműködésére irányuló cselekményeket bűncselekményekké minősíteni nem lehet«, hanem ebből a contrario az következik, hogy ha sikerült volna ez a terv, akkor HZ £1.. nemzeti erőket szétválasztotta volna, az együttműködést lehetetlenné tette volna, és ma, amikor az egész ország talán fokozottabb figyelemmel nézi a kölcsön ügyét és a külföldi relációk milyenségét, mint ez a Ház, amely négy nap óta kizárólag ezzel az üggyel foglalkozik, micsoda felelősséget vállal magára mindenki, aki elég merész ebbe mandátum nélkül bele folyni. Egyáltalában nem jóhiszeműség kérdése az ilyen lázadáskisérlet és az Eckhardt Tibor t. képviselőtársam által emiitett és ugy jellemzett, hogy »lehet helytelen, de becsületes, férfias eljárás« nem a becsület és férfiasság kérdése. Valaki saját személyére lehet bátor a vakmerőségig, valaki a virtuskodásban megnyerheti ellenfelei és barátai bámulatát, de a nemzet bőrére virtuskodni egyáltalában nem szabad, ez nem becsület, ez bűn. (Ugy van ! jobbfelől.) Politikai Satanov-lovasrohamokra, politikai Gordoni-támadásokra, amely snájdig lehetett a vezető tiszt részéről, de meggondolatlan volt és magyar emberek holttesteinek hekatombáival végződött, ilyen politikai Frohreich-lovaglásokra egyáltalában nem lehet mentő körülményt találni azzal, hogy az jóhiszemű. Nemzeti mandátum nélkül ma külügyekbe beleavatkozni lelkiismeretlenség. Ez nem egy magánjogi negotii gestis, amikor megbízás nélkül valakinek jót teszek. Hát ki állithatja magánember magáról azt, hogy a mai európai helyzet szövevényes diplomáciáját annyira csak ismerheti is, hogy ő abban egy másik irányt inaugurálhat a kormány háta mögött, tudomása nélkül, sőt ellenére annak a kormánynak, amely a külpolitikában a legnagyobb áldozatok, sokszor megalázások árán reggeltől késő estig, éjszakáig dolgozik ? (Ugy van! jobbfelől.) Mert ne felejtsük el a multakat olyan könnyen. Hogy hol volt ez