Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

A nemzetgyűlés 195. ülése 1923. évi november hó 28-án, szerdán. 151 Az elbocsátás azonban nem a szakemberek véleménye alapján történt meg-, hanem alakítottak egy létszámcsökkentő bizottságot teljesen laikus emberekből, akik műszaki kérdésekhez egyáltalán nem értenek és amikor a műszaki igazgató kifogásokat tett egyes személyek^ elbocsátása ellen, azt állítván, hogy azok nélkülözhetetlenek, hogy azokra az üzemnél műszaki szempontból feltétlenül szükség van, a műszaki igazgatónak ilynemű megállapítását teljesen figyelmen kívül hagyták és az a bizottság a maga felfogását, a maga gondolatmenetét vitte bele az egész elbocsátásba, így történhetett meg az, hogy a vállalatnak az elbocsátás után a megüresedett helyeket másokkal pótolnia kellett, miáltal kettős terhet nyomtak a vállalatra. Ezenkívül az elbocsátott alkalmazottat is igazságtalan elbirálás alapján bocsátották el. Leszek bátor néhány esetet kiragadva, azokat a nemzetgyűlés előtt ismertetni. A műszaki alkalmazottak közül például elbocsátottak egy Schöniuger József nevű lakatost, akinek már neve is mutatja, hogy Schöninger nem lebet más, mint izraelita. (Ellenmondások jobbfelől.) De nem is ez volna a fontos, nem a felekezeti kérdést akarom bolygatni, hiszen eléggé bolygatták ezt azok az urak, akik a létszámcsökkentést végrehajtották. Csupán azt a tényt konstatálom, hogy ez 43 éves ember, aki 23 évig állott a vállalat alkalmazásában, az egyik szemét a vállalatnál végzett^ munkája közben vesztette el és az egyik kezére csaknem teljesen megbénult. Az ilyen embert ott kellene tartani és ha eddig alkalmazni tudták, alkalmazni lehet őt továbbra is, de egyszerűen kidobták azon az alapon, hogy a létszámcsökkentési törvény módot ad nekik a felesleges alkalmazottak elbocsátására. Batitz Gyula : Belevitték a humanizmust ! Kabók Lajos: Ebből tényleg meg lehet állapítani, mennyire vezérelte a létszámesökkentő bizottságot a humánus érzés. Hiszen ha csak parányi humánus érzés is lett volna bennük, ilyen igazságtalanságot nem követtek volna el, mert az olyan ember, aki csaknem negyedszázadot töltött el a vállalatnál és otthagyta egyik szemevilágát, egyik keze Pedig úgyszólván a vállalat érdekében végzettmunkájában csonkult meg, joggal megérdemelte és elvárhatta volna azt, hogy^ ha eddig- tudott szolgálatot teljesíteni, továbbra is meghagyják a szolgálatban. De mivel nem tartozik ahhoz a valláshoz, amely napjainkban ott megfelel a követelményeknek, többi társaival együtt neki is távoznia kellett. Ha a forgalmi személyzet létszámcsökkentését vizsgáljuk, ott is igen súlyos visszaéléseket és igazságtalanságokat látunk. Egyszerűen megállapították, hogy ki milyen politikai felfogást vall, ki milyen politikai elvnek áll szolgálatában és akikről megállapították, hogy ők azok a bizonyos szociáldemokraták, vagy pedig zsidó vallásúak, azok : ki a vállalatból ! Ilyen értelemben történt meg a forgalmi személyzet köréből is az elbocsátás. A kereskedelemügyi minister ur a legfőbb őre a villamosvasútnál! is. Nagyon sajnálom, hogy ebben* a pillanatban sincs alkalmam közvetlenül a minister úrhoz szólni interpellációm keretében, de nagyon örvendek annak, hogy jelen van a népjóléti minister ur, aki a törvény tárgyalása alkalmával azt a komoly kijelentést tette, hogy ha mégis történnék valami hiba, ha mégis történnék valami igazságtalanság, erre vonatkozólag az volt a megállapítás : »a tisztviselők vagy alkalmazottak azonban, akik a javaslat erejében elbocsátásra kerülnek, mindenesetre megtalálják azt az utat, amelyen, ha velük bármiféle jogtalanság vagy sérelem történik, rekurzusuk van, ha máshova nem, magához a kereskedelemügyi miiristerhez, akinek engedélye és felügyelete alapján történik az egész kérdés tárgyalása.« Igen t. minister ur, mély tisztelettel appel hálok most erre a kijelentésére és ennek alapján árra kérem a minister urat és a kereskedelemügyi minister urat is, hogy azt a sok súlyos igazságtalanságot, amely itt az elbocsátásoknál történt, méltóztassék rövid időn belül nemcsak vizsgálat tárgyává tenni, hanem oly intézkedéseket elrendelni, amelyek a felzaklatott lelkiállapotokat megnyugtatják, hogy azok az emberek, akik érzik és tudják a maguk ügyének igazságtalan elintézését, megnyugodjanak. Hiszen itt 119 családnak lelkiállapota, megélhetése, békéje, jövője és mindene van feldúlva, mert az elbocsátandókat olyan emberek közül válogatták ki, akik már azt remélték és hitték, hogy véglegesen megállapodtak a vállalatnál, akik azt remélték, hogy ha elkerülnek is a vállalattól, csak nyugdíjaztatás alapján kerülhetnek el. Most pedig nincs nyugdíjaztatás és a végkielégítés is súlyos igazságtalanságokat tartalmaz, mert nem az időközben kialakult törzsfizetés alapján állapítják meg az összeget. Már az előbb megemlítettem, milyen módon emelte a vállalat igazg*atósága jó idő óta a fizetéseket. Ide belevitték azt a bölcs politikát és takarékossági elvet, hogy amit a vállalat megtarthat magának, azt meg is tartsa. Ezen a téren okos és előrelátó volt, de az elbocsátásoknál már nem volt meg benne ez az előrelátás, ez a bölcsesség, mert ha az elbocsátásokba is a takarékosság elvét lütték volna bele, nem történhetett volna meg az, hogy olyan alkalmazottakat bocsássanak el, akiknek helyét minden körülmények között* újra be kell tölteni, mert sem forgalmi, sem műszaki, sem egyéb adminisztratív lehetőség nem tűri azt, hogy megmaradjanak azok a hézagok, amelyeket a létszámapaszíás ütött. Szabó József : Ha elbocsátottak volna 119 keresztényt, az nem fájna. Valakit el kellett bocsátani ! Esztergályos János : De nem kellett ujakat felvenni helyettük ! Szilágyi Lajos : Ebben igaza van ! Rothenstein Mór : Előbb szaporították a személyzetet, azután elbocsátották ! Kabók Lajos : Nekem egyformán fáj bárkinek a nyomorúsága, és nem is akarok ebből felekezeti " kérdést csinálni, csak rámutatok arra, hogv a vállalat bizottsága csinált ebből felekezeti ' kérdést. Ha keresztény alkalmazottakat is elbocsátottak, mint ahogyan hiszem, hogy vannak közöttük ilyenek is, ugy ezeknek sérelme is sérelem és ezeknek érdekében is szót emelek. De minden körülmények között tel kell szólalnom az ellen a tervszerűség ellen, amely a létszámapasztással kapcsolatban történt. Először felduzzasztottak a létszámot és azután megapasztották. Történt ez azzal a számitassal, hogv e törvény segítségével a nekik kellemetlen emberektől egyszersmindenkorra meg tudjanak szabadulni. Nagyon sokat lehetne beszelni erről a kérdésről, azonban nem akarom a nemzetgyűlés