Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

152 A nemzetgyűlés 19§. ülése 1923. idejét tovább igénybe venni. Amennyire lehetett, röviden összefoglaltam a súlyos igazságtalanságokat és azokat a sérelmeket, amelyeknek feltárását szükségesnek tartottam. Ezek után a népjóléti minister ur által tett kijelentések alapján kérem, bogy tessék az átkozott igazságnak érvényt szerezni, tessék az átkozott igazságot tényleg igazságnak elismerni és ennek elismerésére a szükséges intézkedéseket megtenni. Mindezek után a következő interpellációt vagyok bátor a kereskedelemügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a villamosvasutaktól 119 olyan alkalmazottat bocsátottak el a létszámapasztási törvényre való hivatkozással, akik a törvényben biztosított legfőbb jogukkal, a nyugdíjazással nem élhetnek, mert a villamosvasuttársaságnak még ezidőszerint sincs ministerileg jóváhagyott nyugdíjintézet! alapszabálya. 2. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a villamosvasutaktól elbocsátott 119 alkalmazott, miután nyugdíjazható nem volt, végkielégitési összegében súlyosan megkárosittatik azáltal, hogy a villamosvasút igazgatósága már korábban a drágasági pótlékot működési pótléknak keresztelte el csupán azért, hogy mint működési pótlék a végkielégítés összegébe belefoglalható ne legyen. 3. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a villamosvasutaktól elbocsátott alkalmazottak elbocsátási lényénél a törvény alapgondolata mellőztetett? Felekezeti, faji és politikai szempontok elbírálása alapján hajtották végre a létszámapasztást, ami kitűnik abból is, hogy az elbocsátottak 90%-a zsidóvallásu. 4. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a villamos vasutaknál végrehajtott létszámapasztás a törvényben előirt köteles takarékosságnak nem felel meg és pedig azért, inert a véglegesített alkalmazottak sorából 2 milliárd korona végkielégítéssel történt az elbocsátás akkor, amidőn az elbocsátást lényegesen kevesebb költséggel, sőt esetleg költségmentesen is el lehetett volna intézni? 5. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a Villamosvasutaknál a létszámapasztás>sal beállott megüresedett állások újból betöltésre kerültek, illetőleg kerülnek, miáltal ezzel is a törvényben előirt köteles takarékossági elv megkerülése történt ? 6. Hajlandó-e a minister ur ezen kérdések alapján, mint a Villamosvasút Társaság legfőbb törvényes őre, a létszámapasztással elköA-etett súlyos igazságtalanságokat és sérelmeket sürgősen vizsgálat tárgyává tenni ? 7. Hajlandó-e a miniszter ur a sürgős vizsgálat lefolytatása után a fent megemlített sérelmeket olyképen orvosolni, hogy az elbocsátott alkalmazottakra, valamint a Villamosvasút Társaság köteles takarékossági elvének betartására kielégítő és megnyugvást keltő legyen ?« (H&yeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Bartos János jegyző : Alföldy Béla ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Alföldy képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik ? Bartos János jegyző : Czettler Jenő ! Czettler Jenő ; Tisztelt Nemzetgyűlés ! Idaévi november hó 28-án, szerdán. stova négy esztendeje, hogy a nemzetgyűlésnek tagja vagyok és csak második alkalommal élek ennek a parlamenti kisebb műfajnak a fegyverével, hogy a kormányhoz, illetőleg annak egyik tagjához interpellációt intézek. A véletlennek csodálatos találkozása, hogy az első interpellációm az oláh hadsereg által elrablott lovak kártéritése ügyében hangzottéi, a mostani interpellációm pedig egy oláh tudósnak egy magyar tudós szellemi munkáját eltulajdonító műve dolgában hangzik el. (Egy harifí jobbfelől : Ez ugyanaz!) Kiss Menyhért : Házi szokás ! Czettler Jenő : A lapokban már ismertették azt a sajnálatos esetet, a Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának közgyűlése kapcsán, hogy egy magyar tudósnak »Nagy-Magyarország flórája« című munkáját egy kolozsvári akadémiai tanár egyszerűen lefordította s ebből a vaskos munkából teljes 700 oldalt szórói-szóra kiadott a saját neve alatt. (Derültség. Mozgás.) Egy bizonyos nemzetközi szolidaritás van különösen a természettudósok között. Tudniillik az ő munkájuk nem olyan, mint a miénk, társadalmi tudományokkal foglalkozóké, hanem kb. olyan fajta, mint a statisztikai táblázatok dolga: ha valaki 5—600 szakkifejezést megtanul, bármely nyelven megjelent természettudományi, de különösen botanikai munkát képes elolvasni. Épen ezért egy kis szótárt szoktak minden ilyen nemzetközi használatra szánt botanikai munkához hozzáadni, amely latin nyelven, vagy a legelterjedtebb nyelveken megmagyarázza, hogy ez a spciális szakkifejezés mit is jelent. A növény neve latinul van közölve, úgyhogy bárki el tud igazodni abban a munkában. Epen ezért minden ilyen természettudományi, de legfőképen botanikai munka, a nemzetközi tudományos r fórumok védelme alatt áll és közkincse az egész emberiség tudományos munkálkodásának. Épen ugy résztvesznek abban a munkálatban minden nemzet fiai, mint a sarkkutatásban, vagy annak idején a dél-öv hosszúságának megállapításában. Sajnálattal kell azonban konstatálnunk, hogy Európának csupán három országa van, amely még összefoglaló botanikai munkát nem szolgáltatott : Magyarorszag, Törökország és Albánia. Ezt a szükséget nemeztközi kongresszusokon amerikai angol tudósok szóvátették és a magyar tudományos élet épen azért igyekezett, hogy egy nagy öszszefoglaló szakmunkát létrehozhasson. Egyik igen derék múzeumi őrünk, Jávorka Sándor, 17 esztendőt töltött szorgos kutatásban, mig a »Nagy-Magyarország flórája« című munkát meg tudta teremteni. Nem akarok a magyar tudósokról külön itt dicshimnuszokat zengeni, de a magyar fajnak és a magyar tudománnyal foglalkozóknak örök dicsősége az, amit ez a derék, egyszerű ember végzett, akinek a nevét nem fogják itt sokszor emlegetni ; amint hallottam, fűtetlen szobában, — inert a múzeum helyiségének az állam nem adhatott tüzelőanyagot, hogy azt füthessék, — plaid ékbe burkolózva, szegényes, rongyosan csinálta ezt az óriási munkát, amely a magyar névnek becsületet volt szerzendő az egész külföldön. Ennek a munkának hire elterjedt nemcsak Magyarországon, hanem a szaklapok ismertetései folytán a külföldön is várták a megjelenését, és Magyarországon mindenki, aki botanikával foglalkozott és megfordul a Nemzeti Múzeum növénytárában, érdeklődött e moI numentális munka iránt.