Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

140 'A nemzetgyűlés 195. ülése 1923. évi november hó 28-án, szerdán. renc résztvett, a hajszának ismérvei nem ismerhetők fel. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ennek a büntetendő cselekménynek jelentőségét igyekeznek leszállítani egyesek, akiknek ez érdekük, akiket Ulain Ferenchez — mint maguk is moudják — közelebbi kapcsok fűznek. Vitatják, hogy a mentelmi jog felfüggesztése és a fogvatartás kérdésében nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy ez az Ulain Ferenc a vád szerint tulajdonkepen egy egészen enyhe cselekménnyel vádoltatik, amely legfeljebb államfogházzal büntetendő. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem fontos, hogy a vád a büntetőtörvénykönyv melyik szakaszai alá szubsummáltatik. Mi itt jogosítva vagyunk megnézni és meg is nézzük, hogy maga az a tényálladék, amelyet elénk terjesztenek, maga az a cselekmény büntetendő cselekmény-e vagy nem. Mi nem a szakaszokat nézzük, hanem az elénk adott vádbeli tényállást. A vádbeli tényállásban pedig a következők vannak: »Alapos a gyanú, hogy dr. Ulain Ferenc a folyó évben Bobula Titusz, Szemere Béla és több társával együtt szövetséget hozott létre, melynek célja az volt, hogy a magyar kormányt részben az országiban összegyűjtött fegyveres erőkkel, részben külföldi forradalmi szervezetek _ fegyveres segítségével megdöntse, annak tagjait, valamint másokat túszok gyanánt elfogjon és a zsidó polgárok ellen erőszakot kövessen el.« Nem kell a büntetőtörvénykönyvnek szakaszait megnézni], amikor ebben a kérdésben tárgyalunk, mert ez az elénk adott tényállás magában véve kimeríti a büntetendő cselekménynek tényálladéikát, még pedig srílyos bűncselekménynek tényálladékát és kimeríti a súlyosabb minősítést akkor is, ha netalán az ügyésznek vádja a szakaszhivatkozás szerint enyhébb is volna. Nekünk — ismétlem — jogunk van magát a cselekményt nézni. A vád sohasem irányadó. Nem lehet irányadó reánk nézve és nem lehet irányadó a bíróságra nézve sem a minősítés kérdésében, mert a bűnvádi perrend szerint a bíróság' a vádat a tettazonosság keretén belül mindig mérlegeli és a bűncselekményt a tettazonosság keretében maga minősiti. Ugy, ahogyan ez a cselekmény előttünk fekszik, ahogy elénk van tárva, bizony a legsúlyosabb bűncselekmények egyikét, a legsúlyosabb büntettet meriti ki. Panaszkodott itt az ellenvéleménynek egyik szónoka, Eckhardt Tibor, hogy velük szemben milyen pártosan járnak el, hogy a rendőrség egyenesen űzőbe vette őket, valótlan indokokból üldöző hajszát folytatott ellenük. Viszont pedig

v megdicséri a bíróságot, hogy ez milyen derekasan viselkedett akkor, amikor lehetővé tette, hogy tisztességes emberek — már mint ők — nyugodtan hajthassák le párnáikra fejüket. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Ez volt a legjobb vicc, amit egy év óta hallottam! Rupert. Rezső: Nem tudom, hogy mi oka és miféle joga van Eckhardt Tiboréknak, Ulainéknak panaszkodni efelőL mert én ugy látom, hogy abban a megkeresésben irántuk nagyon is túlságos jóindulat mutatkozik az ügyészség, azonkívül az eljárásban a rendőrség részéről is, amely rendőrség egyenesen mindenáron meg akarta akadályozni, hogy ez a büntetendő cselekmény elkövethető legyen. Mindenütt csak jóindulatot látok velük szemben, mert amíg egyrészről olvasom ezt a súlyos szöveget, ezt a súlyos hisztorikumot, amelyet elénk terjesztett a bíróság" a maga megkeresésében, | másfelől a legnagyobb csodálkozással kell megállapítanom, hogy ezt a cselekményt a bíróság a maga megkeresésében és előbb már az ügyészség is, egyszerűen csak a Btk. 156. §-ába ütköző és a 157. §-a szerint minősülő bűntettnek minősiti. Ebből látszik, hogy nekik, illetve Ulainéknak abszolúte nincs panaszkodni valójuk. Mert hiszen tény az, és ezt aggodalommal is szemléljük, hogy ellenkezően minden az ő érdekükben és az ő javukra történik, és ennélfogva, hogyha mi odaállunk a kormány háta mögé, támogatni abban, hogy ezt a súlyos bűncselekményt megtorolhassa és más hasonlónak az elkövetését megakadályozza, akkor joggal várhatjuk azt, hogy ugy a kormány, mint az illető hatóságok viszont a maguk részéről is tegyék meg a kötelességüket. Mert itt nem az a baj, amit a kormány cselekedett, hogy t. i. a bűnvádi eljárást megindította és hogy Ulain Ferencet letartóztatta, — mindezt törvényesen cselekedte — hanem az a baj, hogy nem elég erélyesen folytatta az eljárást, hogy korábban nem akadályozta meg, korábban nem hozta a napfényre, és különösen az a baj, hogy azóta is bizoi^os mentőakciók kezdenek érvényesülni. Elég rámutatnom arra a respondeáló zsűrire, amelyet az igazságügymini ster ur az eset után néhánj^ nap múlva összehívott. Ott teljesen szokatlanul, elvonva az illetékes birói fórum elől, egyszerűen jogászi szaktekintélyek elé bocsátotta a kérdést. Itt jelen volt Szászy Béla, Váry Albert, Timkó Zoltán, és ami még különösebb, az ügyben eljáró Mészner Tivadar is, valamint Sztrache Gusztáv és ezek adtak egy jogi szakvéleményt, amely szerint arról a tényállásról, amely itt előttünk fekszik, s amely nemcsak a Btk. 156. §-ába ütközik és annak 157. §-a szerint minősül, hanem egyenesen beleütközik az 1923. évi III. tcikk 1. §-ának első és harmadik bekezdésébe, erről a cselekményről megállapította, hogy ez semmi, hogy ez egy kis államfogházas vétség és épen azért, mert államfogházas vétség, nem is érdemes a statariális eljárás alá bocsátani, mert nem lehet várni, hogy a statariális eljárásban egyedül kiszabható súlyos büntetést egyhangúlag alkalmazza a statariális bíróság. Engedelmet kérek, hogyha a kormány felhívja a nemzetgyűlést és várja az ellenzék részéről is azt, hogy ebben a kérdésben támogassa, hogy a hazát fenyegető ilyen súlyos gonosztett kellő megtorlásban részesülhessen, akkor mégsem szabad aat megcselekedni, ami ezúttal történt, hogy amig egyfelől a kormány a törvényes üldözést folyamatba teszi és vitatja, hogy jogosan cselekedett, mert súlyos bűntettről van szó, akkor a másik oldalon ugyancsak ez a kormány mindenképen igyekszik mitigálni, jelentéktelenné tenni ezt a kérdést. Horváth Zoltán: Stromfeldnél nem tartottak jogi konzíliumot! Rupert Rezső: Nem arról van tehát szó, hogy itt a kormány valami súlyos nagy szigort követett el, hanem ellenkezően arról, hogy azt látjuk, hogy a mentőakció megindult és mi aggodalommal nézzük, hogy vájjon nem hiábavaló-e 3.Z cl fáradozásunk, hogy a kormánynak a konszolidáció kérdésében ebben az esetben támogatására ott álljunk. Tréfa eshetik meg velünk, szatirának lehetünk áldozata, mig mi itt komolyan felfogva hivatásunkat, vitatjuk és bizonyítjuk, és elfogadjuk az előadói jelentést, hogy súlyos bűncselekmény forog fenn, hogy ok volt a mentelmi figyelembevétele nélküli letartóztatásra és ok van arra. hogy a f ogvatartás megszüntetése iránt ne intézkedjen, mondom, aggodalommal láthatjuk, hogy szatirának eshetünk áldozatává, mert a végén ezzel szemben ki fog derülni, hogy tulajdonkepen semmiről sincsen szó, szó van egyelőre talán