Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

A nemzetgyűlés 195. ülése 1923. december 10-ig arról, hogy addig nagyon súlyos a helyzet s december 10-ike, a kölcsönügy elmúlván, akkor megint azt látjuk majd, hogy ezt az ügyet egyszerűen valamiféleképen eltussolják, elsimitják ... Horváth Zoltán: Elkenik! Rupert Rezső: Ezek^mind csak aggodalmak, amelyeknek csak kifejezést adtam, mert én még mindig abban a meggyőződésben vagyok, és akarok lenni, hogyha a kormány ezúttal komolyan fogja fel a hivatását, és hogyha eddig megtörténhetett is az ő felelősségére az ügynek kezdőstádiumában, hogy a bűnösöket nemhogy elcsipettek volna, hanem elriasztani akarták attól, hogy megmutassák, mit akarnak, hogyha egyébként is látjuk itt a pártfogó lépéseket, amilyen volt az, hogy igazságügy ministerülik egy nem hivatott testülettől, sőt egyik érdekelt eljáró közegétől is responsumot kért, amivel szemben mi aggodalmunkat elfojtjuk, hogy most már vége van a sima kéznek, hogy végre egyszer a rendet teremtő erős kézzel jön, amilyen ilyen erős gaztettek leküzdéséhez és megtorlásához szükséges. Mert ha ebben a feltevésben vagyok és akarok maradni, csak akkor járulhatok hozzá ahhoz, hogy ami azután történt, hogy t. i. Ulain Ferencet Hegyeshalmon mentelmi joga felfüggesztése előtt letartóztatták, hogy ez jogos. Szerintem komolyan foglalkozva ezzel a kérdéssel, ez a lépés csakugyan jogos volt. T. Nemzetgyűlés! Itt beszélnek arról, hogy mikép történt a letartóztatás, beszélnek arról, hogy hány percig volt közben-közben Ulain Ferenc szabadonbocsátva, akkor, amikor nála a szerződést, a corpus delietit, a súlyos tárgyi bizonyítékot megtalálták, beszélnek arról, hogy a rendőrtisztviselő miféle kijelentéseket tett neki. Ez egyáltalán nem fontos, nem fontos, hogy mi történt, nem fontos, hogy elboesátotta-e a rendőrtisztviselő, nem fontos, hogy a tisztviselő neki mit mondott, nem fontos az sem, hogy milyen előzetes intézkedés történt, hogy az országos főkapitány, majd Czövek főkapitány ur adtak-e ki parancsokat, vagy nem és egyáltalán nem fontos, hogyha a kormány öt nap múlva is tartóztatta volna le, ha azután tartóztatta volna is le, hogy még Írásbeli végzéssel is szabadonbocsátották, akkor se sértette a mentelmi jogot, azért, mivel a Bp. szerint, ahhoz, amit cselekedett, joga volt és öt nap múlva is joga volt hozzá. A bűnvádi perrendtartás 142. §-a határozza meg, hogy mi az a tettenkapás, amikor a képviselő a mentelmi jog felfüggesztése nélkül is letartóztatható. Azt mondja (olvassa): 1. »A tettenkapás esetei: 1. Ha valaki a tettest, vagy részest a bűncselekményen rajtaér« • . . A törvény nem kivan többet, minthogy valakit a bűncselekményen rajtaérjen. Tehát amikor a múzeumban valaki elveszi azt a kis képet, vagy valamilyen más értéktárgyat s megfogják, megtalálják nála a lopott dolgot, azt elbocsátják, s ha két év múlva van is róla szó akkor is tettenkapott marad, mert rajtaérték, mert a tetten kapásnak ebben az esetben nem további ismérve az, hogy az illetőt azonnal le is tartóztassák. Akit egyszer tettenkaptak, az tettenkapott marad. A tettenkapásnak második esetben van csak szükség az azonnali letartóztatásra, hogy a tettenkapás megállapítható legyen. A tettenkapás második esete ugyanis az, ha valaki mint szemtanú, vagy szemtanú által figyelmeztetve a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény elkövetése után elfogta, vagy űzőbe vette. Ebben a második esetben a tettenkapás csak akkor jön létre, ha a tettest egyúttal rögtön letartóztatják, vagy legalább rögtön űzőbe veszik. A két eset között különbség van. A bűnvádi perrendtartás szerint t. i. az első esetben nem a letartóztatás évi november hó 28-án, szerdán. 141 kérdése a fontos, hanem az, hogy kétségtelen tárgyi bizonyíték, olyan közeli, kézenfekvő bizonyíték álljon rendelkezésére, mely bizonyiték feljogosít annak feltevésére, hogy, ha ilyen embert letartóztatnak, akkor nem foroghat fenn az az esetlegesség, hogy ártatlanul tartóztatták le. Ezért kivánja meg a törvény abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre a tettenkapás kézenfekvő bizonyítéka, hanem ha csak szemtanú hallotta, hogy az illető elkövette a bűncselekményt, vagy szemtanú által figyelmeztetett vesz űzőbe valakit, külön még azt is, hogy azonnal megtörténjék a letartóztatás vagy őrizetbevétel, mert hiszen itt nem áll olyan erős bizonyiték rendelkezésre, csak egy tanúvallomás, mely a cselekményt r az illetővel, akit üldöznek, összeköti. A bűnvádi perrendtartás nemcsak ebben a szakaszban operál a tettenkapás műszavával, ahol a tettenkapás meghatározását adja, hanem egyéb szakaszaiban is. Magában a 142. §-ban is van egy rendelkezés, mely nyilvánvalóan kifejezi, hogy tettenkapás és őrizetbevétel, vagy letartóztatás nem egymást kiegészítő, egymás nélkül el nem lehető szerves fogalmak. Az idézett szakasz harmadik bekezdése szerint a hatóság a tettenkapottat, ha törvényes ok forog fenn, őrizet alá veszi. Ha már most nem forog fenn törvényes ok, — amilyen törvényes ok volna x>l- az, hogy az illető szökésétől, vagy kolluziótól kell tartani, hogy az illető külföldi vagy más egyéb ok — akkor a hatóság az illetőt egyszerűen elbocsáthatja, de azért az mégis tettenkapott marad, a tcttenkapottságnak jogi hatálya végig kiséri őt az egész eljáráson. A törvény t. i.azt mondja, — és ez a szabadonbocsátott tettenkapottra is á!l — hogy az ilyen tettenkapott közvetlenül idézhető fő tárgyalásra, nem szükséges tehát, hogy előbb vádeljárást ini ditsanak ellene, vádiratot kézbesitsenek neki vagy vád alá helyezzék. Az ilyen közvetlenül idézhető fő tárgyalásra, mert kétségtelen bizonyítékok vannak ellene. A jelen esetben Ulain Ferenccel szemben azért sem vétett a hatóság, amikor letartóztatta, mert a tettenkapás első esetéről

# van szó, vagyis arról, hogy Ulain Ferencet raj ta érték a büntetendő cselekmény elkövetésén, aminek ellenkezőjét, azt hiszem, nem lehet vitatni, hiszen megtalálták nála a szerződést. Ö permanenciában volt, napok óta követte el már a büntetendő cselekményt, mert hiszen a szövetkezés permanens, állandó, folytonos cselekmény. A szövetkezés a büntetőtörvénykönyv 132. §-a szerint elkövettetik már azzal, ha két vagy több személy közös elhatározásra jut a lázadás elkövetésére nézve. A 132. § ugyan felségsértésről beszél, de a szakasz a lázadás fejezetére természetszerűleg megfelelően alkalmazandó, vagyis amint a felségsértésnél szövetség két vagy három ember közös elhatározása az elkövetendő büntetendő cselekményre nézve, épugy a lázadásra való szövetkezés szintén büntetendő, ha két-három ember közös elhatározásra jut a büntetendő cselekmény közös elkövetésére nézve. Akkor tehát, amikor Ulainék, ha a november 2-tól kezdjük is számitani a cselekmény elkövetését, közös megállapodásra jutottak arra nézve, hogy a lázadás^ bűntettét elkövetik, már ezzel is elkövették a bűntettet. De viszont Ulainék folytatták a bűntett elkövetését, amikor ketten-hárman szövetkezve, — amely magában véve is szövetség — a szövetséget ki akarták szélesíteni azzal, hogy most már a bajorokat is bekapcsolják akciójukba. Máimaga a szerződés is elkövetési cselekedet volt és a szerződésnek abból a célból való kivitele, hogy a szövetség kiszélesittessék, csak annyiban változtat az egészen, hogy a bűncselekmény súlyo2V