Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-193

1)0 A nemzetgyűlés .193. ülése 1923. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a buzaértékre szóló záloglevelekre vonatkozó törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja, s az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Pakots József képviselő ur mentelmi jogsérelmet kivan bejelenteni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Pakots József: T. Nemzetgyűlés S A tegnapelőtti ülésen Rakovszky István képviselőtársunk interpellációt intézett a kultuszminister úrhoz, melyben kifogásolta azt, hogy a kultuszminister ur a sógorát kinevezte egy magas állami méltóságba. Ezen interpellációnak következményeképen a lapokból vett értesülés szerint a kultuszminister ur lovagias elégtételt kért. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a demokrácia !) Meskó Zoltán: Ez a keresztény irányzat! Tiltakozom ellene, mint keresztény ember, hogy a kultuszminister párbajozzék! Nagy Ernő: Interpellációt elintézni párbajjal! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Erdélyi Aladár: Nem kell sérteni; akkor nem lesz párbaj. Almásy László: Lovagias eljárás még nem párbaj ! Nagy Ernő: Jöjjön a gyepre a minister ur! Jöjjön a harctérre ! Erdélyi Aladár: Ne sértsen senki ! Az is demokrácia ! Meskó Zoltán: A keresztény Magyarország keresztény kultuszministere párbajozik! Erdélyi Aladár: A keresztény kultusz azt sem engedi meg, hogy mást sértsenek! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Pakots József: Minthogy Rakovszky István képviselőtársam képviselői és törvényhozói kötelességét teljesítette, amikor a minister ur eljárását kritika tárgyává tette, ugy érzem, hogy ezzel a lovagias elégtételkéréssel korlátozva van törvényhozói működésében, vagyis mentelmi jogsérelmet szenvedett. Halász Móric: Furcsa felfogás! Gaal Gaston: Bizzuk Rakovszkyra! Pakots József: Ennélfogva vagyok bátor a t. Háznak Rakovszky István képviselőtársunk mentelmi jogsérelmét bejelenteni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaíoldalon. Zaj jobb felől.) Elnök: Minthogy ez a bejelentés a házszabályok 188. §-a értelmében vita tárgyává nem tehető, azt a házszabályok értelmében át fogom tenni a mentelmi bizottsághoz. Napirend szerint következik a szőlőtelepitésnek, továbbá a szőlővessző és szőlőoltványok termesztésének és forgalmának szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 280, 303) tárgyalása. Jelentem, hogy a földmivelésügyi minister ur a házszabályok 214. §-a alapján a törvénj^javaslat tárgyalásának tartamára ministeri megbízottként Mayer Henrik ministeri tanácsos urat jelentette be. Az előadó urat illeti a szó. Nagy János (egri) előadó: T. Nemzetgyűlés! A két törvényjavaslatnak ratio légise tulajdonképen ugyanaz, s ezért arra kérném a t. Házat, méltóztassék elhatározni, hogy az általános vitáhn november hó 23-án, pénteken. ban a két törvényjavaslatot együtt tárgyaljuk. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak az előadó urnák ezen indítványához hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot, s igy a két törvényjavaslatnak egy általános vitája lesz. Ennek kapcsán bejelentem, hogy a földmivelésügyi minister ur ministeri megbízottként a második törvényjavaslat tárgyalásának tartamára is, — ugyancsak a házszabályok 214. §-a alapján — Mayer Henrik ministeri tanácsos urat jelentette be. Az előadó urat illeti a szó. Nagy János (egri) előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő két törvényjavaslat a magyar mezőgazdaság egyik veszélyeztetett ágának, a bortermelésnek válságán óhajt valahogyan segíteni. Azért mondottam, hogy »valahogyan segiteni«, mert aki át tud tekinteni azokon az okokon, amelyekből a magyar bortermelés válsága előállott, az azonnal belátja, hogy mindezeket az okokat törvényhozás utján megszüntetni teljesen lehetetlen, sőt azt is kénytelen elismerni, hogy ezen okok között vannak olyanok, amelyeknek megszüntetése teljesen kivül esik hatáskörünkön a mostani zilált európai gazdasági és külügyi viszonyok miatt. Amikor a földmivelésügyi minister ur ezt a két törvényjavaslatot beterjesztette, annak a hagyományos és nála ismert érzéknek az utján haladt, hogy a magyar mezőgazdaság életét a mostani viszonyoknak megfelelően fel kell virágoztatni és azokat az akadályokat, amelyeket az idők szültek, az útból el kell hárítani. A minister ur ezzel a két törvényjavaslattal is csak azt akarja, hogy a bortermelés válságának orvoslása útjából legalább azok az akadályok és béklyók hárittassanak el, amelyeket a visszás szőlőtermelési viszonyok és az 1908 : XLVII. te. az úgynevezett bortörvény hagyott rajta a bortermelésen. Mikor a háborúnak vége volt, mi mindnyájan azt hittük, hogy a trianoni béke által tőlünk elrabolt arany- és ezüstbányákat valahogyan pótolni fogja a hegyoldalainkon és sikjainkon a napsugarak által felolvasztott arany, amely a szőlőgerezdekben rejlik. Gaal Gaston: Pénzért se lehet eladni ! ,? Nagy János (egri) előadó : Azt hittük, hogy ennek kivitele utján valutánkat meg fogjuk menteni és a valutáris eséstől meg fogunk szabadulni. Egy nagy nemzeti kincset hittünk mi a szőlőben és a borban elraktározva. Azonban csalódtunk. A háború alatt és azóta a békében is, hires nemzetgazdászok és még külföldi jóbarátaink is arra biztattak bennünket, hogy csak többtermeléssel segíthetünk magunkon és most, ime előttünk fekszik két törvényjavaslat, amelyeknek az a célja, hogy a bortermelés terén ezentúl ne legyen többtermelés, mert ami eddig termett, az is kárunkra termet. A magyar bortermelés válsága csak akkor érthető át teljes egészében, hogyha azt összefüggően vizsgáljuk a magyar mezőgazdaság egészével és ha kapcsolatosan vizsgáljuk a magyar szőlőgazdáknak és a tipikus szőlőmunkásoknak, a kapásoknak helyzetével. Csak igy tudjuk megérteni, milyen katasztrófa rejlik a bortermelés válságában. A magyar mezőgazdaságnak egyik legkiadósabb ága a bortermelés, a szőlőművelés volt. Alig volt a magyar mezőgazdaságnak békében olyan ága, amely jobban kifizette volna magát, és amely nagyobb nemzeti kincset rejtett volna magában és nagyobb nemzeti jövedelmet tudott volna biztosítani, mint a szőlőművelés. Békében ugyanis a magyar bortermelés értéke megfelelt 6-8 millió métermázsa búzának és ma csonka Magyarország