Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

76 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. amikor a valorizált buzaértékben fizetendő földadót viszonylatba hoztam a jövedelmi adóval, mert hiszen az egyik hozadéki adó, a másik pedig egészen más természetű t. i. jövedelmi adó. Mélyen t. pénzügymínister ur, épen egy esztendeje annak a harcnak, amelyet a hozadéki adók kérdésében vívtunk s már akkor kimutattam, hogy azok közül, amelyeket akkor a mélyen t. minister ur beterjesztett, hozadéki adó tulajdonképen csak egyetlenegy van : a földadó. Az összes többi adók nem hozadéki adók, a hozadéki adó természetétől teljesen ellentétes, tisztán jövedelmi adók és azért, mert a minister ur elnevezi az Isten tudja hogy, igy meg ugy. a legkülönféleképen, . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a helyeiket elfoglalni. Gaal Gaston : . . . különféle foglalkozások szerint, illetőleg különféle jövedelemforrások szerint, azért még a t. minister ur nem csinált azokból »hozadéki« adót. Méltóztassék csak visszaemlékezni rá, hogy nem az volt-e egyik legfőbb argumentumom a buzaadó behozatala ellen már a múlt évben is, hogy amig a buzaadó behozatala valorizált adózást jelent, addig az összes többi foglalkozások megadóztatása nem jelent valorizált adót ; az összes többi foglalkozások az előző évről kimutatott tiszta hasznaik alapján fogják az adójukat megfizetni a következő évi, rosszabbodott pénzzel. Ebben a tekintetben ás tehát bizonyos valorizációs előnyhöz jutnak, szemben a földbirtokkal, amely pedig, ha romlik a pénz, a gabona értéke emelkedvén, természetesen annál nagyobb összegekkel kénytelen a maga hozadéki adóját leróni, szemben a többi csak »úgynevezett hozadéki« adókkal. Mélyen t. minister ur és mélyen t. többség, méltóztatnak emlékezni rá, hogy micsoda harcok voltak magában a pártban, — én már nem voltam benn . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Vitatkozások, nem pedig harcok! Gaal Gaston : Hát nevezzük vitatkozásnak Î Ez már igazán nem változtat a dolgon. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Harc az, ha fegyverrel harcolunk. (Zaj.) Gaal Gaston: A minister ur kényszerűségből, hogy a háborgó agráriusokat megnyugtassa és hogy lelkileg szavazókópessé diszponálja őket, akkor tette azt az Ígéretet, hogy : a jövedelmi adónál majd segítek, mert azt az igazságtalanságot, amely az értékeltolódás folytán bekövetkezett, hogy az érvényben levő adóskála alapján a legkisebb fundált jövedelem is a legmagasabb adótétel alá esik, enyhíteni fogom azáltal, hogy vagy rendeletileg, vagy törvényhozási utón, a jövedelmi adó skáláit a viszonyokhoz mérten fogom megállapítani. Kállay Tibor pénzügymínister: Ez mindenkire vonatkozik. Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, most ne térjünk másra. Majd erre is rátérek. Evvel méltóztatott megnyugtatni a háborgó agrárius lelkeket. Egyetlen egymagam voltam, aki nem tudtam megnyugvást találni a mélyen t. minister urnák ebben a kijelentésében és aki előre tudtam, hogy az egyszer elkövetett hibás lépés adózási rendszerünk egész vonalán végig fog vonulni ós valahányszor a t. minister urnák vagy a kormányzatnak több és több pénzre lesz szüksége, ez minden esetben hatványozottan fog kifejezésre jutni a földbirtok hátrányára és rovására. Amitől féltem, szórói-szóra be is következett. Itt van a törvényjavaslat, amely 25-szörösére emeli fel azt a jövedelmet, amelyet az én fundált birtokom után vesz fel a jövedelmek közé a minister ur, amelyért én már egyszer valorizált adót fizettem s amelyre vonatkozólag ígéretet tett a minister ur, hogy a valorizációt, amely a földbirtok hátrányára bekövetkezett, ugy fogja kireparálni, hogy majd a jövedelemskála kiterjesztésénél fog a földbirtok könnyítést kapni. Ebből a könnyítésből semmi sem következett be, de bekövetkezett az, amitől én féltem, amit én előre láttam, hogy most azután újra valorizáltatik a föld hozadékából származó jövedelem is, amit én a magam részéről igazságos, egyenlő, s az agrártársadalommal szemben méltányos adóztatásnak el nem ismerhetek. Mélyen t. minister ur, azt méltóztatott az előbb mondani, hogy nem az a feladata az agrárpolitikai alakulásnak, hogy a maga javára hozzon agrárius törvényeket. Hát t. minister ur, a vagyonváltság-törvényt a magunk javára hoztuk ? Tegnap mutattam ki, hogy mit adózott az összes ingó tőke s hogy ezzel szemben mit adózott csak az ezer holdon felüli nagybirtok. Azután a buzaadót a magunk javára hoztuk? A bortermelési adó felemelését a magunk javára hoztuk? Az állatforgalmi adót és egy sereg agrárellenes olyan adót, amely miatt — mondhatom a t. minister urnák — kint a gazdaközönség körében, különösen a kisgazdák körében, akiket ez mérhetetlenül sújt, óriási az elégedetlenség. Sohasem voltam igazságtalan és egyoldalú. Mindig elismertem, hogy az ország megmentése terén a földbirtoknak is meg kell hozni az áldozatot a teljesítőképesség legvégső határáig. Egyetlenegy dolgot azonban nem voltam hajlandó elismerni, mint agrárius azt, hogy a közterhek háromnegyed része a földbirtokra legyen áthárítva és a másfoglalkozásu körök, különösen a legkönnyebben kereső pénzfoglalkozások az adózás alól úgyszólván teljesen kivonják magukat. Hogy csak egy példát mondjak, a magam esetéből tudom, akinek van egynéhány értékpapirom, amelyeket atyámtól, nagynénémtől örököltem, de időközben magam is vettem hozzá, ha pénzem volt értékpapírt, — ezek az értékpapírok,