Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. 77 anélkül hogy az ujjamat mozdítottam volna, értékben körülbelül ötszázszorosára emelkedtek. (Egy hang balfelöl : A föld is !) Nem arról van szó, a földet pénzzé tenni egészen más, mint a papirt. A földhöz — ha üzérkedem vele, — az kell, hogy másik földet is tudjak venni utána. Apapirosra ma ez nem áll; majd mindjárt rámutatok, Én ezekkel a papirosokkal soha nem játszottam, tehát a tőke megmaradt, csakhogy a korona értékének eltolódása folytán sokkal nagyobb lett, azonban én, — s velem mások is — a papírok után csak vagyonadóba adóztam. Igaz, hogy nekem nem is a jövedelmem, csak a vagyonom nőtt, mert a papír azonmód megmaradt, ahogy volt ; évről-évre bevallom és vagyonadókkal megadóztatnak. De az, aki az értékpapírt nem tartogatta Wertheim-szekrényében vagy a bankjában, hanem azt vette és eladta ismételten vette és eladta, sok-sok száz milliót, mint hasznot, mint jövedelmet elautomobilozott és elköltött. Bessenyey Zenó :. Ellenkezőleg, rosszabbul járt! Gaal Gaston : Bocsánatot kérek t. képviselő ur, ismerek nagyon sok embert ebben az országban, akinek megfogható vagyona annyi sincs, mint ez a kis darab papiros és három autón szaladgál Budapest utcáin, anélkül, hogy megadóztathatnák ; ezek a jövedelmek tehát tökéletesen kibújnak minden néven nevezendő adózás alól. Azután felhozhatnám még a példák egész sorozatát, de igazán nem akarok a mélyen t. Ház türelmével és engedelmével visszaélni. Köviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy : én) is elismerem azt, hogy az agrárprogram m nem azt jelenti, hogy bármely többség, amely agrár lobogó alatt tömörül, olyan törvényeket hozzon más foglalkozási ágak sérelmére, amelyek csak neki kedvezők. A batalmi módja meg lenne hozzá, mert hiszen a többség azt tehet, amit akar ; látjuk, tapasztaljuk naponta, de erkölcsi jogosultsága erre még egy agrár többségnek sincs. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az agrár gondolatot én nem ebben látom, hanem abban, hogy igazságos mértékkel mérni mindenkinek, természetesen elsősorban annak a közönségnek, amelynek a lobogója alatt idejött a Házba, amely minket azért küldött ide, hogy az igazságtalan támadásokkal szemben — bárhonnan jöjjenek is — annak a falusi gazdálkodó népnek érdekeit becsületesen, nyíltan és őszintén védelmezzük. Soha sem kívántam a többségtől mást, soha sem kivántam azt, hogy a többség itt Isten tudja milyen agrárkedvezésü törvényjavaslatokat hozzon, azonban egyet megkívánhatok tőle, — aki soha ettől az agrárgondolattól egy percre el nem tántorodtam, soha a zászlót részemről szem elől nem tévesztettem — hogy ha egyszer agrárlobogó alatt hajózik, akkor ne csináljon merkantilista plutokratabürokratikus politikát. Most még csak a mélyen t. ministerelnök urnák ezen tegnapi közbeszólására kell reflektálnom, amelyet tegnap a zajban nem hallottam meg, amelyben a mélyen t. ministerelnök ur, amikor én a többségnek előtártam azt, hogy agrár lobogó alatt ilyesmit csinálni nem való, azt kiáltotta közbe »nem lehet ilyesmivel izgatni.« Én hivatkozom egész parlamenti multamra, de menjük messzebb vissza, arra már nem igen emlékeznek, hivatkozom csak nemzetgyűlési szereplésemre, hivatkozom magára a pénzügyminister úrra és a ministerelnök úrra személyesen, hogy mikor tavaly először elő méltóztatott állni a buzaértékben fizetendő földadó tervével — akkor én még az elnöki székben ültem mint elnök, — hogy én akkor mit csináltam. Négyszemközt beszéltem a pénzügyminister úrral és a ministerelnök úrral és megmondtam nekik, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben az alakjában én, aki becsületes agráriusnak vallom magamat, el nem fogadhatom és vegyék tudomásul, hogy amennyiben ez ebben az alakjában beterjesztetik, ha itt reparáció nem történik, a legmesszebbmenőén fogom levonni a konzekvenciákat abban a tekintetben is, hogy az elnöki székből távozom és abban a tekintetben is, hogy abban a pártban, amely agrárellenes törvényt hoz, én tovább helyet nem foglalhatok. Ezt én hetekkel előbb becsületesen, őszintén közöltem négyszemközt a kormánnyal. Hivatkozom a mólyen t. pénzügyminister úrra és a ministerelnök úrra, aki sajnálom, hogy nincs itt, hogy még a tárgyalásokon, még az utolsó percben is kérve kértem a kormányzatot, hogy ne méltóztassanak ebben a kérdésben ma dönteni, mikor a párt nincs is együtt — talán 40-en vagy 45-en voltunk jelen azon az ülésen, — kértem, hogy halasszák el a döntést addig, amíg ezt a kérdést még megtárgyalhatjuk és megvizsgálhatjuk. Akkor fel méltóztattak függeszteni a pártértekezletet, ki méltóztattak menni tanácskozni a kormány jelen volt tagjai és amikor visszajöttek, akkor először a pénzügyminister ur mondott egy abszolút elutasitó beszédet, utána felkelt a ministerelnök ur és kijelentette, hogy mindenben azonosítja magát a mélyen t. pénzügyminister úrral és követelte a ministerelnök ur, hogy ebben a kérdésben azonnal hozassék meg a határozat. Mikor a határozat, amely homlokegyenest kizár minden olyan néven nevezendő reparációt, amellyel én, mint agrárius, beérhettem volna, meghozatott — és pedig hogy minden ilyent kizárt, azt világosan mutatta az, hogy a pénzügyminister ur előre kijelentette, hogy a lényegből egy hajszálnyit sem hajlandó engedni — mikor ez a határozat meghozatott, még aznap este megírtam a lemondó levelet az elnöki állásról, és a kilépő levelet a mélyen t. túlsó oldal táborából. Azután hivatkozhatom még arra is, hogy mikor ez megtörtént, az utána jövő keveredésben 11*