Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
6ß A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. é szorosát, azután, ka a kivetett összeg 300.000 koronát meghalad, 16-szorosát, h.a. 100.000 koronát meghalad, 12-szeresét. ha 20.000 koronát meghalad . . . Ezen alul nyolcszorosát.« Az eredmény akkor az volna, hogy a szorzószámok lennének a két évre : 10—15—20—25szörös. Ebben az esetben némileg enyhitenők az adók súlyos voltát, igazságosabbak is lennének, mert hiszen kétségtelen, hogy a g}^engébbeket ez a törvényjavaslatban kontemplált teher jobban sújtaná, mint az erősebbeket. Továbbá azáltal, ha legmagasabb összegnél a 20-szoros összeget vennők, némileg megközelítenénk azt, amit a földadótorvény kötelezőleg előir, hogy felemeltetik a 30-szoros 40-szeresre. Azért én a legmagasabb jövedelműeknél, habár nehezen, mert súlyos terhet jelent az országra nézve, de teljesen magamévá tudom tenni a pénzügyminister ur indítványát, azonban általánosan nem, mert ez szerintem túlságosan súlyos megterhelést jelent. A másikat is csak azért fogadom el, mert állitom és vallom, hogy szociális szempontból mindenesetre jobb, ha még ha súlyos jövedelmi adót is vetünk ki, mintha a hiány pótlásáról a papirpénz szaporításával gondoskodnánk. Amennyiben ez a javaslatom elfogadtatnék, a bekezdést megszavazom, egyébként pedig sajnálatomra nem tudom a javaslat intencióit osztani. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Kincs senki felírva. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Propper Sándor képviselő ur ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az 1. § második bekezdésének törlését és helyébe a következő uj második bekezdés felvételét javaslom (olvassa) : »Azok az adózók, akiknek terhére az 1921. évre jövedelem- és vagyonadót vetettek ki, az 1922. és 1923. évekre jövedelem- és vagyonadó fejében az 1921. évre kivetett jövedelem- és vagyonadó többszörösét kötelesek megfizetni. A szorzószámot a jövedelmek és a vagyontárgyak új értékelése alapján a pénzügyminister foglalkozási és vagyoncsoportok szerint rendelettel állpitja meg. Adómentesek azok az adózók, akiknek a jövedelme 1921-ben 1200 aranykoronánál kisebb volt.« T. Nemzetgyűlés ! En a ministeri omnipotenciának nem vagyok hive és nem szeretek tágkeretű felhatalmazásokat adni, ebben az esetben azonban nem akarván technikai nehézségeket okozni, eltérek ettől az álláspontomtól, miután más megoldást nem találok. Ezzel a módosítással tulaj donképen két célt szeretnék szolgálni és elérni : az egyik a progreszszió, a másik pedig a létminimum. A progressziót azzal szolgálom, hogy felhatalmazást adatnék a pénzügyminister urnák arra, hogy a szorzószámot különfélekép állapítsa meg vagyon- és foglalkozási csoportok szerint. ', Halász Móric : Hogy lehetne a szorzószámot a progressziónál megállapítani ! Akkor imaginárius számhoz jutunk S n augusztus %6 ll-én, szombaton, Propper Sándor : Valószinüleg az a kifogás fog elhangzani ezzel a javaslatommal szemben, hogy az uj kivetést involválna, ami lehetetlen. Maga a javaslat is beismeri azonban az utolsó pontjában, — amely a bizottság szövegezése s a bizottság ezt a szövegezést valószinüen megfontolta és meggondolta — hogy igenis lehetséges uj mérlegelés, mert hiszen utasitja a pénzügyminister urat arra, hogy gondoskodjék az új vagyon- és jövedelemtulaj dósok megadóztatásáról. Ha tehát ez lehetséges ezeknél, akik felfogásom szerint igen tekintélyes számban vannak, akkor lehetséges az is, hogy nem egyénenként, — ezt magam is nehéznek tartom — hanem vagyon- és foglalkozási csoportok szerint uj értékelés történjék s ezzel az uj értékeléssel és különféle kulcsok megállapításával azt az igazságtalanságot, amely ennek az eredeti szövegezésnek nyomán feltétlenül be fog következni, kiköszoböljük. Arra gondolok, hogy a pénzügyminister urnák igy módja lesz azokra a foglalkozási ágakra, amelyek a magas adózást nem birják el, amelyekre az katasztrófa, kisebb kulcsot megállapitani, azokra pedig, akiket még ez az eredeti javaslat sem sújt eléggé, illetve akiknek adózó képességét nem meriti ki, még az eredeti szakaszban meghatározott szorzószámnál is magasabb szorzószámot megszabni. Ha a t. Nemzetgyűlés ezt a javaslatomat elfogadja, és ha ezt a pénzügyministerium alaposan végrehajtja, a kincstárt nem fogja károsodás érni, ellenben az igazságtalanság kiküszöbölt étik és a progresszivitás gondolata, mint szociális vonatkozás, ebbe a javaslatba bevitetik. Nem tartom elengedhetőnek a létminimum gondolatát még visszamenőleg sem, mert egészen bizonyos, hogy azok, akiknek 1921-ben 1200 aranykoronánál kevesebb jövedelmük volt, erre az időre adót fizetni képtelenek. A létminimum gondolatát a javaslat maga is elfogadja ugyancsak az 1. §-ban, még pedig annak utolsó pontjában. Itt azonban 500 aranykoronában helyezi kilátásba a javaslat a jövőbeli létminimumot. Ha tehát a jövőre nézve ezt igazságosnak tartja a pénzügyi kormány, el kell ismernie igazságosnak a múltra és a jelenre vonat* kozóan is és el kell ismernie azt is, hogy 500 aranykorona nem létminimum. 500 aranykorona ugyanis békebeli viszonylatban még egy legalacsonyabb és legminimálisabb életigényü embernek a létminimumát sem elégitette ki. Mert hiszen ha veszünk pl. egy hivatalszolgát, annak 600 aranykorona fizetése volt átlagban. Ennél kisebb létminimumot elismerni nem lehet ; ennél kisebb életigénye senkinek a világon nincs és nem is lehet, Ez tehát 600 aranykorona. Ellenben a békebeli viszonylathoz képest is a drágulás aranykoronákban legalább 2-szeres és 3-szoros. Ha tehát egy békeidőbeli 600 aranykoronás, nagyon minimális létminiumot veszünk alapul, akkor ma a világviszonylatban j elentkező 2 : szeres—3-szoros drágulás mellett ezt legalábbis meg kell kétszerezni. Nagyon kérem a t. pénzügyminister urat és a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a javaslatomat
