Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. 69 elfogadni, méltóztassék ezzel ebbe a törvénybe belevinni a progresszivitás és a létminimum gondolatát, kegy a törvényjavaslat ezzel valami kis szociális vonatkozást is nyerjen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : S ólásra következik? Petrovits György jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! A 2. §-hoz volna egy módosításom. Indítványozom, hogy az 1. § második bekezdése a következőkép módosittassék. A második bekezdés első mondata után szurassék be ; »Ezen felemelt jövedelmi adó fizetése alul mentesek azok, akik kizárólag szolgálati viszonyból, illetve munkabérviszonyból származó illetményekből és ellátásokból élnek, tekintet nélkül ezek értékére.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért vagyok bátor ezt az indítványomat megtenni, mert azt hiszem, nyugodt lélekkel állithatom, hogy köztudomású az a tény, hogy mindazoknak, akik ma szolgálati illetményekből vagy munkabérviszonyból élnek, az életstandarja a rendes megélhetési fok alatt oly mélyen áll, hogy ezeknél a jövedelmi adótétel kulcsának megszorzása életnívójukat igen károsan fogja befolyásolni. Azért is vagyok bátor ezt az indítványomat megtenni, mert a munkabérviszonyból, a szolgálati viszonyból élők legnagyobb részénél az adóvallomások alapján az 1922-ik esztendőben, amikor az 1920. évi jövedelmi adóalapokat kellett bevallani, már valorizálás történt, s ezek már valorizált adóalapokat jelentettek be. A földbirtoknál nem áll ez, miután a földbirtokra nézve — amint beszédemben kifejtettem — az igen t, pénzügyminister ur már kiadott egy utasítást, hogy a kis- és középbirtok fizeti a kataszteri tisztajövedelem százszorosa után, a nagybirtok után a 150-szerese után a jövedelmi adót. A szolgálati és munkabérviszonyból élőkre nézve azonban nincs ilyen pénzügyministeri utasítás, ezek tehát kénytelenek voltak rendes vallomást beadni a kivetés folyamán. Ezek részéről tehát megtörtént már egyszer a valorizálás, s igy méltánytalan dolog, hogy most a pénzügyminister ur ismét valorizálja ezeknek az adótételeit. Peidl Gyula : Súlyos kereseti adóval is sújtva vannak ! Dénes István : Azért is kérem elfogadni ezt az indítványomat, mert az igent, pénzügyminister ur az 1920. évi jövedelmeket másodszor is valorizálta akkor, amikor megtartotta a régi kulcsokat. A korona értéke lement s igy sokkal több kereset, sokkal több jövedelem volt szükséges ahhoz, hogy valaki a\régi alapon meg tudjon élni. Mindennek dacára a pénzügyminister ur megtartotta a régi kulcsokat, ugy, hogy ma tulaj donképen az a helyzet, hogy két millió koronánál kezdődik a létminimum, s ha valakinek ma két millió korona jövedelme van, akkor, ha a pénzügyminister ur nem szorozna, tehát csak egyszeres jövedelemalap esetén is 600.000 koronát kell lefizetnie a két millió koronából. Ma pedig, azt hiszem, egy egyszerű munkáscsalád megélhetéséhez két millió koronára minimum szükség van. Ez a két millió korona pedig feltétlenül adóztatás alá esik ; ennek következtében elszedi tőle az állam 600.000 koronáját, miután a skála, a régi kulcs, a 30% megmarad a 2 millión felül. Hivatkozom arra, hogy a t. pénzügyminister ur a múlt esztendőben megigérte, hogy belátva a korona romlása következtében előállott lehetetlen helyzetet, a jövedelmi adó kulcsát le fogja szállítani két millió koronánál 10%-ra és körülbelül 30—40 millió korona jövedelemnél fogja fentartani a 30%-ot. Ezzel szemben fej dalom a pénzügyminister ur ezt az igéretét ma már nem tudja vagy nem akarja beváltani, fentartja a régi alapot és most jön az ötszörös, illetve tizszeres szorzással.Nézetem szerint ezek borzasztó súlyosan érintik azokat, akik békebeli életszínvonaluknak 40%-át sem tudják elérni. Ezek a közszolgálati viszonyból és a munkabér viszonyból élők. Ezért ugy gondolom, méltányos és igazságos volna, hogy amikor ez a javaslat meg fog szavaztatni, ezek a felemelt adó fizetése alól kivétessenek. Kérem indítványomnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik? (Senki.) Minthogy szólásra senki feljegyezve nincs, kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e valaki szólni? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kíván szólani. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott észrevételekre pár mondatban reflektáljak. Mindenekelőtt megjegyezni kívánom Gaal Gaston t. képviselő ur felszólalására, hogy nézetem szerint nagyon helytelen volna olyan összefüggést konstruálni akarni a földadó és a jövedelmi adó között, mint aminőt ő a maga részéről konstruált. Annak idején megállapítottuk és letárgyaltuk azokat a hozadéki adókat, amelyeket a jövőre nézve fentartani kívánunk ugy a keresetet, mint a társulatokat, a házat és a földet illetőleg. Ezek között az adók között igyekeztünk oly összhangot biztosítani, hogy lehetőleg egyforma és a teljesítőképességhez mért legyen minden foglalkoztatási ágnál a megadóztatás. Azt hiszem, ha végignézünk az adókon és azoknak súlyosságát mérlegeljük, azt kell mondanunk, hogy az adott gazdasági viszonyok között átmenetileg addig, amig a maximális házbérek megvannak, kétségkivül a házadó az, amely a legsúlyosabb az Emiltettek közül. A kereseti és a társulati adóknál a helyzet ugy áll, hogy itt a legújabb kivetések alapján dolgozunk, különösen a szolgálati viszonyból eredő jövedelmeket illetően pedig a korona romlása nem hogy enyhülést, hanem ellenkezően, súlyosbítást hozott az adóteher nagyságára nézve. Mindazonáltal ezeknél az adóknál is, a kereseti és a társulati adónál az ősz folyamán a magam részéről megvalósítani óhajtanám azt, hogy a befizetés és amennyiben lehetséges volna, — ez mindenesetre még meggondolás tárgya lesz, — maga a kivetés is bizonyos mértékig valorizáltassék és ilyen módon fizettessenek be az adók. Ami a földadó kérdését illeti, ebben a tekintetben a helyzet ugy áll, hogy a törvénynek ama ren10*