Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. évi augusztus hó 10-én, pénteken. 63 a gazdasági élettel, (ügy van! a szélsőbalolda- s Ion.) az a baj, hogy az egész közélet az admi­nisztráció politikával fertőzve van. Ebből szár­mazik az a véghetetlen erkölcsi züllés, amely lehetetlenné teszi itt teljesen a bajok orvoslását. (ügy van! a szélsőbaloldalon) Arra az álláspontra, hogy ez egy rendes, normális szokás, nem helyezkedhetünk ; nem he­lyezkedhetik ez az ország, ennek az országnak nemzetgyűlése most, ebben a rettenés súlyos helyzetben, e rettenés nagy bajok között, ame­lyek között van. Rupert Rezső : Mindenki teheti, csak minis­ter nem! Farkas István : Akkor, amikor a tömegek nyomorognak, amikor a kormány nem tudja a drágaságot letörni, (TJgy van ! a szélsőbalolda­lon.) amikor a nemzetgyűlés nem hoz intézke­dést az uzsora, a bankok üzérkedése ellen, akkor összeköttetés van a nemzetgyűlés és a kormány és a bankok között. Bocsánatot kérek, ha ezt a kérdést nem akarjuk erkölcsi alapon tisztázni, akkor joggal hiheti mindenki azt, hogy azért van ez a nagy drágaság, azért nem történik orvoslás a szo­ciális bajokon, mert a kormányzati rendszer dédelgeti ezeket a dolgokat. (TJgy van! a szélső­baloldalon.) Ezt én szükségesnek tartottam pártunk részéről leszögezni. Szükségesnek tartom annak megállapítását, hogy szociáldemokratát nem lehet megvesztegetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb felől : Minket sem !) A minister­elnök ur azt mondja, hogy pártkülönbség nélkül vannak emberek ebben a dologban. Határozottan kérdem a ministerelnök urat, méltóztassék meg­mondani, vannak-e benne szociáldemokraták? Tessék megmondani nyiltan és világosan, mert azt mi nemcsak kilökjük a pártból, hanem ki­lökjük a mandátumából is. (TJgy van ! a szélső­baloldalon.) Megengedhetetlennek tartanám, hogy valaki szociáldemokrata létére, mint képviselő előnyös összeköttetésekhez jusson. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket kívántam elmondani és elfogadom Friedrich István képviselőtársamnak azt a javas­latát, hogy ez a kérdés tűzessék napirendre. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Propper Sándor: Mondjon le a belügy­minister ur! (Nagy zaj jobbfelöl és a kö­zépen.) Hedry Lőrinc : Nem teszi meg magának azt a szívességet ! Propper Sándor : Vagy börziáner, vagy mi­nister valaki. Eddig a zsidók kerteltek, most már a ministerek kertelnek! (Zaj. Félkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Szabóky Jenő: Maga is a zsidókat bántja! Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Azok után a kijelentések után, amelye­ket az igazságügy minister ur és a minister­elnök ur tettek, nekem alig van kijelenteni valóm, Én mindössze leszegezem a tényt. (Égy hang a szélsőbaloldalon: Lemond!) Rupert Rezső : Miért nem hivja a testvérét, hogy igazolja! Rakovszky Sván belügyminister : Epen azért, mert ministeri állásomból kifolyólag semmiféle üzleti üggyel foglalkozni nem akarok, de mert a sors kedvezéséből mégis van olyan vagyonom, amelyet kezeinem kell, vagyonom teljes kezelé­sét rögtön kinevezésem után fivéremre bíztam és egyáltalában semmiféle üzleti ügyhöz nem nyúltam. (Zaj balfelöl.) Rupert Rezső : G-ondnokság alatt áll ! (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister : Ha a fivérem, aki természetszerűleg ugy igyekszik vagyonomat kezelni, hogy az értékben vissza ne menjen és aki a Kereskedelmi Banknak egészen fiatal kora óta kommittense, sőt a Kereskedelmi Banknak tisztviselője is volt, ezeknek az összeköttetések­nek a kapcsán ugy saját magának, mint nekem bizonyos részvényeket jegyez és azokat kész­pénzzel kifizeti — hozzáteszem, tudtom nélkül — abszolúte nem látom át, hogy hol van itt olyan vád, amely ellen nekem védekeznem kell. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől) Szomjas Gusztáv : Nekik a minister feje kell ! Rakovszky Iván belügyminister: Mindössze egy megjegyzést kívánok fűzni azokhoz, amiket minisztertársaim az ügyre vonatkozólag elmon­dottak és ez abban áll, hogy miként a levele­zésből meggyőződtem, fivérem egy nagyobb jegy­zést eszközölt, amire a Kereskedelmi Bank azt válaszolta, hogy túljegyzés történvén, nem hono­rálhatja a jegyzést és csak a jegyzés fele részét fogadja el. Ha tehát a Kereskedelmi Bank nekem kedvezni akart volna, ha ebben az ügyben a captatio benevolentiae legkisebb atomja is meg­lenne, legalább is azt az egész részvénymennyi­séget adták volna el nekem, amelyet fivérem szabályszerű levelezéssel jelzett. T. Nemzetgyűlés! Ez az egész kérdés azzal kezdődött, hogy azt állították, hogy ingyen részvényeket adtak. (Ugy van ! Ugy van ! jobb­felől.) Bocsánatot kérek, a fivérem részemre készpénzzel szabályszerűen vásárolt részvényeket. A túloldalról közbeszóltak, hogy valaki vagy minister, vagy börziáner. Bocsánatot kérek, tessék utána nézni, eladtam-e ezeket a részvé­nyeket és hogy mióta minister vagyok, rész­vények vásárlásával és eladásával egyáltalában foglalkozott-e nevemben fivérem olyan mérték­ben, hogy börzejátékról szó lehetne. Én ugy tudom, hogy időnként készpénzfeleslegekből vásárolt részvényeket, de azokat soha el nem adta. (Zaj.) Ami pedig a Friedrich képviselő ur által felvetett azt a kérdést illeti, hogy közéleti funkcionáriusoknak lehet-e ilyen szoros kap­csolata bankokkal, erre azt válaszolom, hogy semmiféle szoros kapcsolatom egyetlen bankkal nincs. Az, hogy folyószámlám és letétem legyen

Next

/
Thumbnails
Contents