Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

À nemzetgyűlés 171. ülése 192B. évi augusztus hó 10-én, pénteken. áhA bankok vezetői méltányolták is ezt a kívánságomat és tegnap délután egymásután megjelentek ministeriumi hivatalos helyiségemben az ügyre vonatkozó összes mindennemű iratokkal, feljegyzésekkel, levelezésekkel és én mindezeket behatóan áttanulmányoztam és enneksorán oly értelmű meggyőződés alakult ki bennem, hogy most már a magam egyéni utján is végleg elhatároztam, hogy a vizsgálóbíró ur megszüntető határozatában megnyugszom. Készséggel teljesítem azt a több oldalról felém nyomuló kívánságot, hogy ennek az állásfoglalásomnak a széles nyilvánosság előtt részletesebb okát adjam, mert belátom azt, hogy a közérdeket csakis a legnagyobb fokú őszinteséggel szolgálhatom, (Helyeslés balfélöl.) Előadom tehát, hogy a f legalaposabban áttanulmányoztam a Magyar Általános Hitelbank Interrexim és MFTÈ részvényei kibocsátásának, a Kereskedelmi Bank dorogi gummikibocsátásának és a Lloyd Bank kistarcsai papírjai vevőinek egész pontos névsorát. Minden egyes névnél, amelynek viselője köztisztviselő vagy egyáltalában vezető egyéniség, megnéztem azokat az alapul szolgáló levelezéseket és feljegyzéseket, amelyekből pontosan kiderül, hogy az illetők ezen részvények piacravitele alkalmával mikópen kerülnek bele ama boldog — boldog idézőjel alatt — emberek névjegyzékébe, akik a piacra hozandó részvényekből kibocsátási árfolyamon kaptak 5—200 darabot, még eme részvények árának tőzsdei felhajtása előtt. Nem igaz, hogy a bankok bármilyen levelet, vagy feljegyzést eldugtak vagy megsemmisítettek volna. Személyes sértésnek venném magam ellen, ha bárki ezen megállapításom igazságában kételkednék. Igenis megvan az egész bizalmas anyag és épen ebből merítettem immár kifejezett meggyőződésemet. Mert ebből az egész anyagból az a teljes és tiszta tényállás tárult elém, hogy néhány újságírótól és egy-két igazán nem jellegzetes esettől eltekintve tényállás, hogy nemcsak hogy a bankok nem keresték azt, hogy egyes előkelő köztisztviselőknek és képviselőknek ilyen részvényeket juttassanak, hanem erősen túlnyomó részben maguk az illető érdekeltek kérték azt, még pedig legtöbször cifrábbnál cifrább protekció igénybevételével, hogy ezen uj kibocsátású részvényekben részesülhessenek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) À sülyedő koronától a biztos jóságú értékpapírhoz menekülés lázas, valóságos hisztérikus törtetése tárult elém mindezekből a levelekből. Farkas István : Elő a levelekkel ! Friedrich István (továbbolvassa): »Általam végtelenül tisztelt, abszolút puritánnak tartott és évtizedek óta nagyrabecsült előkelő emberek leveleit, vizitkártyáit, előszóval előadott és jegyzeteken megrögzített kívánságait láttam, akik mind azt kérték, néhol majdnem könyörögi e, hogy ezekből (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Közéleti tisztaság ! Zaj.) az uj kibocsátású részvényekből kaphassanak. Oly nagy tömegben vannak az általam személyesen átnézett ily értelmű levelek, hogy valósággal meg kell állapitanom, hogy a bankok egyenesen valóságos ostromnak voltak kitéve a tekintetben, hogy ilyen első kibocsátású részvényeket adjanak. Ezek között az ostromlók között találtam sok (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ralijuk a neveket !) előkelő, nagyállásu tisztviselőt és képviselőt, teljesen pártkülönbség nélkül.« (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ohó! Halljuk a neveket f) Pikler Emil : Én nem jegyeztem egyetlenegyet sem. Elnök: Kérem Pikler képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Farkas István: Neveket! Peidl Gyula : Nem pártkülönbség nélkül i Györki Imre: Egy szociáldemokratát kérünk! Nagy Emil igazságiigyminister : Szociáldemokrata nem volt köztük ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Friedrich István (továbbolvassa) : »Túlnyomó részben kevesebbet kaptak, mint amenynyit kértek. Mindebből a nagy anyagból még csak gyenge utalást sem sikerült kihámozni oly értelemben, mintha bármelyik kérő fél is azt érezte volna, hogy valami nem helyes dolgot cselekszik, amikor a nagy bankoknál ilyen kérelemmel előszobázik, vagy Írásban ilyet kér. Sőt az egészből azt a benyomást merítem, hogy mindenki, akinek sikerült még a tőzsdei bevezetés előtt ilyen részvényeket kapni, ezt olyan nagy társadalmi és pénzügyi sikernek tekintette . . .« Rassay Károly: Ez a baji Friedrich István (olvassa) : ». . . amely a nyomorgó életstandardba sülyedő előkelő hivatalnok családokba pár napra bizonyára a megelégedettség érzetét vitte bele. Persze most, amikor meztelenül fel van vetve ez a kérdés, hogy a nagybankok főleg a fajvédők nem egészen indokolatlan beállítása szerint a valorizált olcsó kölcsönök élvezetével és ezek ellenőrizetlen felhasználásával sok milliárdos hasznokat húztak éveken át a sülyedő korona révén az összesség rovására (ügy van ! JJgy van ! a balés a szélsobaloldalon.) s a magas funkcionárius vagy képviselő, aki a nagybankoktól ilyen kölcsönt kiprotekciózott, most olyan szinbe jön, mintha ennek elősegitője, részese lenne, — most már természetesen mindenki másként látja a dolgot és az egész vonalon félnek az emberek olyan leleplezéstől, amiben akkor semmi helytelent nem láttak. Mint merész költői analógia eszembe jut az a hatás, amelyet hajdan Savonarola fellépése idézett elő Flórenzben, amikor Boticelli megtagadta pogány jellegű művészi múltját és 1497 húshagyó keddjén Lorenzo di Credi személyesen dobálta az égő máglyára legszebb meztelen női képeit, mert megtörten ismerte be, hogy mindaz