Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-171
A nemzetgyűlés 171, ülése 1923. publikum túlnyomó részének érdekeltsége is. Ebben a jelenségben kell felismernünk koronánk katasztrófájának legfontosabb tényezőjét, abban t. i., hogy a pénzvilág legkülönfélébb tényezőinek közvetlen érdeke egy olyan árfelhajtó üzérkedéshez fűződik, mely a korona esésében birja mozgató erejét.« A pénzügyminister ur, ha ennek a nemzetnek valóban atyja és csodatoktora akar lenni, aki meg akarja gyógyítani ennek a nemzetnek katasztrofális bajait, akkor ez ellen a baj ellen törvényjavaslatot kell, hogy a nemzetgyűlés elé hozzon. Azt hiszem, hogy akik nem vagyunk bankigazgatók — és ilyen képviselő nagyon kevés van — valamennyien megszavaznék és hozzájárulnánk ahhoz, hogy végre-valahára olyan elhatározásra és gesztusra szánja el magát a bankokkal szemben az igen t. pénzügyminister ur, amelyet az egész ország vár tőle, de hiába, és amely tulajdonképen az ország gazdasági és pénzügyi bukásának okait szüntetné meg. (Zaj.) Nem kivánom a vitát túlságosan nyújtani, (Helyeslés jobbfelöl.) más képviselőknek is alkalmat akarok adni — arra, hogy megtegyék észrevételeiket erre a törvényjavaslatra vonatkozólag. Kár, hogy ilyen későn ós épen a nyár derekán jött ide a kormány çzzel a javaslattal, mert ez a nagyközönségben azt a véleményt látszik támasztani, hogy az igen t. kormány épen ezeket a fontos törvényjavaslatokat azért bocsátotta ebben az időszakban a nemzetgyűlés elé tárgyalás végett, mintha hirtelen és kritika nélkül akarná kikényszeríteni és mintha ezeknek megszavaztatását könnyedén és minden mélyebb kritika nélkül akarná az országra rákényszeríteni. A magyar kormánynak nem szabad ilyen látszatnak kitenni magát. Minthogy sem az indokolással, sem a két szorzószámmal, és általában a minister urnák azzal a tételével sem vagyok megelégedve, hogy mindig a megfogható vagyont a fixfizetésüeket és a földbirtokot kivallja elsősorban megadóztatni Magyarországon és minthogy a valorizációs szándék és intenció a fizetések terén nem nyilatkozik meg, hanem csak ebben a törvényjavaslatban, a pénzügyi kormányzat iránt bizalommal nem viseltetem és a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl. Elnök. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Biró Pál! Biró Pál : T. Nemzetgyűlés ! Igazán csak rövid pár percre kivánom a nemzetgyűlés türelmét igénybe venni. Eredetileg nem is volt szándékom felszólalni, mert nem akartam ebben az előrehaladott stádiumban a vitát tovább nyújtani. Különben is az az érzésem, hogy hasonló javaslatok tárgyalásánál, amelyek a gazdasági életet ily mélyep érintik, kizárólag a gazdasági szempontokat kellene figyelembe venni, nem pedig a politikumot, Már pedig ugy látom. évi augusztus hó 10-én, pénteken. 47 hogy ennek az adótörvénynek tárgyalása ugy állíttatott ide, mint politikai kérdés. (Zaj.) Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert erre Zsilinszky t. képviselőtársamnak felszólalása késztet. Az az érzésem ugyanis, hogy nem szabad, hogy egyes felszólalások révén ugy a nemzetgyűlésben, mint kifelé az ország közvéleményében az a látszat keltessék, mintha itt egyoldalii osztályadózás történnék, egyes osztályoknak kedvezésével. (Zaj jobbfelöl) Általában azt hiszem, hogy adótörvényeknek megszavazása nem olyan kérdés, amelynél a különböző társadalmi osztályok és foglalkozási ágak közötti ellentétet szítani kellene. (Ugy van! jobbfelbl.) Ha objektive nézzük és taglaljuk azt az érvet, amelyet Zsilinszky igen tisztelt képviselőtársam itt felhozott, t. i azt, hogy ennek az adótörvénynek megszavazása kizárólag a gazdatársadalmat sújtja, ellenben nem sújtja a mobil tőkét, akkor azt hiszem, hogy a képviselő ur igen nagy tévedésben van és nem ismeri a viszonyokat. Elismerem, hogy ez a javaslat, amelyben a jövedelmi adónak alapja egy ismert szám és amely szorzószámokkal és ismert tényezőkkel dolgozik, a gazdatársadalomra nézve is megterhelést jelent, de nem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy speciálisan a gazdatársadalomra nézve antiszociális adó volna, amely a kisgazda társadalmat jobban sújtja, mint a közép- vagy nagybirtokost. Hiszen egri Nagy János t. képviselőtársam praktikus példákkal igazolta be azt, bogy ennek az adótörvénynek megszavazása mellett a kisgazdatársadalomra kevesebb teher jut, mintha ujabb adókivetés történnék, viszont a közép- és nagybirtokos-társadalomra nagyobb adóteher hárul, mintha uj kivetés történnék az 1922/23. évre. Amikor azt mondtam, hogy a »gazdatársadalomra is«, ezt azért mondottam, mert meggyőződésem szerint a mobil tőkét ez az adójavaslat határozottan még nagyobb mértékben fogja sújtani. Aki ismeri az 1920/21. évi adókivetésnek rendszerét a városokban és elsősorban a fővárosban és az 1922. év végén és 1923. év elején történt kivetéseket, az tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy itt már bizonyos fokú valorizáció — ha már egyáltalán valorizációról beszélünk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban — és ennek következményei a városi társadalomra igen súlyosan fognak nehezedni. Zsilinszky igen t. képviselőtársam azt a kérdést vetette fel, hogy ha az ötezerholdas gazdának 30 millió korona adót kell fizetnie, vájjon a hasonló vagyonú nagytőkés meg fogja-e fizetni ezt a 30 millió koronát. Amennyire a viszonyokat ismerem és ismerni vélem, — foglalkoztam a fővárosi jövedelemadó-kivetésekkel — megállapíthatom nyugodt lélekkel, hogy 30 millió korona adót fognak fizetni a városi lakosságnak olyan rétegei, amelyeknek vagyona az ötezer hold értékét nem éri el s hanem annak csak 25 vagy 50 százalékát teszi.
