Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

46 A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. viselők nem voltak serkentve ezekre a kivetési munkákra, amelyeket feltétlenül vállaltak és elvégeztek volna lelkiismeretesen abban az esetben, ha látták volna az atyai gondoskodást a minister ur és a ministerium vezetői részéről, Ami magát az adót illeti, csatlakoznom kell előttem szóló Zsilinszky Endre t. képviselőtársamhoz, aki megállapította, hogy lényegében véve ez az adó azért valorizációt jelent és megállapította azt is — ezt a tételt el lehet fogadni — hogy visszamenőleg az Î 921. és 1922. évekre szintén valorizáció alakjában történik némiképen a fizetés. Ha azonban a vagyon- és jövedelemadó terén ezzel sújtjuk azokat a vagyonokat, amelyek megfoghatók, feltétlenül fel kell tenni azt a kérdést, hogy miért nem igyekszik az igen t. minister ur azokat a nagy vagyonokat is megfogni, amelyek nem földben és jövedelemben nyilatkoznak meg, hanem a bankok és a nagyüzemek terén. Itt vannak azok az óriási nagy vagyonok, amelyek óráról-órára nőnek és a korona rontására spekulálnak, s amellett tulajdonképen igen kevés adót fizetnek. Már a múlt esztendőben is többször hangot adtunk annak a kívánságnak és kértük a minister urat, hogy elsősorban a háborús vagyonokat adóztassa meg. Azután arra kértük a minister urat, hogy a bankokra és nagyvállalatokra szabjon ki adót. Tavaly meg is történt ennek az adónak kiszabása, de nem tudom az okát, hogy ennek az adónak kivetésére és behajtására vonatkozóan a pénzügyminister ur mindeddig miért nem adta ki a végrehajtási utasítást. Ha van szükség valorizációra, — és határozottan szükség van rá, hiszen a pénzügyi bizottság jelentésében és a pénzügyminister indokolásában igen szépen fel van sorolva, hogy minden osztálynak, még a tisztviselőosztálynak fizetése is hány százalékkal emelkedett és hogy ebből következőleg az adónak is emelkednie kell — akkor elsősorban a hitel terén kellene érvényesíteni a valorizációt. Érvényesíteni kell az adó terén is, de általában minden adó terén, nemcsak a jövedelem- és vagyonadó terén. Érvényesíteni keli a fixfizetósek terén, és a munkabérek terén is, amiről Propper t. képviselőtársam tegnap igen beható és lelkiismeretesen elmondott beszédet tartott, rámutatván arra, hogy azok a munkások is, akiknek házuk van, vagy jövedelmük folytán egy kis vagyonuk, igen érzékenyen fogják ezt az adót megérezni. A minister ur ugy kontemplálja, hogy ez az adó, ha a nemzegyülés hozzájárul, az első esztendőben körülbelül öt milliárdot, a második esztendőben 100 milliárd körüli összeget fog jövedelmezni, és természetesen igen jelentékeny mértékben fogja erősíteni a költségvetést és az állam kasszáját. Ha azonban az igen t. minister UT a bankokkal szemben jönne egy adójavaslat-tal, egy kiadósabb, jól megszerkesztett adójavaslattal, akkor feltétlenül legalább háromév? augusztus hó lú-én, pénteken. négyszer ennyi adót tudna az államkasszának biztosítani, az ország javára lekötni és megnyugvást keltene az országban, hogy az igen t. minister ur olyan helyről veszi az adót, amely legjobban megbírja, s amely a gazdasági konjunktúrát, a korona leromlását kihasználja a maga javára. Ez az adóztatás erkölcsi elégtételt adna és közmegelégedést támasztana. Ezek a szorzószámok, amelyeket az igen t. pénzügyminister ur felállított, az ötszörös és húszszoros adó, a mai viszonyok között a kereseti viszonyok alapján nagynak mondhatók. Elismerem, hogy nagyon szép a minister úrtól, hogy a pénzügyi bizottságban a szorzószámot 25-ről 20-ra szállította le, de tekintettel arra, hogy a valorizáció a kereset terén nem következett be, amikor ezeket az adókat kivetik, illetve megfizetik, ennek mégis az lesz az eredménye, hogy a kisgazdának el kell adnia állatállományát, és igy óriási árutömeget fognak a piacra dobni, aminek kellemetlen gazdasági következményei lesznek. Mert; vagy itthon veszik meg ezeket a dolgokat, akkor a nagybankok kezébe jutnak, vagy pedig megengedik a kiszállítást, s akkor külföldre kerül ez a vagyon. Szóval nem marad Magyarországon, vagy, ha ittmarad, akkor nem azoknak a társadalmi rétegeknek birtokában marad, amelyeknek vagyonossá tételére a magyar kormánynak gondolnia kellene. Igen t. Nemzetgyűlés! Ma nagyon sokan gondolnak arra, hogy mi az oka tulajdonképen ennek a gazdasági rendszernek, amely megérett a bukásra és hogy lehetne megmenteni az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét. Azt hiszem, hogy a t. Nemzetgyűlést érdekli az, hogy pl. a nemzetgazdaságtannak és pénzügytannak kiváló tudósai milyen véleményt nyilvánítanak a korona stabilizálásáról és áltálában arról a helyzetről, amelyben az ország gazdasági- és pénzügyi tekintetben van. A Szózat dr. Balázs Károly egyetemi tanárt, — tehát szakembert — kérdezte meg és ő is megállapítja azt, amit itt a baloldalról majdnem minden politikus megállapította, hogy mi az oka a korona romlásának és az ország gazdasági katasztrófájának. Azt mondja (olvassa); »Meg kell állapitanunk, hogy pénzvilágunk üzérkedésében a korona esésére rendezkedett be«. Tehát egy egyetemi tanár, egy szakember, aki foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, állapítja meg, hogy a korona esése ós romlása tisztára a bankokrácia üzérkedésére vezethető vissza. Ugyanez a szakember, akinek szakértelmét minden embernek el kell ismernie az egész vonalon, azt mondja továbbá (olvassa): »Érdekei tehát ehhez fűződnek. Kényszerűségből és nyomorúságból ez vált pillanatnyi érdekükké mindazoknak, akik a pénz értékesítését valuta- és tőzsdei üzletekkel akarják ellensúlyozni. Ehhez fűződik tehát az úgynevezett »bankérdekeltség« túlnyomó részben s ennek nyomán a tőzsdéző