Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-184
A nemzetgyűlés 184. ülése 1923. setleg kijavítjuk a bizottságnak vagy alispánnak esetleges tévedését. Ennek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék ezen javaslatomhoz hozzájárulni. E szakasz utolsó előtti pontjában az van, hogy (olvassa) : »az elszakított vármegye tisztviselőjét a belügyminister, a főispán, az alispán bármelyik vármegyébe vagy központi hatósághoz kirendelheti.« Azt kérném még belevenni és ezt indítványozom, hogy »ha a tisztviselő ebbe belenyugszik«. Már az előző szakaszban az államiaknál is megvan az elbocsátott tisztviselőknek ez a joguk, ugyan miért ne legyen meg a vármegyei tisztviselőknek is, ha nem felel meg nekik ez az áthelyezés vagy kirendelés. Meskó Zoltán : Válogat egy kicsit ! Nagy Ernő : Ez nem válogatás, mert ha egy tisztviselőt, akit elbocsátanak, ide-oda lehet hajigálni, ezzel rajta esetleg olyan sérelem esik, amely egész jövőjébe kerülhet. Rakovszky Iván belügyminister : Kérheti a nyugdíjazását ! Nagy Ernő : Hátha nem akar még nyugdíjba menni? Meskó Zoltán : Sem ide, sem oda, sem sehova nem akar menni? Nagy Ernő : Tisztelettel kérem továbbá a t. belügyminister ur felvilágosítását a következőkre nézve. Itt t. i. az elszakított megye ugyebár az, amelyik már megszűnt? Rakovszky Iván belügyminister : Igen ! Nagy Ernő : Hogyan alakítandó itt a bizottság ? Halász Móric : A lényeg az, hogy Gulácsy ne legyen benne ! (Derültség.) Nagy Ernő : Nem kérem ! Ott van pl. Máramaros vagy ott vannak a többi megszűnt vármegyék. Kikből alakítandó ott a bizottság ? A megyei tisztviselőkből, vagy az esetleg eljött bizottsági tagok közül ? Tudtommal pl. Máramarosból körülbelül négy volt bizottsági tag itt van Magyarországon, köztük báró Perényi, Nyegre és még vagy három. Ezekből alakítandó a bizottság ? Tisztelettel kérem még a belügyminister ur felvilágosítását arra nézve is, hogy az egyesitett megyék tekintetében melyik bizottság határoz aziránt, hogy ki tartandó meg és ki bocsátandó el. Ebből a szakaszból azt sem tudom kiolvasni, hogy melyik az a bizottság, amelyik határoz a tisztviselők sorsa felett. Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy először is azokat a felvilágosításokat adjam meg, melyeket Nagy Ernő t. képviselőtársam tőlem kért. Az első kérdés az volt, hogy vájjon az elszakított vármegyék tisztviselőinek esetében melyik vármegye bizottsága lesz meghallgatandó. Erre évi szeptember hó 7-én, pénteken. 481 nézve az a válaszom, hogy annak a vármegyének bizottsága, amelyikben az illető elhelyezendő lesz. Ezeket azért állítottuk fel, hogy a megye közönsége óhajának ellenére ne lehessen valakit ráerőszakolni a vármegyére. Ami azt az óhajt illeti, hogy az illető tisztviselőnek bele kelljen egyeznie ebbe az elhelyezésbe, erre vonatkozólag azt válaszolhatom, hogy nekem szent meggyőződésem, hogy mindegyik ezer örömmel fog beleegyezni. Tehát ha alapjában véve elvileg bele is nyugodnék, de a végrehajtás során ez lehetetlenné válnék, mert hiszen itt arról van szó, hogy az illető elbocsáttassék, nyugdíjaztassák vagy végkielégítéssel láttassék-e el, vagy egy másik vármegyében nyerjen elhelyezést. Most, mikor a vármegye bizottsága — bogy ugy fejezzem ki magamat — optálhat arra, hogy — nevezzük nevén a gyermeket — egy ilyen menekült tisztviselő, aki ma is ott szolgál és kitűnően beválik, nála megmaradhasson, valószínűleg csak ilyen esetben fogja a vármegyei bizottság óhajtását kifejezni, úgyhogy én mint belügyminister aligha fogok abba a helyzetbe kerülni, hogy én neki választást adjak arra, hogy melyik vármegyébe akar menni, miután a vármegye ebbeli óhajtását mégis csak figyelembe akarom venni. Az autonómia érdekében történik tehát az, hogy nem az ő beleegyezésétől teszem függővé, mert hiszen módja és alkalma van arra, hogy nyugdíjba menjen, vagy pedig egy másik vármegyével érintkezésbe lépjen és kérje az illető vármegye tisztviselői állományába való elhelyezését. Nagy Ernő t. képviselőtársam felszólalásának lényege az ő határozati javaslata. Elismerem, hogy az abszolúte konciliáns és abszolúte nem igyekszik a belügyminister hatáskörét csorbítani. Az egyedüli baja az, hogy komplikálja az eljárást és hosszadalmassá teszi. Ez egy olyan operáció, amelyet annál könnyebben és annal kevésbé fájdalmasan lehet végrehajtani, minél gyorsabban ér véget. Ha hosszas felebbezési eljárásokat akarok inaugurálni, ha előbb ilyen bizottsággal akarok határozatot hozatni, megvárom a fellebbezési idő lejártát, ha a javaslatban és indítványban is lefektetett hivatali felülvizsgálati jogomnál fogva beleavatkozom a kérdésbe, ez elhúzza a dolgot, kínosabbá teszi. Én szeretném a dolgot az érdekeltek párhuzamos meghallgatása mellett gyorsan elintézni. Egyszerre hallgatom meg a bizottságot és az alispánt, mint az illető hivatal szakvezetőjét es egyszerre hallgatom meg a főispánt, akitől körülbelül a megye társadalmi hangjának megnyilatkozását fogom meghallani. Ezek meghallgatása után olyan érett és tiszta kép fog rendelkezésemre állani, hogy szerény véleményem szerint a belügy ministerne k alig lesz gondolkozni valója, ha a vármegye kialakult hangulatát ismeri és ennek alapján fog dönteni. Belátom, hogy az eredeti szöveggel szemben lényegileg nem okozna módosulást Nagy Ernő t. képviselőtársam indítványa, mégis tekintettel arra, J hogy hosszadalmasabbá és nehézkesebbé teszi az