Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-171
40 À nemzetgyűlés 171. ülése 1923, évi augusztus hó 10-én, pénieheü. kérdésben is, hogy nem egyformán támogatja a szövetkezeti eszmét, annak nem minden tényezőjével szemben foglal el áldozatkész magatartást. Pártolja a Hangyát és az 0. K. H.-t. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Nincs kifogásom ellenné, de az lenne a helyes, ha nemcsak az O. K. H.-t és a Hangyát pártolná, hanem a többi szövetkezetet is, mert hiszen hasonló rendeltetésű, altruista célokat betöltő szövetkezet van még az országban. Ezekről megfeledkezik. Nekem nem vigasztalás az, hogy a törvény viszont gondoskodik arról, hogy ha ilyen nemzeti ajándékot adunk a Hangyának és az 0. K. H.-nak, a kormány ezáltal jogot szerez magának a javaslatban arra, hogy bedelegálja oda a maga ellenőrző képviselőit. Inkább ne delegáljon. Az a baj, hogy bedelegál. Jobb szeretném, ha senkit sem delegálna, mert abban sok veszedelem van, ha az ilyen államilag dotált, a kormánnyal szoros függőségi viszonyban lévő intézetbe bekerülnek a kormány megbízottai, aminek a vége az, hogy bekerülnek politikusok és államférfiak, mert akkor azután természetes, hogy ilyen javaslatok készülnek, hogy mindig azok az intézmények és intézetek járnak jól és kapnak mindenféle támogatást, amely intézményekben ezek a politikusok, államférfiak benn vannak. Elég hiba, hogy az 0. K. H.-ban és a Hangyában is közéletünknek sok kitűnősége foglal helyet. Ez aggasztó jelenség és a magam részéről igazán nem óhajtom ezt a rendszert továbbfejleszteni. Nem vagyok túlságosan elragadtatva attól hogy ez a delegálás megtörténjék. Ma még a kormány az utolsó pillanatban, nézetem szerint, mindent megmenthet. Ma még, ha hajlandó igazságos lenni, ha hajlandó megbirkózni azokkal a nagy erőkkel, amelyek a maguk sajtójukban és különféle más befolyásokkal megakadályozzák azt, hogy itt csakugyan a közérdeknek megfelelő törvényhozási javaslatok terjesztessenek elő, ha hajlandó ezekkel leszámolni, ha hajlandó csakugyan a teherbírást megfogni és kipróbálni, ha hajlandó csakugyan igazságosan elosztani az adózást, azt hiszem, hogy akkor még mindent meg lehet menteni. Ha erre nem hajlandó, ha ez a törvény ténnyé válik, ez a törvény, amelyet még ma a közvélemény nem ismer, amelynek a veszedelmességét, súlyosságát ma még a közvélemény megítélni nem tudja, — mert ha tudná, miről van szó, akkor már a kétségbeesés, az ingerültség szava hallatszanék mindenünnen, — akkor itt a bajok csak fokozódnak, viszont ha ezen hajlandó változtatni, — mert hiszen lehet rajta változtatni a létminimum biztosításával, a helyes progreszszió kiépítésével, azzal, hogy igazságosan, egyenlősítve vetik ki az adót, azzal, hogy az ipart, a kereskedelmet, a kiskereskedelmet, általában a kisüzemeket mentesitik, — akkor még jő útra térhetünk. Számot kell vetnünk a tényekkel. A tény az, ha valaki a szemét nyitva tartja, ha valaki a lelkiismeretébe néz, ha valaki a tapasztalatait önmaga előtt el nem tagadja, a tény az, hogy ezek az összes kisexisztenciák, a közép- és alsóosztályok teljesen kimerültek, ezek lihegnek, amellyel szemben a különböző devizapolitika és más egyéb ilyen rendszerek a maguk rossz, romboló hatását, ugyebár, eléggé megmutatták, megéreztették; hanem a szabad értelmiségi pályákkal is igy vagyunk. Mert igaz, hogy Graal Gaston t. képviselőtársam rózsás képet fest például az ügyvédség helyzetéről; beszél 10—15 milliós jövedelmű ügyvédekről, és én el is hiszem, hogy ilyen latifundiumos ügyvédek vannak, lehetnek egyketten, ám tessék is őket megfogni, tessék őket a kellő mértékű adó kötelezettségük teljesítésére rászorítani. A tény azonban az, hogy az ügyvédek tömegei, az orvosok tömegei és a tőkével nem rendelkező mérnökök és más szabad értelmiségi pályákon mozgók tömegei ma valósággal nyomorúságban vannak, valósággal máról-holnapra élnek. Csak az ügyvédek helyzetére mutatok rá. Az ügyvédek legnagyobb része kazuisztikából él. Perlaki György : Buzavaiutában kérik a díjat. Rupert Rezső : Beszéljen talán t. képviselőtársam a mérnökökről, ön azokhoz ért, én ehhez értek. Perlaki György \ Ezt is megértem. Rupert Rezső : Én arról beszélek, amit látok, én magam is ügyvéd vagyok és tudom, hogy buzavalutával nem lehet dolgozni. Méltóztassék a t. képviselőtársam ugy gondolkozni, amint mi ügyvédek önökkel mérnökökkel szemben a megértés álláspontján vagyunk, amint mi nem hetvenkedünk, nem ugrálunk és nem vagyunk rosszindulattal semmiféle társadalmi réteg iránt. Ön és az ön társai könnyebb helyzetben vannak, mert az önök kedvező helyzetében több kereseti alkalommal birnak, mint mások; vannak kinn az életben egyszerű, szürke polgárok és vannak az ellenzéken férfiak, akiknek az a kedvező helyzetünk nincs, hogy sokat kereshessünk. Perlaki György: Sokat keresni? Micsoda kifejezés ez? Micsoda meggyanusitás ez? Klárik Ferenc: Keresni szabad! Rupert Rezső: A tény az, hogy az ügyvédség igenis maga is válsággal küzd. Könnyű ezt megérteni, először azért, mert nagy a konkurrencia az ügyvédi pályán, mert ennél a pályánál nem ugy van, hogy egy faluban vagy egy városban van egy ügyvéd, akinek a segítségét, szolgálatát kénytelen valaki igénybe venni, hanem az ügyvédek tömegesen vannak, akik ott mind rendelkezésre állanak, és a felek náluk végigházalnak ős a'it, aki buzavalutáért akarja ügyüket felvenni, otthagyják és elmennek az olcsóbbhoz. Igenis, válsággal küzd az ügyvéd azért, mert a keresete is alá van vetve a valutaromlás minden
