Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

A nemzetgyűlés 183. ülése 1923. Rakovszky Iván belügyminister : Hogy vissza­térjek a dolog érdemére, ez a Begy község egy­hangúlag hozott képviselőtestületi határozatokkal és Budapesten megjelent népes küldöttség utján kérte, hogy Csanád vármegyéhez csatoltassék. Szeder Ferenc: Ismerjük az ilyen küldött­ségeket ! Rakovszky Iván belügyminister : Elek község hangulata megoszlott, ügy, amint erről sikerült meggyőződnöm, épugy megmondták volna a többi községek is, hogy nem óhajtják a csatla­kozást. Elek községnek az a kívánsága, hogy ha már nem lehetséges az, hogy Békés megyéhez csatolják, akkor inkább ezzel a 4 községgel együtt kerüljenek Csanád vármegyéhez, semhogy elszakadjanak attól a területtől, amelynek járási székhelye eddig Elek volt. Ezek a meggondolá­sok vezettek engem arra, hogy eredeti tervem­mel szemben ezt a megmaradt öt községet Csa­nád vármegyéhez csatoljam, annál is inkább, mert az objektív szempontok is emellett szólnak, hiszen Jíékés megye két rendezett tanácsú város­ból és hat járásból álló középnagyságú — sőt a mai viszonyok között nagy — vármegye, emellett pedig Csanád megye annyira megcsonkult, hogy ha középnagyságú közigazgatási egységeket akarunk alkotni, kénytelenek vagyunk ezt az öt községet Csanád megyéhez csatolni. Felmerült azután az a kérdés, hogy ami­kor Komárom megye közigazgatását egyesíteni akarjuk egy másikkal, ne Esztergom megyével, hanem G-yőr vármegyével egyesítsük. A helyzet az, hogy a teóriában ezt meg lehetne tenni, el­lenben ottmaradna árván az egy járásból álló Esztergom vármegye. Szijj Bálint : Pest megyéből kell kiegészí­teni, elég nagy ! Rakovszky Iván belügyminister: Tessék meg­kérdezni Pest megyét, mit szól hozzá. Ha a kép­viselő urak azt kívánják, hogy megcsonkult vár­megyék érdekében más megyéket csonkítsunk meg, majd akkor, amikor a vármegyék kikere­kitése szóba kerül, — ha valóban organikusan akarjuk megoldani a kérdést —- ezt a módszert lehet választani. Ma azonban, amikor csak ideig­lenes expediensről van szó, amikor csak azt akarjuk, hogy ne a vármegyék, de a felesleges hivatalok szűnjenek meg, kénytelen vagyok bizo­nyos rendszer szerint eljárni és a jelen esetben Esztergom vármegyét, amely egy járással élet­képtelen maradna, felhasználni arra, hogy Ko­márom megyével együtt életképes önkormány­zatot teremtsek. Természetes, hogy a székhelyet ott vagyok kénytelen' választani, ahol ez a szókhely áll, mert azt a luxust ma nem engedhetjük meg magunknak, hogy azt az ősi esztergomi szék­házat kiürítsük azért, hogy máshol uj vármegyei székházat építsünk. (Helyeslés.) Elismerem és belátom speciálisan Magyaróvár szempontjából, hogy itt nagy kulturális múlttal, kulturális je­lentőséggel biró vármegyei székhelyről van szó. évi szeptember 6<m s csütörtökön. 4:69 (Igazi Ugy van! jobb felöl.) De itt is a ki­induló pont az volt, hogy amikor ezeket a kér­déseket tárgyalni kezdtük, épen a mosonvár­megyei képviselő urak kértek meg engem arra, hogy ne Sopron vármegyében, hanem Győr vármegyével egyesítsük őket. Ezt akartam hono­rálni. Természetes, hogy a magyaróvári székház nem fog üresen maradni, egészen természetes, hogy Magyaróvári kárpótolni fogjuk egy olyan intézménnyel, amely a város életét, a város kulturális fejlődését biztositani fogja, amelyre azonban mai helyzetében nagyobb szüksége van az országnak, mint egy másfél járásra fel­állított vármegyei apparátusra. Ami pedig végül azt illeti, hogy Komárom vármegyében azáltal, hogy a pénzügyigazgató­ság bizonyos távolságba kerül, esetleg több költ­ség fog felmerülni útiköltségek címén, a magam részéről egyáltalában nem tartom szükségesnek, hogy Esztergom vármegyében tartassák fenn a pénzügyigazgatóság is. Egyáltalában nem zár­kózom el előle, sőt területi szempontból helye­sebbnek is tartanám, ha a pénzügyigazgatósá­gok rendezése alkalmával Komáromban állíttat­nék fel a pénzügyigazgatóság. Erről a pénzügy­minisztériummal folynak a tárgyalások s én ezt az álláspontomat azokon érvényesíteni fogom. (Helyeslés a jobbóldalon és a középen.) Ezeket akartam elmondani, t. Nemzet­gyűlés. Az elmondottak alapján még csak rövi­den nyilatkozni kívánok a határozati javasla­tokra vonatkozólag és kijelentem, hogy sem Szabó G-éza képviselő ur két első határozati javaslatát, sem Szijj Bálint, sem Neuberger Ferenc képviselő urak határozati javaslatát leg­nagyobb sajnálatomra el nem fogadhatom. Rupert Rezső: De, hogy merték ezek be­nyújtani? Meskó Zoltán: Milyen bátor emberek! Rakovszky Iván belügyminister: Hajlandó vagyok azonban elfogadni Szabó Géza t. kép­viselőtársam harmadik határozati javaslatát, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) amely az így egye­sitett vármegyék címében is kifejezésre juttatná az ideiglenességet. Hajlandó vagyok ehhez hozzájárulni kifejezetten azzal az indokolással, hogy magam sem képzeltem ezt az intézkedést véglegesnek, ellenben amikor annak idején a vármegyék kikerekitése akár a közigazgatási reformmal kapcsolatban, akár attól függetlenül szóba kerül, akkor fognak a vármegyék határai és székhelyei véglegesen megállapittatni. Végül a magam részéről semmi kifogásom sincs Nagy Ernő t. képviselőtársam határozati javaslata ellen, mert hiszen egyenesen nekem tesz szívességet akkor, amikor azt kívánja, hogy a leendő uj egyesitett vármegyében egy járással kevesebb legyen. Ez megtakarítási lehetőségeket jelent, ehhez tehát a magam részéről különösen a statisztika megtekintése után szívesen hozzá­I járulok, (Helyeslés.) 68*

Next

/
Thumbnails
Contents