Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-183
468 A nemzetgyűlés 183. ülése 1923, sűrített, kisebb tisztikarok, amelyekre vonatkozólag def éráinak és azokra néz re elismerik a bel ügy minister kinevezési jogát, mondom, mindezek a felvetett tervek egészen érdekes elmefuttatások, de abszolúte nem illeszthetők bele egy komoly szempontok szerint megszervezett és működni hivatott közigazgatási apparátusba. A tétel igen egyszerű : elbirja-e az ország, elbirja-e a közönség azt a mindennapi érdekével ellenkező beosztást, hogy legyenek egy járásból, másfél járásból, két járásból, sőt itt-ott községekből álló vármegyék. Ha azt mondja Neubarger t. képviselőtársam, hogy Mosón vármegyének elveszett ugyan a fele, de még mindig elég nagy vármegye, akkor, bocsánatot kérek, nem tudom, hogyan lehessen azt kívánni tőlem és a nemzetgyűléstől, hogy ezt az érvet meggyőző erejűnek fogadhassuk el, amikor Mosón megye békeidőben is törpe vármegye volt, három járásból állott és most másfél járása maradt meg. Nem tudom megérteni, micsoda indok vezethetne rá egy kormányt, vagy törvényhozást arra, hogy szükségesnek tartsa másfél járásból álló vármegye fentartását, benne egy középfokú hatóság fentartását másfél járásra kiterjedő hatáskörrel. Azt mondja Szabó Géza t. képviselőtársam, hogy az elbocsátott tisztviselők nyugdíját fog kelleni fizetni. De hiszen az egész létszámapasztási törvénnyel szemben igy állunk, az összes elbocsátandó tisztviselők fizetése helyett a költségvetésbe a végkielégítések és nyugdíjak összegét kell majd beállítani. Ennek tehát az a következménye, hogy pillanatnyilag az állami budgetben nem fog megnyilatkozni a létszámapasztás anyagi előnye, ellenben az idők folyamán, amint a nyugdíjak megszűnnek, vagy amint a nyugdíjazott tisztviselők esetleg a szükséghez képest szolgálatra lesznek behívhatok, mutatkozni fog a budgetben ez a megtakarítás, még pedig igen nagy összegekkel. Elvégre egy kormánynak nem csak az a feladata, hogy pillanatnyi eredményeket érjen el, amelyeknek számszerű eredményeit képviselőházi vitákban vagy egyéb tereken dicsőségképen learathatja, de az a kötelessége, hogy pillanatnyi csalóka eredmények helyett a jövőt készítse elő. Rupert Rezső : Igen, eddig ezt csinálta ! Rakovszky Iván be lü gym in ister : Nagyon könnyű a képviselő uraknak egy-egy vármegye érdekében felhozni, hogy nyugdíjat fog kelleni fizetni, hogy elvégre csak 13 millió többletről van szó. Méltóztassék azonban meggondolni azt, hogy ma átmeneti állapotban vagyunk, melyben a vármegyei tisztviselők fizetését az államkincstár fedezi, de ez az állapot meg fog szűnni, a vármegyei tisztviselők fizetése ismét a vármegyék közönségének terhévé fog válni, és akkor kíváncsi vagyok, vájjon azok a kis vármegyék, amelyek egy-két járásnyi területtel az alispáni hivatal összes költségeit viselni kénytelené^ évi szeptember 6~án } csütörtökön. nem fogják-e megbánni, hogy az átmeneti stádiumban nem rendezték ennek a helyzetnek kellemetlen következményeit és meggondolatlanul olyan terheket vállaltak magukra, amelyeket azután nem igen fognak viselni tudni. Őszintén szólva, nem igen értem Szabó Géza t. képviselőtársam azon érvelését, hogy a dologi kiadások a vármegyék egyesitése folytán szaporodni fognak. Nem indokolta meg részletesen a képviselő ur ezt az állítást, tehát nem is tudok vele vitába bocsátkozni, csak röviden rámutatok arra, hogy azok a dologi kiadások, amelyek a hivatalok fentartásával függnek össze, a fűtésből, világításból, épületfentartásból ós hasonló kiadásból állanak, elenyészően csekélyek lesznek az egyesitett adminisztráció esetén, szemben azzal, ha két külön adminisztrációt kellene fentartani. Speciális szempontokat érvényesített Lukács György t. képviselőtársam Csongrád vármegye szempontjából. És ime mit látunk ? Azok után a szónokok után, akik saját vármegyéjüket védelmezik, a megcsonkult Arad vármegye felett, amely önálló közigazgatásának megszüntetésébe belenyugszik, a két szomszédos vármegye kap össze. A helyzet az, hogy a szóbanlévő öt község hovacsatolása előtt, mivel két vármegye veszekedett, a helyi népesség hangulatát kémleltem ki. A legalaposabb utánjárással megállapítottam, hogy az érdekelt öt község közül négy egyhangúlag Csanád vármegyéhez akar csatlakozni. Ezt egyhangúlag hozott képviselőtestületi határozattal fejezték ki, sőt maguk jöttek nagy küldöttséggel és kértek . . . Dénes István : Purgly főispán ur csinálta ! Rakovszky Iván belügyminister : Az igen t. képviselő urnák nincs joga valótlanságot állítani. (Zaj a baloldalon.) Dénes István : Engedelmet kérek, igy van ! Rakovszky Iván belügyminister: Itt volt a küldöttség, hozta a képviselőtestületi határozatokat, a képviselő uf tehát komoly testületben ne állítson olyat, amiről nem győződött meg. Dénes István : A nép nem tud róla semmit ! Urbanics Kálmán: Járt ott? Almáson volt valaha életében? Dénes István : Ott voltam mikor a választások voltak! (Zaj a jobboldalon.) Rakovszky Iván belügyminister : Az a tömeg, amely küldöttségileg itt volt . . . Dénes István : Meg fogják köszönni, hogy 80 kilométernyire kell a megyeszékhelyre bejárni ! Rakovszky Iván belügyminister: Ismétlem, a képviselő ur valótlanságot állit akkor, amikor azt mondja, hogy a lakosságnak nem ez a hangulata. Ehhez a nemzetgyűlés termében nincsen joga. Dénes István : Fentartom a minister úrral szemben, hogy a nép most is ellenzi! Majd népgyűléseken fog tiltakozni ! Csak engedjék meg a népgyüléseket !
