Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-183
r A nemzetgyűlés 183, ülése 1923, évi szeptember 6~án } csütörtökön, 467 vagy pedig a közönség hibája. Mert ahol egy közigazgatási apparátus helyesen működik és teljesiti a kötelességét, ott a közönség az elsőfokú hatóságokkal érintkezik, amelyek épen erre a célra vannak felállítva, s az ügyek hivatalos utón jutnak fel a másodfokú közigazgatási hatósághoz. Rupert Rezső : Község és ministerium közt mindent el lehet törülni! Felesleges cifraság járás, megye, minden! Dénes István : A minister urnák igaza volna, ha jó volna az elsőfokú hatóság! Rakovszky Iván belügyminister : Én tökéletesen elismerem azt, hogy az autonóm életben résztvevő egyénekre, nevezetesen a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság tagjaira különösen nem mellékes az, hogy milyen messze fekszik tőlük a vármegye székhelye. Természetesen ez a távolság is erősen megoszlik, és mikor mindig a 90 kilométeres legnagyobb távolságról beszélünk, ne méltóztassanak ezt a 90 kilométeres távolságot olyan általánosságban felfogni, mert hiszen a vármegye lakosságának legnagyobb része 90-nél kisebb kilométernyi távolságon belül lakik, és igen kis töredék az, amelyre valóban ez a 90 kilométeres távolság ráillik. De mondom, a távolságok jelentősége csakis azokra az urakra vonatkozik, akik a megyei életben, az autonóm életben intenziv résztvesznek. Ma mindenki, aki résztvesz ebben az autonóm életben, áldozatot hoz, akár 10, 20 vagy 50 kilométerrel messzebb lakik a székhelytől, akár nem. Sajnos, kénytelenek vagyunk az egész vonalon megállapítani, hogy a törvényhatóságok autonóm élete iránti érdeklődés majdnem mindenütt csökkenő tendenciákat mutat. Ennek az egyik oka mindenesetre a megélhetés nehézségében van. Propper Sándor: Kossz tapasztalatokat szereztek ! Rakovszky iván belügyminister : Másik oka pedig abban rejlik, hogy végeredményben ma az önkormányzati tevékenység — ez az én egyéni nézetem — annyira eltávolodott az élettől, az önkormányzati tevékenység által végzett teendők annyira nem önkormányzatiak már sok szempontból, hanem tisztára állami igazgatási teendők . . . Nagy Ernő: Ez igaz! Rakovszky Iván belügyminister : . .. hogy ennek következtébnn az érdeklődés megcsappant. De amikor mindenki, aki az autonóm életben résztvesz, igy is, ugy is áldozatot hoz, ezt a kis plusz-áldozatot, hogy egy-két órával hosszabb utazás terhét vállalja magára, nagyon szívesen meg fogja hozni. Én őszintén megvallva legjobban csodálkozom azon, hogy olyan nagy vármegyék képviselői, mint Lukács György képviselőtársam, vagy az a Szabó Géza képviselőtársam, akit Pest vármegye nevelt és aki annak közigazgatásában működött, olyan nagy sérelmet lássanak NAPL0 XVI, abban, hogy a megyei székhely végeredményben egy néhány kilométerrel messzebb fekszik, mint az eddigi megyei székhely — Ők, akik igen nagy távolságokhoz voltak hozzászokva — amikor épen Pest megyében a nagyon nagy távolságok dacára is intenziv és élénk önkormányzati élet folyik. De teljesen hamis beállítás, hogy a gazdasági élet sinylené meg, ha a törvényhatósági székhely áthelyeződik. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok olyan város fejlődött és virágzik, amely nem megyeszékhely. Pest vármegye, Szolnok vármegye példájára mutatok reá, ahol törvényhatósági joggal felruházott, sőt rendezett tanácsú városok egész sorozata virágzik anélkül, hogy valaha a történelem folyamán megyeszékhelyek lett volna. Propper Sándor: Szeged sem megyeszékhely ! Rakovszky Iván belügyminister : A gazdasági élet, az ipari élet egészen más szempontok szerint rendezkedik be s egyáltalában nem keresi azt ós nem ott állítja fel a gócpontjait, ahol a közigazgatás központjai vannak. Ellenmondás van a javaslatot kritizáló képviselő uraknak különböző helyeken felhasznált érvei között is. Egyszer ugyanis azzal az érvvel akarnak meggyőzni a képviselő urak, hogy ime, az az egynéhány tisztviselő, aki ezáltal az illető megyeszókhelyen beszüntette működését, a megtakarítás szempontjából nem eshetik latba; a következő mondatban ismét azt mondják a képviselő urak, hogy ezáltal az illető eddigi megyei székhelyről elvonul az egész intelligencia, elvonul a lakosságnak nagy része, ugy hogy az ott letelepedett iparosok és kereskedők is kénytelenek működésükkel felhagyni. Nézzük objektiv szemüvegen keresztül a dolgot! Igenis, ezekben a nagyon megcsonkuit vármegyékben természetszerűleg csak egy egészen jelentéktelen kis tisztikarnak kellene működnie s végeredményben a multak emléke vagy következménye az, hogy ma még ott aránylag nagyobb tisztikarok vannak. Azáltal, hogy ez az egynéhány család lakóhelyét áthelyezi, semmiféle sérelem az illető városok vagy községek gazdasági életét nem fogja érni. De hozzáteszem, hogy épen azáltal, hogy ezekben a nagyon megcsonkult vármegyékben elvégre csak néhány tisztviselőre lehet szükség, épen ezáltal válik lehetetlenné az, hogy ott külön tisztviselői karokat, külön autonóm szervezeteket tartsunk fenn. Az olyan komplikált teóriák pedig, amelyeket különböző helyeken hallottunk, hogy nevezetesen egyesittessék két vármegye, de az illető régi székhelyen maradjon egy címmel ellátott kisebb hivatal, melynek, nem tudom, milyen hatásköre lenne, vagy valamelyik napilapban felvetett az a terv, hogy ám egyesittessék két vármegyének az autonómiája, ellenben maradjanak meg a megcsonkult vármegyében ilyen 68
