Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

A nemzetgyűlés 183. ülése 1923, évi szeptember 6-án, csütörtökön. 463 volt szíves itt mintegy reparációképen, flastrom gyanánt megemlíteni, az egyáltalában semminek sem tekinthető, az a lényegen nem változtat, mert nem neveken nyargalászunk, hiszen az, hogy elől legyen Komárom, hátul pedig Esztergom, teljesen mellékes dolog. Igazán teljesen feleslegesnek is tartom, hogy az előadó ur ilyen módosításokkal álljon elő ; minket, akik ezt a kérdést jobban ismerjük, ezzel félrevezetni nem lehet, mi nagyon jól tudjuk, hogy abszolúte nem jelent semmit az, hogy elől van Komárom, hátul pedig Esztergom vármegye, a lényeg az, hogy Komárom vármegyét egyesitik Esztergom vármegyével, tehát olyan vármegyét, amely ugy területre, mint lélekszámra kétszer akkora, mint Esztergom vármegye. De nem is a területi nagyság, vagy a lélekszám a fontos, hanem az, hogy Komárom vármegye Magyarországnak egyik legjobb Vasúti vonala mellett fekszik, egyik legkönnyebben használható és megközelithető utvonalán, és most a vármegye székhelyét olyan vasúti vonal mellé akarják tenni, amely vasútvonal megközelítőleg sem hasonlítható a dunántúli bécsi vasútvonalhoz. A belügyminister ur volt szives nyilatkozni az erre vonatkozó aggályokra, és amikor az általános vita befejezése után felszólalt, játszi könynyedséggel tért ki erre a kérdésre és azt mondotta, hogy ezen igen könnyen lehet segíteni ugy, hogy majd egyszerűen több vonatot fognak beállítani, az államvasutak igazgatósága máskép fogja megállapítani a menetrendet. A belügyminister ur szerint ugyanis nem a távolság okozza azt, hogy az egyesítés után majd két-három napi időt kell eltölteni az utazás alkalmával, hanem a rossz menetrend, tehát egyszerűen jó menetrendet fognak megállapítani és mindezek az aggályok megszűnnek az egyesitett vármegye pedig nagyszerűen fog prosperálni. Én ezt igen naiv kijelentésnek tartom és pedig azért, mert egy sinpáru vasútvonalon hiába iparkodunk több vonatot meneszteni, egyik vonat a másik után nem futkározhat, sőt még ha kitérők is vannak a vasútvonalon, még akkor sincs ez a kérdés megoldva, mert hiszen a gyorsaságot nem lehet ilyen módon előidézni, hanem ha ezt elő akarja idézni a belügyminister ur, akkor olyan befektetésre volna szükség, mely lehetővé teszi egy másik vasúti sínpár megépítését. Egy ilyen másik vasúti sinpár megépítésével, elhiszem, hogy olyan közlekedést lehet megteremteni, mely kifogás tárgyát nem képezheti. D3 ettől eltekintve a meglévő egy vasúti vonal is vicinális vasútvonal, mely meglehetősen rozoga állap: tban van, úgyhogy azt a, mainál jobban megerőltetni igen nehezen lehet. Fontosnak kellene lennie annak a szempontnak, amelyet a legelsősorban megemlítettem. Ha nem érjük el azt a célt, hogy a létszámcsökkentéssel bizonyos megtakarítást idézzünk elő, akkor mi szükség van arra, hogy a vármegye lakosságának a vármegye közönségének okozzunk nagy kiadásokat, behozhatatlan költségeket és veszteségeket ? Tagadhatatlan ugyanis, hogy a két vármegyének a javaslatban foglaltak szerinti egyesítése után a vármegye közönségének igen nagy vesztesége és pénzkiadása lesz, mert azt sem akarom elhinni, amire vonatkozólag szintén történt megnyilatkozás, hogy a vármegye központjával nagyon ritkán kell a vármegye lakosságának érintkeznie, úgyhogy nem is olyan nagyon fontos, hogy a vármegye melyik sarkában fekszik a vármegye székhelye. Ezzel szemben nekem az a határozott tudomásom, hogy igenis, a vármegye lakosságának igen gyakran kell érintkeznie a vármegye központjával. Márpedig ha gyakran kell érintkeznie, akkor egyáltalában nem helyes az, hogy a vármegye székhelyét annak legszélső csücskébe teszik át, elviszik egy jó vasúti vonal mellől és egy rossz vasútvonal mellé teszik át. Az a sok időveszteség, amely ilyformán a vármegye közönségét érni fogja, behozhatatlan károkat jelent, amely szerintem az egész ország kára, nemcsak az egyes egyéné. Gondoljuk, csak el, hogy amikor földmunkákat, tavaszi szántás-vetést, nyári aratást, cséplést és az őszi földmunkálatokat kell végezni, a vármegye lakosságának pusztán azért kell két-három napot elpocsékolnia, mert a vármegye központját meg akarja közelíteni, ahol ügyes-bajos dolgát kell elintéznie. Emlékeztetni kívánom a belügyminister urat arra, hogy amikor itt járt a Háziján a vármegye küldöttsége és a minister ur a ministerelnök úrral egyetemben a kupolacsarnokban szives volt fogadni, a ministerelnök ur részéről egy nyilatkozat történt. Visszaemlékszem arra is, amit a belügyminister ur mondott, de seholsem látom most azoknak a nyilatkozatoknak megvalósítását, pedig annak idején azt méltóztatott mondani ugy a ministerelnök urnák, mint a belügyminister urnák, hogy alaposan meg fogják vizsgálni a felhozott sérelmeket és ha azok igazaknak fognak bizonyulni, minden körülmények között reperálni fogják. Semmi olyasfélét nem hallottam, hogy a bemutatott adatok, a felsorakoztatott érvek és aggályok ne bizonyultak volna igazaknak. Ha pedig ez így van, miért nem áll elő a belügyminister ur, miért nem tesz eleget megtett nyilatkozatának és miért nem látja be azt, hogy az egész vármegye közönségének óhajával, kívánságával helyezkedik szembe akkor, amikor ennek a két vármegyének egyesítését ilymódon akarja végrehajtani. Hogy mit jelent, — nem fenyegetésképen mondom ezt, hanem tapasztalatból és ezt különben is a gyakorlat hozza magával, — ha a vármegye közönségének kérelme ellenére jön valami létre, azt tudhatják : akkor bizonyos az, hogy a vármegye közönsége sem fog iparkodni, hogy polgári kötelességeinek eleget tegyen, ami azután majd meg fog mutatkozni az adók beszolgáltatásában, és abban, hogy milyen óriási kiadásokkal kell majd az adókat végrehajtani. Szabó képviselőtársam megemlítette, hogy másfél milliárd koronát szolgáltat be ez a vármegye különböző adók címén. Ez nem jelentéktelen összeg és épen ezért a kormánynak gondolnia kell arra, hogy ilyen életképes vármegyét, amely adók cjmén. másfél